Négyéves kislánya mellé titkos örökbefogadással érkezett hozzá kisfia. Ma már így teljes a családjuk, személyes érintettsége pedig munkáját is még gyümölcsözőbbé teszi.

Kiss Zsófia klinikai szakpszichológus 2016-ban kapcsolódott be az Ágacska Alapítvány munkájába. Mint meséli, a saját személyes érintettségének és a szakmai érdeklődésének csodálatos találkozása indította el ezen az úton.

– Elsősorban az örökbefogadásra felkészítő tanfolyam vezetésében veszek részt, emellett pedig egy kolléganőmmel elindítottuk a “Tokkal-vonóval” nevű csoportot. Ez olyan várakozó és örökbefogadó szülőknek szól, akik bizonytalan, vagy ismerten roma származású gyermeket nevelnek – kezdi Zsófia.

„Származási kikötésünk nem volt”

A szakember úgy véli, munkáját nagyban segíti, hogy maga is átesett már az örökbefogadási folyamaton.

– A gyermekvállalás során akadályokba ütköztünk a férjemmel; vér szerinti kislányunk is orvosi segítséggel született meg. Szerettünk volna mellé egy kistestvért, de minden további erőfeszítés eredménytelennek bizonyult, így meghoztuk a döntést: örökbe fogadunk egy gyermeket. Az örökbefogadási folyamat elindításakor a kislányunk két és fél éves volt, a határozat létrejöttétől számított másfél éven belül pedig már haza is vihettük az akkor hathónapos babánkat. Minden gördülékenyen zajlott, ami elsősorban annak köszönhető, hogy származási kikötésünk nem volt.

A gyermeknek keresnek családot és nem fordítva

Zsófia kiemeli, hogy az örökbefogadásban az elfogadás – az egészségügyi állapot, az életkor, valamint a származás tekintetében – a legfontosabb tényező: minél elfogadóbbak a várakozók e téren, annál hamarabb bővülhet a családjuk.

– Egy idősebb gyermek örökbefogadása is lehet sikeres, amennyiben olyan családba kerül, amelyik el tudja őt fogadni olyannak, amilyen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy teljesen zökkenőmentes lesz az örökbefogadás, hiszen vannak olyan plusz szülői feladatok, amelyek vér szerinti családokban nem fordulnak elő, például az örökbefogadás tényének közlése a gyermekkel. Fontos tudni, hogy ő egy komplett „csomaggal” érkezik, így amellett, hogy optimistán tekintünk fogadására, legyünk tisztában a korlátainkkal is. Elsősorban nem a család számára keresünk gyermeket, hanem a gyermek számára családot, a fő cél pedig, hogy mindkét fél boldog legyen. Ilyen és ehhez hasonló témákat járunk körbe a felkészítő tanfolyamon.

„A gyermek a maga szintjén, de már gyászol”

– Nálunk titkos örökbefogadás történt, kevés információnk van a kisfiunk gyökereiről. Annyit azonban biztosan tudtunk, hogy párnapos korától kezdve egészen az örökbefogadásáig olyan nevelőszülőknél cseperedett, akik szeretettel és odaadással vették körül. Nekik hála megtanult bízni a gondozóiban és a világban, ami lehetővé tette, hogy hozzánk is biztonságosan tudjon kötődni. Mint minden örökbefogadás, így a miénk sem volt teljesen zökkenőmentes, ugyanis egy ennyi idős gyermek a maga szintjén, de már gyászol.

„Eleinte ő kevésbé örült nekünk”

– Mi hihetetlenül örültünk neki, de eleinte ő kevésbé örült nekünk, mert ebben az életkorban, bár szavakkal még nem tudja magát kifejezni, de komoly veszteséget dolgoz fel: ezer szállal kötődik a nevelőcsaládjához, ahonnan elkerül. Hiányzik neki a nevelőmamája, testvérei, a házikedvence, a kiságya… Kiszakad a megszokott környezetéből és komoly feladat számára, hogy megbarátkozzon az újjal. Esetünkben ez a folyamat – gyermekünk fiatal életkora miatt – néhány hét alatt lezajlott, viszont nagyobb gyermeknél a kötődés kialakulása hosszabb folyamat eredménye.

