Akkor már két napja sírt. Ha abba is hagyta, csak azért, hogy megpihenhessen. S talán, hogy a fájdalom is megpihenhessen benne. A fájdalom, amit a csalódás okozott. Nem hitte. Az utolsó pillanatig nem hitte, hogy megteszi. Hogy beváltja a fenyegetéseit és nem szól hozzá többé. És a végén, miután fejére olvasta a vádjait, elmegy. El is ment. Anélkül, hogy azokat a feloldó mondatokat elmondták volna egymásnak, ami segített volna mindent, ami történt – túlélni. 

És itt jött egy pont. Csodának is nevezhetném. Mert miért épp most? Miért ennyire pontos fogalmazásban? Hogy mondatról mondatra olvasva úgy érzi, orvosságot kapott. Mankót, amire támaszkodni tud, egy karót, amihez neki tud dőlni és a segítségével újra növekedni kezdhet. Mint a bab, amikor megtalálja a leszúrt botot, s egyik napról a másikra felkúszik rá. 

Valaki küldött egy levelet, benne ennyi állt: „Olvasd el és szolgáljon épülésedre. Régi szöveg, örökké tartó érvénnyel…”

És olvasni kezdte.

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének megállapításához. 

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat. Lássam meg a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupéry Fohásza volt a levélben. Hálás volt, hogy elérte a levél. Elolvasta, s azóta csak álmaiban sír. Nappal dolgozik.