A muslicákon és egereken végzett kísérletek nem feltétlenül vetíthetők ki minden élőlényre. Ezért jelentett áttörést, amikor 2017-ben megjelent az első tanulmány, amely embereknél is igazolta, hogy a kalóriabevitellel kevésbé terhelt szervezet lassabban öregszik. Ehhez Daniel W. Belsky és munkatársai a kísérletbe bevont csoportok tagjainak olyan élettani paramétereit vizsgálták, amelyek a tapasztalat szerint jól jellemzik az emberi test biológiai korát. Sok más mellett ilyenek például a vérnyomás- és vérzsírértékek, illetve az inzulinérzékenység is.

A többletkalória akkor is öregít, ha lemozogjuk

A kétéves megfigyelés eredményeit a The Journals of Gerontology folyóiratban tették közzé. Ez pedig a következőket mutatta: akiknél az átlagos napi kalóriafogyasztás 10 százalékkal alacsonyabb volt, azoknak a szervezete hatodannyit öregedett, mint a kontrollcsoport tagjaié. Mint hozzátették, a relatív testsúlykülönbségből adódó esetleges hatásokat eleve kiszűrték. Így pedig az eredmény arra vall, hogy a kalóriadús étkezés akkor is jobban "koptatja" a szervezetet, ha a többletenergiát ledolgozza az ember, és így el sem hízik tőle.

Az említett vizsgálat alanyai fiatal középkorúak voltak. Az eredményből az is kitűnhetett, hogy a kalóriatakarékos étkezés már az élet korai szakaszaiban is lassíthatja a szervezet öregedését. Ennek a jelentősége később csak nő. Ugyanis az idő múlásával, ahogyan általában csökken az emberek izomtömege és változik az anyagcseréjük, egyre kevesebb energiára van szükségük a létezéshez. (65 év felett ez mintegy negyedével kevesebb, mint 25 éves kor körül.) Ha ennek ellenére változatlan étvággyal eszik a megszokott ételeiket, akkor törvényszerűen elhíznak, és azzal megannyi betegséget szabadítanak magukra.

Utóbbi szempontból különösen rizikós a hasi elhízás. Ez pedig azt is látványosan jelzi, hogy a honi közönség általában nem igazítja a szükségleteihez a kalóriafogyasztását: ahogy öregszik, úgy kerekedik. Az utolsó ismert hazai táplálkozásfelmérés (OTÁP) adatai szerint a hasi elhízottak aránya a férfiaknál 18-34 év között még csak 12%, a 35-64 éveseknél már 47%, míg 65 év felett 55%. A nőknél ugyanezekben a korsávokban az arányok: 25%, 59% és 78%. (A különféle testsúlyfelmérések 75 év felett mutatnak bizonyos javulást, ami ugyancsak arra vall, hogy a túlsúlyosok hamarabb halnak.)

"...hosszútávon az a legszerencsésebb, ha a napi energiabevitel 50-55%-a származik szénhidrátokból."

A drasztikus szénhidrátmegvonás sem megoldás

A fenti számok azt is bizonyítják, hogy az étvágy nem igazodik automatikusan az évek múlásával a szükséglet változásához, kell ehhez a tudatos étrendigazítás is. Ám lehet ezt nagyon rosszul is csinálni! Például, ha az egyik népszerű fogyókúrás stratégiát, a szénhidrátfogyasztás aránytalan csökkentését életformaszerűen alkalmazza valaki. Ilyenkor, mint ezt több kutatás is igazolja, a remélt végeredménynek éppen az ellenkezőjére számíthat. Például Sara B Seidelmann és munkatársainak tanulmánya szerint – amit a The Lancet orvosi folyóiratban mutattak be 2018 augusztusában – hosszútávon az a legszerencsésebb, ha a napi energiabevitel 50-55%-a származik szénhidrátokból. Ha ez ennél jóval több (70%<) vagy jóval kevesebb (<40%), az egyaránt csökkenti a várható élettartamot. Az utóbbinak az lehet a magyarázata, hogy a radikális szénhidrátkerülők legtöbbje sokkal kevesebb rostot (gyümölcsöt, gabonát), ellenben sokkal több zsírt fogyaszt. Ez a kombináció pedig akkor is megágyazhat a szívrohamnak, agyvérzésnek és egyes rák fajtáknak, ha egyébként az ember testsúlya rendben van.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt!

(fotó: Shutterstock)

életmódfogyókúratáplálkozási tanácsoktáplálkozástestmozgás