csalad.hu - „Nem akarok iskolába menni” – De miért?
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
„Nem akarok iskolába menni” – De miért?
Jaksa Petra
2019. szept. 9. 5:00
Iskolást nevelünk
Előbb-utóbb minden gyermek panaszkodni kezd az iskolával kapcsolatban. Ennek lehet, hogy csak egy kis fáradtság az oka, de az is előfordulhat, hogy komolyabb probléma húzódik meg a háttérben. Célzott, jól irányzott kérdésekkel könnyen utánajárhatunk!

1. „Miért kell iskolába mennem?”

Ami mögötte van: Lehetséges, hogy a gyermekünk túlságosan el van havazva tanulnivalóval, esetleg sokat stresszel a dolgozatok, felelések miatt. Ez a kifogás tinédzserkorban is igen gyakori, amikor a gyermekek szinte mindent megkérdőjeleznek az életükben. Ne feledjük, ilyenkor nagyon nehéz a fiataloknak megérteni a tanulás értékeit és hosszú távú hozadékait.

Szülői reakció: Kérdezzük meg, hogy van-e valamilyen konkrét problémája az iskolában, vagy vissza is kérdezhetünk, hogy miért kérdezi ezt. Ha valamivel tényleg küzd a suliban, igyekezzünk támogatni, segíteni neki. Amennyiben a gyermekünk az iskola értékeit kérdőjelezi meg, próbáljunk megvilágítani neki egy távolabbi nézőpontot, elmondani, miért fontos, hogy a társadalom tagjai kellően edukált emberek legyenek. Az iskolában olyan alapkészségeket sajátíthat el, amelyek később az életben is nagy segítségére lesznek.

2. „A suli olyan nehéz, nem akarok járni.”

Ami mögötte van: Ez egy olyan panasz, ami nagy valószínűséggel arra utal, hogy a gyermekünk nem rendelkezik valamilyen képességgel, ami az iskolai követelmények teljesítéséhez szükséges. Az is előfordulhat, hogy valamilyen tanulási zavar korai jeleivel állunk szemben. Szintén lehetséges, hogy a gyermekünk csupán úgy véli: az intelligencia egy veleszületett tulajdonság, és nem olyasmi, amit kemény munkával fejleszteni lehet.

Szülői reakció: Kérdezzük meg, mit talál olyan nehéznek az iskolában. Ebből máris kiderülhet, hogy a gyermekünk egy konkrét tantárggyal küszködik, sőt az is lehet, hogy egy bizonyos házi feladat fogott ki rajta. Ássunk egy kicsit mélyebbre, hogy rájöjjünk tudunk-e neki segíteni, hogy egy kicsit könnyebbé tegyük az életét ebből a szempontból. Ha szükséges, beszéljünk a tanáraival, és mondjuk el őszintén, hogy a csemeténknek bizony nehézségei adódtak.

Megeshet, hogy a beszélgetésből kiderül: életünk értelme egész egyszerűen nem igazán szereti a kihívásokat. Magyarázzuk el neki, hogy a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Az emberek akkor fejlődnek és tanulnak a legtöbbet, amikor kihívásokkal kell megküzdeniük. Ha nem ugorjuk meg ezeket, akkor nem is fejlődünk.

3. „Utálom a házi feladatokat!”

Ami mögötte van: Ha egyre gyakrabban halljuk ezt a kifogást, jobban tesszük, ha tényleg utánajárunk a dolognak. Három lehetséges ok állhat a háttérben:

- Lehet, hogy szíve szerint más időpontban írná meg a leckét, mert valami olyan dologtól veszi el az időt, amit szívesebben csinálna.

Szülői reakció: Találjuk ki a gyerekkel együtt, hogy miként szervezhetnénk át a napirendjét úgy, hogy a kedvelt elfoglaltság is beleférjen és a házifeladatra is jusson idő.

- Megeshet, hogy a csemeténknek egy (vagy több) konkrét tantárggyal is meggyűlt a baja.

Szülői reakció: Üljünk le mellé miközben a leckéjét csinálja és igyekezzünk segíteni neki (anélkül, hogy megírnánk helyette). Kérhetünk különórát vagy dönthetünk a korrepetálás mellett is.

- Az is előfordulhat, hogy magával a ténnyel nincsen kibékülve, hogy az iskolán kívül is vannak kötelező feladatai.

Szülői reakció: Az, hogy szükség van-e házi feladatra, és ha igen, mennyire, állandó vitatéma a pedagógusok között is. Lehet, hogy a gyermekünknek is igaza van abban, hogy az otthon töltött idő a családtól és a kikapcsolódástól veszi el az időt. Mondjuk el neki, hogy a tanárok is tisztában vannak ezzel a problémával és megértik őt, ám gyakran csak úgy tudnak valóban maradandó és átfogó tudást adni a gyerekeknek, ha otthoni gyakorlás és tanulás is kiegészíti az iskolában hallottakat.

A panaszkodás valós problémát jelez?

Nincs olyan gyerek vagy tinédzser, aki soha ne panaszkodna az iskolával kapcsolatban. Próbáljunk meg kérdésekkel rájönni, hogy vajon komolyabb frusztráció vagy probléma áll-e az ellenkezés mögött. Előfordulhat, hogy csak kialvatlanság vagy kimerültség okozza a negatív hozzáállást, de az is, hogy a gyermekünknek több segítségre van szüksége a házi feladatának elkészítésében vagy a dolgozatokra való felkészülésben. Sőt, megeshet, hogy csupán egy kis biztatásra és dicséretre áhítozik. Adjuk meg neki ezt rendszeresen és legyünk empatikusak a problémáival kapcsolatban!


(Fotó: Shutterstock)