„Nagyon jó testvérek ők ketten”

Zsófia akkor négyéves lánya örömmel fogadta az új családtagot.

– Az öccse érkezése előtt felkészítettük őt: elmondtuk neki, hogy nagyon szeretnénk kistestvért, de a mama pocakjából nem tud megszületni, így örökbe fogadunk egy olyan kisbabát, akinek a nevelését a szülei nem tudják vállalni. A lányom most tízéves, a fiam pedig lassan hét. Nagyon jó testvérek ők ketten, erős véd- és dacszövetség alakult ki köztük. Amikor hazahoztuk a kisfiamat, a lányom azonnal elfogadta: mellé feküdt az ágyba, cumiból etette, bemászott hozzá a babakádba és együtt pancsoltak. A szülői figyelemért nyilván mindketten küzdenek, de azt gondolom, hogy ez szinte minden többgyermekes családban így van.

Feketéné Böröcz Virág az OGYSZ igazgatóhelyettese. Az alábbi videóban az örökbefogadás egyik legfontosabb kritériumáról beszél:

Többletfigyelemre van szükség

– Amennyiben már meglévő gyermek mellé fogadunk örökbe, különösen fontos a szakemberek részéről, hogy felmérjék: a gyermek hogyan fog tudni majd beilleszkedni a családba. Örökbe fogadni – néhány speciális esettől eltekintve – a családban lévő gyermeknél csak fiatalabbat lehet, mert így illeszkedik a gyermek természetes módon a testvérsorba. Egy örökbefogadott gyermeknek többlet-odafigyelésre van szüksége és egy nála kisebb gyermek ezt a figyelmet elvonná tőle.

„Hasonlítunk: mindketten szépek vagyunk!”

– Nagy öröm látni, hogy a gyermekek milyen természetességgel kezelik az örökbefogadás és a testvériség kérdését. A kisfiam fekete hajú, fekete szemű, kreol bőrű, a kislányom pedig világos bőrű, szőkésbarna hajú és kék szemű. Egyikőjük magas, vékony, míg a másik alacsony, izmosabb, tehát külsőleg egymás szöges ellentétjei. Egy nap épp a villamoson utaztunk, amikor egy néni kedvesen a lányomhoz fordult: “Ti testvérek vagytok?” A lányom válaszolta, hogy igen. “Pedig egyáltalán nem hasonlítotok!” Mire a lányom: “De, nagyon hasonlítunk, mindketten szépek vagyunk!” Ebből az őszinte reakcióból is látszik, hogy számukra testvérnek lenni teljesen magától értetődő.

„Örökbe fogadtunk, így lett teljes a családunk!”

A szakember fontosnak tartja, hogy már a kezdetektől beszéljünk a gyermekünknek az örökbefogadásról, a történetéről és a vér szerinti gyökereiről. Saját világnézetünknek megfelelően fogalmazzunk meg pozitív gondolatokat is. Például: „Téged örökbe fogadtunk és Isten ajándéka vagy”. Amennyiben pedig nem vagyunk hívők: „Te vagy az élet legnagyobb ajándéka, és veled lett teljes a családunk”.

– Így tudjuk a gyermek egészséges identitását támogatni, továbbá hangsúlyozni, hogy attól még, hogy a vér szerinti szülei lemondtak a neveléséről, ő egy értékes és szerethető ember, aki boldoggá tesz minket. Nem baj, ha mindezt még akár beszédtanulás előtt elkezdjük, amikor még nem is nagyon érti. Így később élete természetes részének fogja tekinteni az örökbefogadását. A kisfiam is úgy nő fel, hogy tisztában van vele, hogy őt örökbe fogadtuk. Nem volt olyan konkrét pillanat, amikor leültettük és közöltük vele a hírt; egyszerűen csak ennek tudatában nevelkedik.

