Mennyire jellemző manapság, hogy újévkor fogadkozunk, illetve, hogy a nagy elhatározásokat ehhez a dátumhoz kötjük?

– Szinte minden emberben él az a vágy, hogy fejlődjön, hogy önmagához képest jobbá, bölcsebbé, teljesebbé váljon – magyarázza Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológus. – Az önfejlesztés szerencsére nagyon divatos napjainkban, azonban a külső nyomás – más is így csinálja, ez a trendi, ezt látjuk a közösségi médiában stb. – által motivált, tehát nem egy kemény és megdolgozott belső elhatározásban gyökerező változás elindítása mindig sokkal nehezebb, így sokkal gyakrabban is torkollik kifogások kerülgetésébe, halogatásba. Az újév, és a hozzá hasonló mérföldkövek egyfajta határidőként abban segítenek, hogy amikor az óév újévbe vált, egy csapásra essünk túl a nehéz, tologatott változáson; hogy húzzunk egy vonalat, aminek a túloldalán már minden más lesz majd. Ez persze egy illúzió: a változás általában egy lépésről lépésre változó folyamat. Ugyanakkor, ha az ehhez hasonló mérföldköveket ügyesen tudjuk használni, valóban segíthet az akaratunk megacélozásában és a múlt rossz gyakorlatainak a hátrahagyásában, ha egy-egy ilyen pontot célul tűzünk magunk elé, és a változást innentől kezdve megmásíthatatlannak hisszük.

Nem korhoz kötött

A szakember úgy véli: a fent leírtak az emberi természet sajátjai – és mint ilyenek, kortalanok.

– Talán a fiatalabb generációnak – a digitális média térhódításával – egész évben szélesebb eszköztára van arra, hogy miként tegyen hatékony lépéseket a céljai elérése felé, míg ez a fajta hagyományosabb változás-menedzsment talán az idősebb korosztályban népszerűbb. Egy biztos: újévkor a legtöbben elhatároznak valamit, amit jövőre szeretnének másképp csinálni.

A LEGNÉPSZERŰBB ÉVINDÍTÓ ELHATÁROZÁSOK

– Nők körében inkább életmód-, míg férfiaknál inkább karrier-célok fogalmazódnak meg ezekben a fogadalmakban – mondja Polányi Viktória. – Ugyanakkor a kiegyensúlyozottabb táplálkozás, több mozgás, egészségesebb életvitel mindkét nem körében nagyon népszerű vállalások az év elején, pláne a karácsonyi ünnepek hedonista napjaival kontrasztban. Fontos lenne ugyanakkor lelki célokat is magunk elé állítani. A korábbi elakadásaink rendezését, minket hátráltató mintáink átformálását, problémát okozó viselkedésmintáink átalakítását is érdemes lehet célul tűznünk magunk elé a következő évre, így fókuszáltabban dolgoznunk ezekkel a témákkal az elkövetkező hónapokban.

HOL RONTJUK EL?

A tapasztalat azt mutatja, hogy csak keveseknek sikerül az év első napjához kötődő vállalásokat hosszú hónapokon keresztül betartani. De miért olyan nehéz hűségesnek maradni az újévi fogadalmainkhoz, és miért adjuk fel olyan hamar és könnyen?

– A változáshoz erő kell – vélekedik a szakpszichológus. – Nem csak ahhoz, hogy minden nap felkeljünk és okosan táplálkozzunk, kitartóan sportoljunk, önfegyelemmel kommunikáljunk… Sokkal inkább ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni önnön emberi gyarlóságainkkal, gyengeségeinkkel, hozott és tanult természetünkkel. Leggyakrabban ez a szembenézés, pontosabban ennek a hiánya az, ami hátráltatja, leépíti, vagy egyenesen ellehetetleníti az újévi fogadalmak betartását, véghezvitelét. Ugyanis ahhoz, hogy fejlődjünk, muszáj ránéznünk – teljesen objektíven, kifogások, magyarázkodás, és filter nélkül – arra az állapotra, ahol éppen tartunk. Sokan már ezen a ponton elbukják a fogadalmaikat.

– A kellő önismeret azért fontos, mert tisztában kell lennünk önnön képességeinkkel, gyengeségeinkkel, rendszeresen utunkba álló akadályainkkal, amelyek szabotálni tudják egy-egy változás végigvitelét. Az önmagunkra való objektív, reális rátekintés nélkül maga a változás is a levegőben lóg: nincs egy viszonyítási alap, referenciapont. Enélkül pedig szinte lehetetlen az előrelépés.

Csak POZITÍVAN!

Polányi Viktória néhány hasznos és praktikus tanáccsal szolgál ahhoz, hogy valóban meg is tudjuk valósítani az elhatározásainkat.

