Ronald Reagan kezdeményezésére május 25-én világszerte az eltűnt gyermekekre irányul a figyelem. Ezt a napot idén egy olyan, több mint harminc éve kezdődött, különlegesen megrendítő történet helyezi reflektorfénybe, amely éppen néhány napja ért véget, méghozzá nem akármilyen happy enddel.

A címben szereplő állítással egészen biztosan sok gyermeknevelő, óvodapedagógus és az általános vagy középiskolák tanárai, tanítói is vitatkoznának. Rózsa Mónikával, a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány szakmai vezetőjével beszélgetett a kérdésről a kapcsoljegybol.hu újságírója.

A párkapcsolati bántalmazásban élők számára állandó félelemben telnek a mindennapok, mégis a legfélelmetesebbnek a kilépés tűnik: hova, miből, hogyan menjenek?

Féltek már önök valaha? Úgy igazán… Emlékeznek arra, milyen érzés? Én emlékszem…

Valahol ott hagytuk abba az előző bejegyzésben, hogy jól segíteni nehéz. Ez persze nem csak a bántalmazottak esetében igaz, sokkal inkább olyan helyzetekre, amikor nem tudjuk pontosan, hogy mi játszódik le a másikban, felvállalja-e azt, ami valójában történt vele, és vannak-e ismereteink a felszínre hozott probléma megoldására.