Milyen a 21. századi férfi?

Férfias, nem férfias

– A modern férfi identitás, mint olyan, jelenleg egy nem létező dolog – kezdi Léder László, az Apa Akadémia alapítója. – Átalakulóban van, emiatt a legtöbb férfi bizonytalan. Vannak bizonyos tulajdonságok, amiket a társadalom nőiesnek ítél meg, például az érzelmesség vagy a segítségkérés. A férfiak privát közegben, ahol biztonságban érzik magukat, jobban kifejezik az érzéseiket, de nyilvánosan nem merik azokat felvállalni. A mai társadalmunkban csak néhány speciális esetben elfogadott például a sírás is: gyermek születésénél vagy esküvőn. Ezzel szemben a düh egy teljesen vállalható tulajdonság a férfiaknál, míg a nőknél nem. Azon dolgozom, hogy ezeket a berögződéseket elengedjük végre: az, hogy időnként gyengék vagyunk, emberi tulajdonság. Az érzelmek megélése és kommunikálása minden ember veleszületett joga. Nagyon fontos az is, hogy ismerjük a határainkat, és ha valami nem megy, akkor merjünk segítséget kérni, legyünk akár nők, akár férfiak.

Elhanyagolt férfi egészség

Annak következtében, hogy a férfiaknak mindig erősnek kell mutatniuk magukat, az öngondoskodásra a legtöbben nem fordítanak kellő figyelmet, aminek az egészségük látja kárát.

– A november a férfi egészség hónapja, ezért említést kell tenni arról is, hogy a férfiak részben azért is állnak rosszabbul várható élettartam tekintetében, mert büszkeségből nem mennek el időben orvoshoz. Legyintenek egyet, mondván, őket kemény fából faragták. Pedig egy érett férfinak fontos lenne felvállalnia, hogy az egészségével is foglalkoznia kell. Azonban abból kiindulva, hogy nem fogékonyak az ilyesmire, az egészségmegőrzésről szóló hirdetések szinte kizárólag a női célcsoportnak szólnak. Férfiakat szinte soha nem látunk ezekben a reklámokban. Ez egy ördögi kör, éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy felhívjuk a figyelmet, edukáljunk és értessük meg, hogy figyelni önmagunkra, az egészségünkre nem gyengeség, sokkal inkább erő és a legfontosabb dolog, amit magunkért és a szeretteinkért tehetünk.

Az apaság, mint áttörés

Léder László szerint az apává válás hatalmas változást hoz egy férfi életébe. A gyermekük mellett végre képessé válnak arra, hogy szabadon megéljék az érzéseiket. A cseperedő gyermek pedig, akiért felelősséggel tartoznak, más megvilágításba helyezi az egészségük megőrzését is.

– Az apaságnál nincs férfiasabb dolog. Azt azonban mindig elmondom, hogy ahány férfi, annyiféle apaság létezik. Ezzel együtt a legtöbbször a média, a filmek sem éppen azt az ideált sugározzák felénk, ami az egészséges lenne. Van egy régi Kevin Costner film, a Vízivilág, ami ezt rendkívül jól szemlélteti. Egy férfi, egy nő és egy kislány hajózik a tengeren. Az apa, azaz Kevin Costner úszni tanítja a kislányt, rengeteg önfeledt jelenet váltja egymást, ahol teljesen egymásra hangolódnak. Majd hirtelen fogja magát, és kiteszi a nőt és a gyereket egy szigeten, ő pedig tovahajózik. Azt gondolom, egy igazi apa nem hajózik el, hanem kiköt a családjával és segít nekik letelepedni, felépíteni a kunyhót. A régi mintáknak ebben nagy szerepe van, hiszen a 20. században az vált normává, hogy az asszony nevelte a gyerekeket, a férfi pedig késő estig dolgozott. Ha otthon volt, akkor sem feltétlen vette ki a részét a gyerekkekkel való foglalkozásból. Nyilvánvalóan mára ez már sokat lazult, változott, megjelentek a büszkén babát hordozó férfiak. Szerencsére jó irányba alakul az apaság szerepköre, de van még hova fejlődni elfogadás tekintetében. Ez azonban ugyanúgy tanítható és tanulható, mint bármi más. Csupán hajlandóság kérdése, hogy valaki szeretné-e megtörni a családban „örökölt” apa mintát, és másképp csinálni.