– Elsőként: a jó munkához idő kell – szögezi le a szakember. – Ugyan a határidők segíthetnek minket abban, hogy fókuszáltan tudjunk egy-egy célkitűzésen dolgozni, fontos, hogy ne hajszoljuk, kényszerítsük magunkat, hiszen a változás, amit tervezünk, éppen arról szól, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ha ez egy kicsit lassabban, de sokkal komfortosabban sikerül: ám legyen. Másodszor: fogalmazzunk pozitívan! Ne valami ellen, hanem valamiért tegyünk lépéseket; tehát ne megszabadulni akarjunk az utált zsírpárnáinktól, inkább tegyünk azért, hogy fittebbek és egészségesebbek legyünk. Ha egy fogadalom arra épül, hogy képtelenek vagyunk szembenézni a jelen realitással, és elfogadni azt – és önmagunkat – olyannak, amilyen, akkor a fogadalom egy feszítő kényszer lesz, ami előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Ugyanakkor elfogadva azt, ahol épp tartunk, és minden nappal az éppen aktuális állapotunknak örülve sokkal messzebb juthatunk. Végül: fejlődést, változást tűzzünk magunk elé. Olyan értékeket, amelyekben gyarapodni szeretnénk. Legyünk vele tisztában, hogy az előttünk álló változás egy folyamat, nem egy pillanat. Nem érdemes percenként ellenőrizni, hol tartunk, nyomás alá helyezve önmagunkat. Ugyanakkor, megtartva a fókuszban a vállalásainkat. időről időre érdemes visszatérnünk a fogadalmaink listájához, és megnéznünk, hol tartunk épp. Már néhány hónap alatt is meglepően nagy lehet a változás.

– Jó ötletnek tartom, ha írott fogadalomlistát készítünk, és ezt egy jól látható helyre tesszük, mert így referenciapontként időről időre elolvashatjuk a korábban megfogalmazott céljainkat, könnyebb érzékelnünk a részeredményeket, és fókuszáltabbnak maradnunk a megvalósítás során – javasolja a szakpszichológus.

LELKESÍTŐ, HA VAN, AKI DRUKKOL NEKÜNK A PARTVONALRÓL

Többekben felmerülhet a kérdés, vajon érdemes-e bevonnunk másokat (pl. családtagot, barátot) a folyamatba azért, hogy egy hozzánk közel álló személy figyelemmel kísérje, bizonyos értelemben „ellenőrizze”, hogy betartjuk-e, amit az új esztendő küszöbén elszántan megfogadtunk, illetve, hogy bátorítson, biztasson bennünket, amikor esetleg elgyengülni látszunk.

– Az önismeret alapvetően egy belső út, magányos műfaj – teszi hozzá Polányi Viktória. – Ha változni szeretnénk, abban sokat segíthet egy partner, akivel lehet beszélgetni a belső folyamatokról; aki esetleg rálát a működésünkre egy külső, friss szemmel; aki meg tud fogalmazni olyasmiket is velünk kapcsolatban, amit mi magunk nem látunk – aki kísér, de nem vezet minket az úton. Ily módon ellenőrzést, visszaterelést kérni a külvilágból felesleges: ennek a harcnak éppen az az értéke, hogy mi magunk vívjuk meg önmagunkkal. Ugyanakkor nagyon hasznos és lelkesítő lehet, ha van, aki drukkol nekünk a partvonalról: megvitatja velünk a folyamatok alakulását és pozitív megerősítésekkel tart minket a megfelelő irányban.

KÖTELESSÉG VAGY LEHETŐSÉG?

Hogyan érhetjük el, hogy észrevegyük az elhatározásokban az örömforrást, és ne lemondásként éljük meg azt, hogy teszünk valamit magunkért, az egészségünkért, a céljainkért?

– Fontos szemléletváltás, hogy valamit kötelességként vagy lehetőségként élünk meg – mondja a szakember. – Maga a lehetőség, hogy tegyünk magunkért, változtassunk a viselkedésünkön, a hozzáállásunkon, az életmódunkon, a kommunikációnkon, bármin, mindannyiunk számára adott. Ebből a folyamatból mindenki pontosan annyit tud kivenni a végén, amennyit korábban beletett. Tehát nagy akaraterő, nagy befektetett idő, energia sokkal nagyobb örömöt és elégedettséget hoz majd a folyamat végén. Azt hiszem, ez az, amit látnunk kell. Hogy semmi nincs ingyen. Ha nem pénzzel, akkor önfegyelemmel, odafigyeléssel, tudatossággal „fizetünk” érte, már ha szeretnénk. Az önismeret egy elképesztő izgalmas játék, utazás önnön legbelső magunk felé.

JUTALMAZZUK MEG MAGUNKAT!

– Fontosnak tartom, hogy lássuk saját erőfeszítéseinket, befektetett energiánkat, még akkor is, ha még nem, vagy nem teljesen térültek meg – hangsúlyozza Polányi Viktória. – Így szerencsésnek tartom, ha magáért a változás folyamatáért, és nem az eredményéért méltatjuk, jutalmazzuk saját magunkat. Legyen ünnep minden nap, amikor tettünk egy lépést előre, hogy olyanná váljunk, amilyenek lenni szeretnénk. A legapróbb dolgokért is megérdemeljük saját magunk figyelmét és elismerését – hiszen ez a sikerélmény visz majd minket tovább a változás, a fejlődés útján.