Teheránban születtél, de évtizedek óta Magyarországon élsz. Hogyan zajlik nálatok a karácsony? Melyik kultúra dominál inkább a szokásaitokban?  

– Egyéves korom óta élek Magyarországon, ezt a kultúrát és ezeket a szokásokat érzem magaménak, ez határoz meg engem. Itt jártam óvodába, iskolába, teljesen természetes volt, hogy a karácsonyt ünnepeljük és ez is része az életemnek, éppen úgy, mint minden magyar embernek.  A gyerekeim nagyon várják, ez az egyik legszebb, legfontosabb ünnep számukra, ahogyan nekünk is. Minden évben írnak levelet a Jézuskának és általában teljesülnek a kívánságok szenteste. Nekem is az egyik legkedvesebb időszakom a december, szeretem a hangulatát, a készülődést, az egész varázslatot. Ilyenkor igyekszem időt szakítani arra, hogy találkozzam a barátaimmal, azokkal az emberekkel, akikre év közben nem biztos, hogy jutott idő. Szóval, nálunk ez valóban a szeretetről, a közös programokról, a tartalmas együttlétről szól.    

Van valamilyen különleges családi tradíciótok?  

– A gyerekek már november közepétől arra készülnek, hogy megkapják az adventi naptárt, és el tudják kezdeni nyitogatni a kis ablakocskákat. Decemberben a feleségem, Réka feldíszíti a lakást, a fát persze még nem, azt 23-án este állítjuk fel, amikor a gyerekek már lefeküdtek.  Az angyalkák pedig feldíszítik 24-e hajnalra. Mire reggel felkelnek a gyerekek, már teljes pompájában tündököl.  

A foglalkozásod mennyiben teszi lehetővé, hogy az adventi időszakot, a karácsonyt valóban meghitten, együtt tudja ünnepelni a család?  Nehéz feladat az egyeztetés?  

– Ez döntés kérdése. A december kiemelt időszak, akár céges bulik, akár egyéb évzáró partik szempontjából, természetesen a klubok is nagyüzemben mennek. Én az elmúlt években sok fellépést vállaltam, régen még 25-én, 26-án este is színpadon voltam, de ez jó ideje megszűnt. A család számomra mindennél fontosabb. Látni a gyerekek örömét, az semmihez sem fogható.  Idén kicsit más a helyzet, mert az ünnepek előtt még elmegyek egy rövid erdélyi turnéra, ami azt jelenti, hogy 24-én reggel fogok hazaérni, és a reptérről érkezem majd a feldíszített karácsonyfához. Erre eddig soha nem volt példa, de Erdély különleges helyet foglal el a szívemben, úgyhogy nem tudtam nemet mondani. Aztán viszont minden időm a családé, és remélem, mindenki ott lesz az ünnepi asztalnál, a nagyszülők, rokonok, hisz erről szól a karácsony.  Év végén, szilveszter tájékán aztán megint beindul a nagyüzem.

Év közben hogyan tudtok egyeztetni, hogyan tudod működtetni a mindennapokat?  

– Az életem nem csak a fellépésekről szól. Nagyon sok dalt készítek, stúdiózom, a saját ritmusomban, mert én osztom be az időmet.  Hétvégenként többnyire fellépek, de hétköznaponként jóval több időt tudok otthon tölteni, és úgy intézem, hogy a családdal minél többet legyünk együtt. Jól ki tudjuk egészíteni egymást Rékával, a feleségemmel. Nyilván rá hárul a nevelés nagyobb része, többet foglalkozik a gyerekekkel, de én is sok terhet le tudok venni a válláról a hétköznapokban. Kicsit persze másképp működünk, mint egy átlagos család: mi nem nyáron megyünk nyaralni, mert a nyári időszak a fesztiválszezon, olyankor rengeteget dolgozom. Egyébként a Balatonra szoktunk lemenni néhány napra, és én onnan járok fellépni. A közös nyaralásunkat pedig általában az őszi szünetre időzítjük, vagy januárra, a téli szünet végére.  A feleségem már úgy ismert meg, és alapított velem családot, hogy tudta, nem egy hétköznapi munka az enyém. Azt gondolom, ahhoz, hogy ez jól  működjön, elengedhetetlen egy olyan társ, mint Réka, aki mindezt egyfelől tolerálja, másfelől rengeteget beletesz a kapcsolatunkba és átvállal a terhekből. Én mindent annak köszönhetek, hogy mögöttem és mellettem áll a családom.

A pályaválasztásod mennyire volt tudatos, lehet egyáltalán erre a szakmára készülni?  

– Abban biztos voltam, hogy zenével akarok foglalkozni. Már az általános iskolában is a suli-bulik érdekeltek, mi szerveztük a bálokat, tehát fiatalon az életem részévé vált a zenélés. A napokban a kezembe került az általános iskolai ellenőrzőm, amiben volt egy intő: azt írta az osztályfőnök a szüleimnek, hogy Begi eltulajdonította a zeneteremből a kazettásmagnót és a társainak az udvaron zenélt.  Az, hogy ez aztán ennyire komolyra fordult, már egy tudatos építkezés következménye. Törekedtem arra, hogy ha már ezt egyszer elkezdtem, és ráadásul élvezem, szeretem csinálni, akkor szenvedéllyel csináljam, a tőlem telhető maximális erőbedobással. Így lett a munkám a szenvedélyem és hobbim is egyben.  

A szüleidnek, akár az intő hatására, nem volt ellenvetése, hogy ezt a pályát válaszd? Támogatták a karrieredet?  

– Eleinte nem annyira, mert azt gondolták, hogy ez egy rögös, nehéz út. Nyilván ők a legjobbat akarták, és inkább aggodalom volt ez a részükről. De onnantól kezdve, hogy látták, önjáró vagyok, és jöttek a sikerek, akár a zenekarommal, akár DJ-ként, onnantól az aggodalmat felváltotta a büszkeség.

Mennyit változtál az elmúlt évek alatt, akár zenei értelemben, akár mentalitásban?  

– Amikor elkezdtem, egy gödöllői hely rezidense voltam, ami azt jelenti, hogy este 9-kor beálltam a pultba és reggel 4-ig játszottam, mindenféle stílusban. Utána belekóstoltam az underground műfajba, a techno zenébe. De a közönség is változik, az ő igényeiket is figyelembe kell venni és nekem is unalmas lenne, ha évekig ugyanazt a stílust játszanám, a saját motivációmat is fenn kell tartanom azzal, hogy keresem az újat és magam is változom. Az évek során nagyon sokféle irányba kalandoztam zeneileg.

Most mi a szívügyed, a kedvenc műfajod?  

– A dance és a house zenében mozgom, de emellett nagyon sokféle zenét készítek. Folyamatosan keresem azokat a változatos dolgokat, amivel szórakoztathatom magam és ha ez a közönség ízlésével is találkozik, akkor elértem a célomat.    

Köztudott rólad, hogy a családod és a zene mellett a foci is nagy szenvedélyed. Magyarország ismét kijutott a foci EB-re. Ebből az alkalomból van valamilyen zenei terved?  

– 2016-ban, amikor kijutott a csapat, készítettünk egy lemezt Bon Voyage címmel, ami nagyon sikeres volt. Gondolkodunk most is valamiben, már vannak tervek, nagyratörő álmok, de erről többet még nem szeretnék elárulni. Egy ilyen világraszóló eredményt a zene segítségével is meg szoktunk ünnepelni, ez most sem lesz másképp.