Mától, a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól indul az advent, amelynek eredete egészen a IV. századig nyúlik vissza. Első napja az egyházi év kezdetét is jelenti. A karácsonyi ünnepkör része, amely advent első napjától egészen vízkeresztig tart. Jelentése „eljövetel”, amely az Úr eljövetelére vonatkozik.  

Ilyenkor tegyünk magunknak egy kis fogadalmat: ne engedjük, hogy az ajándékbeszerzés körüli nagy hajtás elvonja a figyelmet ezeknek a heteknek a valódi értékeiről. A mai rohanó világban könnyebb megfeledkezni róla, pedig az advent olyan hagyomány, amely összehozhatja a családot nemcsak szentestén, hanem az azt megelőző időszakban is. Nézzük, mit is adhat nekünk ez a négy hét.

BÉKE – Nyugodalmas hetek

Amikor az adventre gondolunk, a csend és a nyugalom jut eszünkbe. Ez nem véletlen, hiszen egy korábbi szokásból, a böjttartásból ered, amikor tilos volt nagy mulatságokat és lakodalmakat tartani. Jelenleg a katolikus egyházban már nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság. Szeretetteljes, békés hetek ezek, ahol közösen készített díszekkel, sütéssel-főzéssel hangolódhatunk az ünnepekre.

VÁRAKOZÁS - Meglepetésnek indult, világhírű lett

Az adventi naptár egy német édesanya ötlete volt. Kisfia, Gerhard már egy hónappal az ünnepek előtt türelmetlenül várta a karácsonyt, anyukája ezért egy játékot talált ki számára. Egy papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyikre ráakasztott egy-egy kocka csokoládét és az volt a napi ajándék. A kisfiúnak annyira kedves emléke maradt a meglepetés, hogy felnőve ezt üzleti vállalkozásként továbbvitte. Megalkotta az adventi naptárat, amelyen a huszonnégy kisablak mögött cukorka vagy csokoládé lapult. Ezek később formát is öltöttek; a csokoládé kalendáriumokban különböző téli figurák köszönnek vissza.  

HAGYOMÁNYOK – No de mi is az a zsolozsma?

Népi hiedelem volt régen, hogy a hajadon lányok az adventi hajnali mise harangjának köteléből három darabot letéptek és a hajukba fontak, bízva abban, hogy farsang tájékáig bekötik a fejüket. Harangozáskor pedig mézet vagy cukrot ettek, hogy „magukhoz édesgethessék” a kérőket.  

Magyarországon külön hagyománya van a „zsolozsmának”, amikor a hithű keresztények advent első vasárnapjától kezdve egészen karácsony napjáig reggeli misére mennek. Ezt egyébként angyalmisének is nevezik, mert az angyali üdvözlet nyilvános elmondásával fejeződik be.  

OTTHON – Ég a gyertya, ég

Az első adventi koszorút egy németalföldi evangélikus lelkész készítette. 24 gyertyát sorakoztatott fel rajta, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg. Az egyre nagyobb fényt árasztó gyertyakoszorú Jézus eljövetelének közeledtét szimbolizálja. A mai napig követjük ezt a szép hagyományt, de már csak négyet gyújtunk meg és kevésbé ragaszkodunk az eredeti három lila, egy rózsaszín összeállításhoz is. A gyertyák különleges jelentéssel bírnak. Az első Ádámról és Éváról szól, akiknek Isten megváltást ígért, ezért a hitet jelképezi. A második  Isten azon ígéretét szimbolizálja, hogy a zsidó nép közül kerül ki majd a Messiás. Üzenete: remény. A harmadik Szűz Mária jelképe, aki megszülte Jézust, így az örömöt fejezi ki. A negyedik, utolsó gyertya pedig Keresztelő Szent Jánost jelképezi, aki bűnbánatról és Jézus eljöveteléről prédikált a népnek, ezért a szeretetet hirdeti.

Minden vasárnap újabbat gyújtunk meg, utolsó vasárnap pedig az adventi koszorú minden gyertyája ég. Üljük körbe a családdal és csodáljuk ragyogó fényét!