Az UNICEF Magyar Bizottság még 2012-ben tette közzé jelentését a „Gyermekek védelme az erőszaktól a sportban” címmel. A kutatás célja annak bemutatása volt, hogy a sport nem mindig biztonságos terep a gyermekek számára, mert az erőszak különböző megnyilvánulásai a sportban is megtalálhatók. A szervezet a felmérést ismertetve arra is felhívta a figyelmet, hogy a témában óriási az információ- és tudáshiány.

A jelentés megállapította egyebek mellett, hogy a sport világában az erőszak legjellemzőbb megjelenési formái a pszichológiai lealacsonyítás vagy lelki megalázás a nem, a testalkat vagy a teljesítmény alapján, illetve az indokolatlan nyomásgyakorlás a kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében.  

„Óriási felelősség van abban, ha valaki gyerekekkel bánik”

Kenyeres András viselkedés-biológus, sport mentáltréner, a Győztes gondolkodás és a Figyelemkontroll című könyvek írója rendszeresen foglalkozik utánpótláskorú sportolókkal és szembesül azokkal a megnyilvánulásokkal, amelyeket a fiatal sportolók elszenvednek. A Felelős Szülők Iskolája rendezvényén a szakember megerősítette, hogy létező jelenség a toxikus szavak használata a sportpályákon, amely ellen legtöbbször sem a gyermekek, sem a szüleik nem lépnek fel. A sportolók általában akkor fedik fel az őket ért bántalmazásokat, amikor már visszavonulnak.

Kenyeres András fontosnak nevezte, hogy tudatosan kell bánni a szavakkal. Az emberek, a gyermekek nem egyformán reagálnak arra, amit hallanak. Van, akinek egy odavetett becsmérlő szó poszttraumatikus stressz szindrómát okoz, egy-egy bántó mondat örök sebet hagyhat, míg másnak a lelke ugyanezt nem sínyli meg. Kiemelte, hogy a sportoló személyisége sokkal fontosabb, mint ahogy azt általában figyelembe veszik.  

– Tudnunk kell, hogy ki van a 7-es számú mez mögött! A gyerek pedig elsősorban gyerek, másodsorban sportoló – fogalmazott.  

A szakember szerint ki kell alakítani egy másfajta motivációs szemléletet, szülőként pedig az a feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy felismerjék, ha bántalmazzák őket. Ki kell, hogy álljanak magukért és ne váljanak áldozatokká! Kenyeres András a szülők figyelmébe ajánlotta: ne felejtsük el, hogy a gyerekek 70 százaléka nem az eredményért megy le a pályára, hanem a játékért.  

Gyermekkori élmények

Az UNICEF korábbi kutatása is azt támasztja alá, hogy a gyerekek elsősorban a mozgás öröme (29%), a barátokkal való együttlét (22%), és a kikapcsolódás kedvéért (14%) kezdenek el sportolni. A siker és a küzdelem – mint motivációs tényező – csak ezt követően, 13%, illetve 12% arányában jelent meg a válaszok között.

A kutatásban résztvevők 63 százaléka alapvetően pozitívnak értékelte a gyermekkori sportélményeit, és elégedett volt azzal a figyelemmel, amit gyermekként az edzőjétől kapott. A válaszok 69 százalékának tanúsága szerint a gyermekek egészséges életmódjához és testképéhez hozzájárult a sportolás. A felmérés ugyanakkor arra is fényt derített, hogy a válaszadók 73 százalékánál fordult elő érzelmi bántalmazás, 39 százalékban fizikai erőszak, 31 százalékban szexuális zaklatás és 15 százalékban beavatási szertartás.  

A gyermekvédelmi szervezet ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az erőszak és a bántalmazás nem természetes része a sportnak, a jobb teljesítményre, sikerekre és eredményekre való motivációnak. Ez nem lehet az az ár, amit elfogadottnak és magától értetődőnek tekintünk!

Hogyan tudják a szülők a megfelelő hátteret megadni a gyereknek, ahhoz, hogy jól tudjon sportolni, motivált és eredményes legyen?

Egyebek mellett erre a kérdésre is válaszolt a Magyar Labdarúgó Válogatott szövetségi kapitánya a témában tartott előadásában. Marco Rossi szerint a legfontosabb, hogy hagyjuk a gyerekeket hibázni, hogy megéljék a saját sikereiket és kudarcaikat. A Felelős Szülők Iskolája beszámolója szerint a szakvezető hangsúlyozta, hogy ne helyezzünk a gyerekekre nyomást. Az álom, amit meg akarnak valósítani, a sajátjuk legyen, ne az anyukáé vagy az apukáé, hanem csakis az övék.