Meséljünk a rokonoknak az örökbefogadásról!

– A nagyszülők, rokonok támogatása is elengedhetetlen az örökbefogadás során, hiszen a gyermek nemcsak szülőket kap, hanem egy tágabb család részévé is válik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a leendő szülők ne az utolsó pillanatban mondják el örökbefogadási szándékukat családtagjaiknak, hogy nekik is legyen elég idejük felkészülni arra, hogy a családba örökbefogadott gyermek érkezik. Így segíthetnek ugyanis abban, hogy mindenki szeretettel tudja fogadni az új jövevényt.

„A szélesebb körű család tagjai tartottak az ismeretlentől”

– Nálunk a család többi része is örömmel fogadta a kisfiunkat. A nagyszülők eleinte féltettek minket, tartottak az ismeretlentől. Amikor ők voltak fiatalok, az örökbefogadás még majdhogynem tabunak számított, és több rémtörténet is keringett szörnyű kimenetelű örökbefogadásokról. Ezeket a téves és hiányos információkból kialakult általánosításokat kellett felülírnunk. Ma már több hozzáférhető szakirodalom áll a rendelkezésünkre, mint például az „Örökbefogadás lélektana”, „Az örökbefogadás háromszöge” vagy a „Beszéljünk róla” című könyvek, amelyek alapján tájékozódhatunk. Mi a nagyszülőket is buzdítottuk arra, hogy szerezzenek némi tudást erről a témáról, beszélgettünk velük, így az ismeretlentől való félelmeik idővel teljesen elapadtak.

Mi legyen a neve?

A szakemberek szerint lehetőleg ne változtassuk meg gyermekünk keresztnevét.

– Bár a törvény indokolt esetben engedélyezi a névváltoztatást, ne legyen indok az, hogy nekünk nem tetszik a neve. A gyermek olyan ajándékokat kapott a vér szerinti édesanyjától, mint például az élete és a neve. Mindkettő az identitásának és a történetének a része, amitől nem szabad őt megfosztani. A számunkra kedves nevet mellé tehetjük, így nem elveszünk, hanem mi is adunk neki valamit.

Az első pillantások

– Az első találkozás, azaz a „barátkozás” többféleképpen zajlik. Újszülött esetében a területi gyermekvédelmi szolgálat kapcsolattartója, vagy pedig – ha nyílt örökbefogadásról van szó – a közvetítő civil szervezet hívja fel a leendő örökbefogadó szülőket. Amennyiben valóban örökbefogadásra alkalmas élethelyzetben vannak, és az elmondott néhány adat alapján szeretnék megnézni a babát, a kórházban történik egy „első rápillantás”. Abban az esetben, ha ez az élmény pozitív, bekapcsolódnak a gondozási feladatokba, később pedig a kórházból már egyenesen hazavihető a kisbaba. Nagyobbacska gyermek esetén ugyanez a metódus, ott viszont a nevelőszülőknél vagy a csecsemőotthonban barátkoznak egymással, melynek hossza nagyban függ a gyermek életkorától. Van egy „intenzív időszak”, amikor minden nap találkoznak, csatlakoznak a család életéhez és aktívan kiveszik a részüket a feladatokból. Mindig az adott élethelyzeten múlik, hogy pontosan meddig tart ez az ismerkedési időszak, de általában néhány hét alatt szokott lezárulni. Amennyiben a szakember, a nevelőszülő és az örökbefogadó család is egyöntetűen úgy érzi, hogy elérkezett az idő, akkor megtörténik a kötelező gondozásba történő kihelyezés. Ez legalább harminc napig tart, ennek letelte után történhet meg az örökbefogadás engedélyezése; természetesen csak akkor, ha sikeresen elindult a gyermek beilleszkedése a családba, melynek alapján az örökbefogadó szülők egyértelműen kérik az örökbefogadás engedélyezését a gyámhatóságtól, és az a gyermek érdekében áll.

