A Halottak napja nem csupán a gyertyákról és a koszorúkról szólhat – ez a nap lehetőséget ad arra is, hogy együtt, családként emlékezzünk és beszélgessünk azokról, akik már nincsenek velünk.

A megemlékezés mint példamutatás

Mindenszentek és Halottak napja a fény, a csend és az emlékezés időszaka. Fontos, hogy gyermekeink lássák: a múlt tisztelete, a szeretteinkre való emlékezés az élet természetes része.
Üljünk le együtt az asztalhoz, vagy induljunk közös sétára, és idézzük fel a család történeteit: meséljünk a nagyszülőkről, dédszülőkről, kedvenc szavaikról, szokásaikról. Vegyük elő a régi fényképeket, apró emléktárgyakat – ezek mind segítenek abban, hogy a gyerekek is megismerjék, honnan jövünk, kikből lettünk.

Sétáljunk együtt a temetőben

Ezen a napon ne a rohanásról szóljon a séta. Engedjük, hogy a temetőben a gyerekek is kérdezzenek, olvassák el a sírfeliratokat, figyeljék meg, mennyire más volt egykor a temetkezés, az emlékezés formája. Beszélgessünk arról, hogy régen az élet és a halál szorosan összetartozott, és az emberek megtanulták elfogadni a természet rendjét: „Isten adta, Isten elvette.” – tartották.

Közösen készített koszorú, közös élmény

A megemlékezés igazi ereje nem az anyagiakban, hanem a szívből jövő gesztusokban rejlik. Készítsük el együtt a sírdíszt, koszorút – akár néhány virágból, ágból, termésből. A gyerekek büszkén helyezhetik el a saját készítésű csokrot vagy kis ajándékukat a síron. Engedjük, hogy ők is meggyújtsák a mécsest – az apró láng a szeretet és a jelenlét szimbóluma.

Emlékezés otthon, csendben

Ha valamiért nem tudunk kimenni a temetőbe, otthon is teremthetünk alkalmat a megemlékezésre. Gyújtsunk gyertyát a halottainkért, mondjunk el egy imát vagy maradjunk néhány percig csendben – a lényeg, hogy gondolatban velük legyünk.