Apu, vegyél fel!
Szerző:Schäffer Erzsébet2022. 04. 22.Schäffer Erzsébet: ...és akkor elmesélem...
A kiskocsma, ahol az életnek ezt a helyben született spontán filmjét egyszer régen végignéztem – már rég bezárt.
Ablakai homályosak, kilincse letörve. De bennem élénken él a három férfi, akik hagyták magukat elvarázsolódni egy kislánytól.
Este volt, gyereknek ilyenkor ágyban a helye. De akkor, ott valami megrendítő történt. Megfejteni nem tudtam, a szereplőket nem ismertem. De mélyen megérintett valamilyen szótlan árvaság, amit fölülírt a kislány és az édesapja között tapasztalt, ragaszkodó, elfogadó… szeretet.
– Pisilni kell! Nem érted, pisilni kell!
Este kilenc körül járt, a barátaimat vártam egy budai kiskocsmában, amikor elhangzott a fenti mondat. Gyerekhangon. Addig észre sem vettem, hogy odébb, egy sarokasztalnál három, meglehetősen komoly férfi között egy kislány ül. Négyéves lehetett.
A három közül a szélesvállú, jó negyvenes férfi fölállt. Nem nyúlt a gyerek után, csak ennyit mondott:
– Gyere, elkísérlek.
– Menjünk ki! A fához!
A kislány lehuppant a székről, elindult, és ketten egymás mögött kisétáltak az ajtón.
A megfogyatkozott asztaltársaságot figyeltem, akik a gyerek és kísérője után bámultak. Aztán a fiatalabb rászólt pulóveres társára:
– Egyél, kihűl.
Csak a pulóveres előtt volt étel. Hatalmas bécsi szelet. Nekilátott. A kislány visszajött a széles vállúval, s az asztal szélébe kapaszkodva, merően nézte a tányért.
– Éhes vagyok. Husikát kérek.
– Az előbb nem kértél husikát. Most már nincs.
A szélesvállú nem volt se hangos, se haragos. Csak úgy mondta, amit mondott. A kislány megrázta félhosszúra hagyott göndör fürtjeit, és rimánkodni kezdett.
– Csak egy falatot, egy falat husikát…
A fiatalabb odaszólt a pulóveresnek:
– Nem hallod, egy falat husikát!
A pulóveres még ráérősen a villájára tűzött egy jókora darabot, és bekapta. A kislány és a két másik férfi megbűvölve nézték. Aztán a pulóveres néhány apróbb falatot vágott, és a villán a gyerek szája elé tartott egyet. Az bekapta. Rágta, rágta, most a három férfi nézte őt. Újabb falat, azt is bekapta. A férfiak szinte vele ettek. Senki nem szólt egy szót se. El se mosolyogták magukat. A gyerek belejött. Ahogy telt a pocakja, úgy lett egyre magabiztosabb.
– Inni kérek.
– Azt mondtad, nem vagy szomjas.
– Inni kérek.
Most már nem kiabált. Nézte az asztalnál a három férfit, és néha félrehajtotta a fejét. A barna fürtök oldalt himbálóztak. Az apró lábak harangoztak az asztal alatt, fönt megszólalt a kislány.
– Nagyon finom minden.
Szótlan maradt a három férfi. A pulóveres alig észrevehetően elmosolyodott. A szélesvállú az asztalra könyökölt és a tenyerébe fogva a fejét, nézte a gyereket.
– Tényleg finom?
Az bizonykodott, mintha az élete függne tőle:
– Finom, finom, finom.
A falatokból még tartott. Közben a pincér egy almalét hozott a kislánynak.
– Na, igyál.
Ezt a fiatal mondta, aki se nem evett, se nem ivott, nem is beszélt. Amúgy egyikük se szólt szinte semmit. Nézték a kislányt, mintha a Holdról jött volna.
Ekkor váratlanul a kislány mögé lépett a cigány. Hegedűjét az álla alá tette, hátrakacsintott a harmonikásnak, és lehajolt a kislányhoz.
– Mit énekeljünk, kicsi kisasszony?
Annak hátra kellett hajtania a fejét, hogy lássa, ki beszél hozzá a széke fölött. Így alulról és kitekeredve nézte a muzsikusembert, aztán a karját a nyaka alá dugva, kényeskedve elnyújtózkodott a széken és azt mondta:
– A Csicseriborsót.
És ekkor a szélesvállú mintha megint elmosolyodott volna, aztán egyre homályosulóbb szemmel úgy nézte a gyereket, mint aki soha többé el nem mozdul mellőle egy tapodtat sem. A pulóveres fejcsóválva és megbocsátóan elnevette magát és újra nekilátott a bécsi szelet maradékának.
A cigány elkezdte. Nyekergősen szólt a Csicseriborsó. A szélesvállú nézte a kislányt, mintha most látná először. Sorra vizsgálta a himbálódzó fürtjeit, az asztalon doboló kis kezeket, a kötött kabát virágos, apró mintáját, és öklére támasztott arca fájdalmasan összehúzódott, szeme könnyes lett, a hatalmas tenyerek árnyékolták a tekintetét. Kis idő múlva zsebkendőt vett elő, és a mosdó felé indult.
A cigány már egy hangos asztalnál muzsikált, a pulóveres férfi kifizette a számlát. Amikor a szélesvállú visszajött, a kislány fölnézett rá, és csöndben ezt mondta:
– Apu, vegyél fel…!
Libasorban mentek ki, elöl a széles vállú, karján a kislánnyal, utána a pulóveres, aztán a fiatal, ő még visszaszaladt, mert egy zöld mintás apró kis hátizsákot a szék támláján felejtettek.
Olvasta Schäffer Erzsébet korábbi írásait is?
Kistestvér van a pocakodban, anya!