A kritikus 6 hét

Minden kezdet kihívásokkal teli, így az örökbefogadás első hetei is tartogathatnak nehézségeket.

– Amikor újszülöttet visznek haza a szülők, a vér szerinti anya és apa a gyermek hathetes koráig meggondolhatja magát, vagyis visszavonhatja gyermeke örökbefogadásához tett hozzájáruló nyilatkozatát annak érdekében, hogy a gyermeket ő maga vagy a gyermek más hozzátartozója nevelje; ilyenkor az örökbefogadás meghiúsul. Pszichológusként volt páciensem olyan szülő, aki a lelki teher súlya alatt, aggódva keresett meg engem azzal: a hat hét alatt minden nap retteg, hogy valamelyik pillanatban megcsörren a telefon és a babának mennie kell. Azt tudni érdemes, hogy nem a gyermek örökbefogadási céllal való gondozásától, hanem a szüléstől számított hat hétről van szó, tehát nagyobb gyermek örökbefogadása esetén ettől a veszélytől nem kell tartanunk. Fontos kiemelnünk ugyanakkor, hogy minden korosztály esetén léteznek érvek és ellenérvek: egy újszülött kevesebb traumát hordoz és korábban tud kötődni, illetve megélhetjük vele a kisbabakort, egy nagyobb gyermeknél viszont már láthatjuk, hogyan néz ki és milyen a temperamentuma, személyisége.

Ápoljunk jó kapcsolatot a nevelőszülőkkel!

– A család dinamikáját felborítja egy ilyen esemény, ezért jó, ha van segítségünk, hiszen ez egy sérülékeny időszak. Szükség van néha a pihenésre, egy kis énidőre, ezért mozgósítsuk a rokonságot, hogy időnként mi is fel tudjunk töltődni. Érdemes tartani a kapcsolatot a nevelőszülőkkel, mert ők akkor még jobban ismerik a gyermeket, mint mi: tudják, mi a kedvenc étele és melyik játékkal szeret a legjobban játszani. Számunkra is nagy segítség volt, hogy jó barátságot ápoltunk velük, így bármikor fordulhattunk hozzájuk tanácsért. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermek és a nevelőszülők egy darabig ne találkozzanak, mert az örökbefogadás után kezdetben az a cél, hogy az új családba be tudjon integrálódni a gyermek. Ebben az időszakban ki kell alakítani a kötődést, segíteni szükséges a veszteségek feldolgozásában, ami sok energiát, türelmet és szeretetet igényel. Egy túl korai újratalálkozás összezavarhatja a gyermeket.

Az utánkövetés nem „ellenőrizgetés”

– Fontos hangsúlyozni, hogy utánkövetéskor nem az ellenőrzésen van a hangsúly. Sok szülő attól tart, hogy ha valami rosszat mond, akkor rossz színben tűnik fel a szakemberek előtt, és akár el is vehetik tőle a gyermeket, de ez nem így van. A kötelező utánkövetés az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő hat hónap, illetve másfél év múlva történik, célja pedig, hogy megnézzük: megfelelően fejlődik-e a gyermek, be tudott-e illeszkedni a családba és kialakult-e a kötődés. Ezt a munkát erre kiképzett tanácsadó szakemberek végezhetik, akik írnak egy jelentést, amelyet továbbítanak a gyámhatóságként eljáró megyei/fővárosi kormányhivatal felé. Az örökbefogadás kötelező utánkövetésétől számított három és fél éven belül lehet további önkéntes utánkövetési alkalmakat kérni, amelyek elsősorban prevenciós célból történnek. Az utánkövetés során tanácsokat is adunk, hogy mikor és hogyan beszéljenek a gyermeknek az örökbefogadásról, ilyen témájú mesekönyveket ajánlunk nekik, és segítünk, ha valamilyen elakadás történt. Az örökbefogadás – mint a gyermekvállalás általában – nehézségei mellett egy csodálatos és életre szóló esemény, amelynek érdemes minden egyes percét megélni!