A mostani járványügyi helyzet olyan problémákat görget a szülők elé, amiket még két embernek sem egyszerű megoldani. Elképzelni is nehéz, mi mindennel kell megküzdeniük azoknak, akik társ nélkül nevelik gyermekeiket. A digitális oktatástól kezdve egészen az anyagi nehézségekig.
Napjainkban olyan életet vagyunk kénytelenek élni, amit eddig elképzelni sem tudtunk. Ráadásul a #maradjotthon időszakában az érzelmeink is megváltoztak, az eddig csak messziről látott sötétebb gondolatok egyre közelebb férkőznek hozzánk. Jószai Nóra tanácsadó szakpszichológussal a félelemről beszélgettünk.
Mióta a négy fal közé kényszerültünk, olyan kifejezések között élünk, mint videókonferencia, digitális munkarend, online óra, chat, home office. A mindennapjaink része lett a Teams, a Zoom, a Classroom, a Skype, a Messenger. Hihetetlen sebességgel és rugalmassággal alkalmazkodtak az új lehetőségekhez a vállalatok, a tanárok, a diákok… és a kiberbűnözők.
Demeter Viktor ösztönösen jól neveli, és rajongásig szereti hatéves lányát. Akkor is, ha egyedülálló szülőként, látásképtelenül kénytelen terelgetni a gyermekét. A koronavírus-járvánnyal pedig újabb nehezítéssel kell megküzdenie a családnak, hiszen Viktor masszőrként szinte minden bevételétől elesett.
A kijárási korlátozások feloldásával egyre bátrabban jönnek-mennek az emberek. Óvatosan ugyan, de próbálják felvenni az élet koronavírus előtti ritmusát. Vajon igaz ez a veszélyeztetett korosztályra is? A csalad.hu 65 éven felülieket kérdezett arról, mennyire élnek a visszakapott „szabadsággal”.