„Kedves Írónő! Semmi mást nem kívánnék az Új Esztendőre csupán: 

maradjon meg az olthatatlan kíváncsiságunk, kicsit se halványodjanak eddig megtapasztalt, megszerzett, kapott élményeink, legyen tiszta elmével még jó pár évig élvezhető a hetvenes éveink különös szabadsága tudva azt, hogy ha ma ,,csak,, az ablakon kifele nézve töprengünk a világ dolgain akkor is aranyórákban részesülünk, mégha a napkelte, vagy napnyugta nem tárul elénk is, napunk dolgavégezetlenül így sem múlik, s hogy legyen hű és jó szolgánk ehhez testünk-lelkünk.”

Hát köszönöm Nagy Máriának az elmélkedésre méltó kívánságokat. Mert hogy végig vettem minden egyes mondatot, érdemes volt kicsit elgondolkodni fölöttük. Vegyük hát sorra: 

Maradjon meg az olthatatlan kíváncsiságunk…!

Régen azt mondták, Ne legyél kíváncsi, mert hamar megöregszel! Azt gondolom a kurkászó kíváncsiságról szólt ez az intelem, hogy ne akarj olyasmit tudni, ami nem tartozik rád, hisz azzal gondok járnak, s a gondok valóban öregítenek. 

De itt a jókívánság azt hiszem a nyitottságra, az embertársaknak szóló segítő figyelemre és a világ iránti tudásszomjra vonatkozik. Mindez valóban fiatalon tart!

Mészöly Miklós egyszer a betegségéről beszélve ezt mondta. „Az ijesztett meg, hogy semmi nem érdekelt, semmi! S hogy vajon vissza tudok-e ebből a teljes érdektelenségből jönni..” Szerencsére, akkor még visszajött. 

Kicsit se halványodjanak eddig megtapasztalt, megszerzett, kapott élményeink!

A valódi, gyakorlati tapasztalás az igazi tudás nyitja. Csak azt tanuljuk meg igazán, amiről tapasztalatunk van. Lehet főzni szakácskönyvből is, de nekem onnantól lett mennyei a fokhagymalevesem, amikor egyszer felvizeztem, s megtanultam, hogy miből mennyit tegyek bele. Ezt már egy életre nem felejtem el.   

Legyen tiszta elmével még jó pár évig élvezhető a hetvenes éveink különös szabadsága!

Tehetünk-e ezért? Vagy csak fohászkodhatunk érte? Ma már érzékelem – ez is tapasztalás – hogy igen, sokat tehetünk, hogy testben és lélekben frissek maradjunk. Mozgás, mozgás, mozgás. Lehet az séta, gyors menés, úszás, torna. De aki kertet gondoz, unokát pásztorol, az is aktív mozgást jelent – nagyon is!

Egy panaszkodó nyolcvanéves barátomnak, aki a szellemei tunyulásáról beszélt, javasoltam – én is hallottam – tanuljon verset, idézze fel a régi memoritereket. Engem például untat a keresztrejtvény. De van, akit teljesen kikapcsol, és szellemileg felfrissíti. Ismerősöm nyelvtanulásba fogott, nyolcvan múlt. Annak idején Hankiss Elemér a nagyon idős édesanyjával franciául társalgott… Határtalan a lehetőségünk. Én is tettem fogadalmakat…

Tudjuk azt, hogy ha csak az ablakon kifele nézve töprengünk a világ dolgain akkor is aranyórákban részesülünk. 

Hajnalban az ágyban töprengést gyakorlom. Elképesztő gyorsasággal vágtatnak a gondolatok. Van, aminél lecövekelek, van, amit elengedek. Van, ami nem enged el, pedig szeretném. 

De tényleg aranyórákat kapunk. Ma sütött a téli nap, kint mínuszok. Hálás voltam a melegért a szobában, a fényért odakint, a tegnapról maradt forró bablevesért. S miközben szó szerint összeszorította szívemet a Kárpátaljáról érkező imalánc híráradata – áramkimaradások, menekülések, halottak száma, és az a néhány reményre okot adó segítő kezdeményezés… Csak hála, hála, hála mindenért. És fohász azokért, akikről az imalánc tudósít.

Napunk dolgavégezetlenül így sem múlik el…

Ha teszünk érte, akkor jó érzéssel múlhat el. Nemrég a lábtörésem jó néhány dolgavégezetlen napot hagyott maga után. Aztán az olvasás, a szekrénypakolás, és megint az olvasás gyönyörű élményeket hozott. Megismertem Tömörkény Istvánt, az írót. Csodás világot hozott elém, pedig ki se mozdult Szeged környékéről… Azaz a katonaság alatt mégis. De onnan is olyan felejthetetlen történeteket hozott – fölemelt vele a csillagokig…

Legyen hű és jó szolgánk testünk-lelkünk.

Úgy legyen, mondom, s ide a végére odabiggyesztem   a mezőtúri barátnéSmtől kapott kis rigmust, amit minden januárban tovább küldök azoknak, akiket szeretek. Fogadják új évi jókívánságként!

Fillíred ezüstbő’

Forintod aranybú’

Csak az egíssíged, az legyen vasbú’

blog