Kemény apákból lágyszívű nagypapák

Az apák sokszor akkor tudják igazán elengedni magukat, amikor nagypapákká válnak. Ilyenkor pótolják be azt, amit édesapaként elmulasztottak.

– Nagyon gyakori, hogy idősebb férfiaktól azt hallom: a nagypapaságban tudják végre megélni azt, amit apaként nem tudtak a saját gyerekeikkel. Akkorra lesznek olyanok, amilyenek apaként lehettek volna. Ez egyfelől nagyon szomorú, de valahol érthető. Apaként még ott van az a mérhetetlen nyomás, hogy mindent tökéletesen kell csinálni, rajtuk van a teljes felelősség, a szülői és munkahelyi elvárások. Nem beszélve arról, hogy ebben a korban dolgoznak a legtöbbet a férfiak. Persze, ma is vannak munkát vállaló nyugdíjasok, de azért ilyenkor már nagyobb a szabadság. Nagypapaként lággyá válnak a férfiak, pedig apaként is viselkedhetnének hasonlóan! Mindig elmondom, hogy a legfontosabb, hogy legyünk a gyermekünkkel minél többet, birkózzunk, futkározzunk, játsszunk vele. Hangolódjunk rá! És ne feledjük, hogy kamaszkorban is ugyanolyan fontos az apa jelenléte, mint kiskorban, sőt! Csak ilyenkor sokkal okosabban, finomabban kell csinálni, hogy ne rátelepedésnek, kontrollnak élje meg a gyerek a szülő közelségét.  

Átalakulóban a férfi szerepek  

A Spéder Zsolt-féle KSH demográfiai portré kutatás szerint 2009 és 2017 között nőtt az az elvárás, hogy a férfi tartsa el a családot. Azonban sok férfi szenved ettől a szereptől, és sokkal szívesebben töltenének több időt a családjukkal – vallja a pszichológus szakértőnk.  

– Még mindig társadalmi elvárás, hogy egy férfi keressen jól, tudja eltartani a családot akár úgy is, hogy a nőnek egyáltalán nincs jövedelme. Kisgyerekes korban a kettős elvárás (pénzkeresés, gondoskodó apa szerep) nagyon nagy az apákon, így a kétkeresős családmodell erre az időre a legtöbb esetben egy- vagy másfél keresős családmodellé alakul. Ha az apa a munkahelyén vezetői pozícióban van, akkor minimum bele kell halnia a munkába. Ha nem hal bele, akkor stigmatizálják. Elképesztően nehéz kitörni ebből, még úgy is, hogy ettől valójában nagyon sok pár szenved. A férfi szíve szerint többet szeretne otthon lenni, a gyerekekkel időt tölteni, a feleség pedig sok esetben szívesen dolgozna, ha lenne több 4-6 órás munkalehetőség. A jó hír azonban, hogy nemzetközi szinten is látszik, efelé halad a világ: Izlandon például 2000 óta az édesapa 1 hónapot otthon lehet a született kisbabával, aminek következtében kevesebb a válás, kevesebb a betegség. De itthon is 5 napról 10 napra emelték az apáknak járó gyermekszületés utáni szabadságot. Kis lépések ezek, de mindenképpen jó irányba mutatnak. A család menedzselése a férfi és a nő közös feladata, a cél az lenne, hogy ebben társként tekintsünk egymásra. Másban vagyunk jók, de nemtől függetlenül emberek vagyunk. A boldogságunkhoz nélkülözhetetlen, hogy ne elfojtásokra épüljön az életünk, hanem szabadon megélt érzelmekre, egymás elfogadására, törődésre, együttlétre.