Mi a legkorábbi emléked a testvéredről?

Liu Shaolin Sándor: – Kétéves voltam, amikor Ádó megszületett. Emlékszem, voltam bent a kórházban is, ott láttam őt először.

Liu Shaoang (beceneve Ádó): – Én úgy nőttem fel, hogy Shaolin mindig az életem része volt.

Mit jelent neked a testvéred?

LSS: – Ádó nagyon jó testvér, ez már gyerekként is tudatosult bennem. Édesapánk sokat vitt minket, utaztunk mindenfelé a világban, és jó volt ezeket közösen megélni. Persze, az autóban néha martuk egymást, de visszagondolva a gyerekkorunkra csak a jó élmények maradtak meg. Nagyon szeretem Ádóban, hogy mindenről megkérdezi a véleményemet, és nem hagy ki semmiből.

LS: – Shaolin is jó testvér. Előttem mindig volt egy példa, az övé: ő mutatta meg, hogy mit csináljak vagy éppen mit ne. Sokat tanultam tőle, de a hibáiból is mindig igyekeztem okulni.

Sok közös élményetek van?

LSS: – Mi mindig mindent együtt csináltunk! Gyerekként és később, már élsportolóként is bejártuk a világot, ezekre szívesen emlékszünk, és nemigen van olyan pillanatkép, amelyikben nem együtt szerepelünk. De az egyik legnagyobb élmény természetesen a közösen átélt olimpiai győzelem.

Változtat a közös sport a ti testvérkapcsolatotokon?

LSS: – Feltétlenül hozzáad! A közös sportágunknak köszönhetően még többet vagyunk együtt, nincsenek tabutémák és gátlások, mindent megbeszélünk. Azt is elmondjuk egymásnak, ha valami nem tetszik. Az pedig egyértelmű, hogy mindenben kikérjük egymás véleményét.

LS: – Én is éppen ezt akartam mondani! Sosem kezdünk bele semmibe, amíg a másikkal arról ne beszéltünk volna.

Milyen érzés a testvéred ellen versenyezni? És milyen segíteni őt a versenyben?

„Édesapánk azt tanította nekünk: bármelyikünk is győz, az aranyérem a családban marad.”

LSS: – Nem szoktunk egymás ellen versenyezni. Konkrétan segíteni viszont nehéz, inkább odafigyelünk egymásra. Édesapánk azt tanította nekünk: bármelyikünk is győz, az aranyérem a családban marad.

LS: – Bármelyikünk sikere mindkettőnk sikere!

Mit jelent az ő sikere a számodra, és milyen az, amikor őt sikertelenség éri?

LSS: – Sokkal jobban izgulok Ádóért egy-egy versenyen, a saját futamaim kapcsán kevésbé vagyok ideges.

LS: – Jó példa erre a Debrecenben tartott januári Európa-bajnokság, ahol Shaolin kicsúszott az 1500 méteres fináléban. Én akkor hiába nyertem, leginkább csak bosszankodtam, és nagyon szomorú voltam, hogy nem ketten állunk a dobogón.

A testvéreddel együtt átélt olimpiai siker különleges jelentőségű?

LSS: – Ez nem is kérdés! Én korábban voltam már egy olimpián, próbáltam átadni a tapasztalataimat Ádónak. Ez nem annyira sikerült, de szerencsére a váltóban összejött minden.

LS: – Reméljük, lesz még részünk hasonló sikerekben!


(fotók: Hunskate Média)

Olvassa el a csalad.hu további interjúit is!