Kamaszkor: Megváltozott anya-lánya kapcsolatok

Mi okozza a jelenséget – azt leszámítva, hogy gyermekünk betöltötte a 15. életévét –, és tehet-e bármit is a szülő, hogy enyhítse a tinitüneteket? Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus szerint az első lépés, hogy megértsük, gyermekünket az önállósodási vágy vezérli, amikor egyik nap arra ébredünk, megkaptuk a lányunk undokabb hasonmását.

– A kamaszkorban jelentkező anya-lánya konfliktusok többsége abból fakad, hogy az anya félti a lányát, aki viszont egyre nagyobb autonómiára vágyik – mondja szakértőnk. – Egyre több dologban szeretnének önállóan dönteni, nem pedig a szülő véleményére, segítségére támaszkodni. A szerelem, a párkapcsolat hangsúlyossá válik a kamaszlány életében, ezzel együtt a szexualitás is nagy szerepet kap.

Hullámhegyek, hullámvölgyek

Az anya-lánya közti érzelmi összehangolódás bonyolultabbá válik, az önállósodási törekvésekkel megnő a konfliktusos helyzetek száma, mivel az anya a saját élményei alapján próbálja megóvni a gyermekét a kudarcoktól, csalódásoktól.

– Azt tapasztalom a munkám során, hogy az anyákat mélyen érinti a lányuk érzelmi konfliktusa, legyen szó baráti- vagy szerelmi kapcsolatról. Míg a fiúk versenyhelyzetet teremtve eldöntik, kinek milyen szerep jut a társaságban, addig a lányok állandó hullámhegyekben és hullámvölgyekben léteznek. Nagyon bensőséges információkat osztanak meg egymással, majd rendkívül rosszul élik meg, ha becsapják őket, visszaélnek a bizalmukkal. Emiatt a baráti kapcsolataik is sokkal dinamikusabban alakulnak. A másik nemhez való viszonyuk szerteágazó lehet, a haverkodástól kezdve egészen az erotikus kapcsolatig. A lánygyermekre inkább jellemző, hogy megosztja az édesanyjával az élményeit, gondolatait, azonban gyakori, hogy az anya érzelmileg túlságosan bevonódik, sőt bele is avatkozik a történésekbe – például személyesen beszél a barátnőkkel, rendezgetni próbálja a gyermeke kapcsolatait.

Ha az anya kevésbé lenne véleményalkotó, az kevesebb konfliktust eredményezne. Bodnár Csilla szerint fontos, hogy meghallgassa az édesanya a lányát, de ne mondja meg neki, mit kellene tenni az adott helyzetben.

„Amikor a lányunk hozzánk fordul a problémáival, jobban tesszük, ha véleménynyilvánítás helyett kérdésekkel próbáljuk terelgetni.”

– Amikor a lányunk hozzánk fordul a problémáival, jobban tesszük, ha véleménynyilvánítás helyett kérdésekkel próbáljuk terelgetni. Megkérdezhetjük, mit gondolsz, miért mondta ezt a barátod? Szerinted csak rossz napja volt, vagy máskor is így viselkedik? Tiszteletben tartja-e a fiú az igényeidet? Lényeg, hogy gondolkodásra késztessük a lányunkat a kérdéseink által, hogy a végén ő maga jusson el a számára legjobb megoldásig. Ezzel a hozzáállással meg is adjuk gyermekünknek azt a fajta autonómiát, amire vágyik. Értékrendet közvetítünk ezáltal, és nem a megmondóember szerepét töltjük be. Az anya, aki megpróbál a kelleténél jobban belefolyni a lánya érzelmi életébe, azt érheti el, hogy a lány nem a konfliktusos személlyel kezd el harcolni, hanem az édesanyjával.

„Az ő lánya nem 40 éves, csak 15”

Ha az anya-lánya kapcsolat eljutott abba a fázisba, amikor a lány magába zárkózik és szinte semmit sem akar megosztani magáról, akkor az anyának a hozzáállásán kell változtatnia, hogy visszafordítsa ezt a folyamatot.

– A lány megérzi, ha az anya megértővé válik. Érdemes anyaként visszaemlékezni arra, miként látta a gyermekét érintő helyzeteket akkor, amikor ő volt tinédzser. Vajon akkor is ennyire határozott volt, mint most? Mindig tudta, mit kell tennie? Amikor az anya megérti, hogy az ő lánya nem 40 éves, csak 15, akkor kevesebb lesz a vitás helyzet is. Például ahelyett, hogy az édesanya elkezdi kritizálni a lánya öltözködését, inkább nézzen körül, miben járnak a gyermekével egyidős kamaszok, és próbálja elfogadni azt.

Amikor a kamaszlány túlságosan elzárkózik az anya elől, az leginkább azt jelenti, hogy védi a kapcsolatait.

– A kamaszlány fél attól, hogy a kapcsolata megítéltetik, hogy esetleg az anyja túl vehemensen formál véleményt, ami miatt a kamaszlány nem tudja úgy megélni a kezdődő kapcsolatát, ahogyan szeretné. Ha az édesanyát félelemmel tölti el, hogy a lánya a nőiesedés útjára lépett, akkor elkezdi visszaszorítani tudattalanul is a kislány szerepbe gyermekét. Bojkottálja a lány kapcsolatát, beleszól az öltözködésébe, nem engedi bulizni. Nyilván a gyermek őrlődik: mi van, ha az anyjának igaza van, ugyanakkor mit kezdjen a vágyával, hogy ő ezt és így szeretné csinálni.

Ne ítélkezzünk!

– Egyszer egy édesanya megkérdezte: Akkor most mi az én dolgom? Azt feleltem, hogy az, hogy ha a lánya sérül, akkor ott legyen számára, mint egy védőháló, ami felfogja. Igen, lehet, hogy csalódást, fájdalmat tapasztal az úton a kamaszlány, nem lehet mindentől megvédeni, de amikor baj van, akkor az édesanyjára számíthat. Ha csalódás éri a gyermekünket, ne ítélkezzünk felette, ne hozakodjunk elő az „én megmondtam” típusú mondatokkal. A lányunknak a támogatásunkra van szüksége, arra a biztonságra, amit egy édesanya nyújtani képes. Érezze a szeretetünket, hogy az önbecsülése helyreállhasson!

„Az autonómia nem arról szól, hogy a gyerek azt csinál, amit csak akar.”

Az autonómia nem arról szól, hogy a gyerek azt csinál, amit csak akar. A túl nagy szabadság őt is elbizonytalanítja.

– Az autonómia választott függőséget jelent: olyan távolságba kerülök a szüleimtől, amilyen jólesik, de azért szükségem van a támogatásukra, a szeretetükre. Az elhanyagolt kamaszoknál a kortársak szerepe felerősödik, de nem érzi magát a gyermek biztonságban. A másik véglet, amikor a szülő túlkontrollálja a kamaszt: számonkéri a gyermekét, mindenről tudni akar, nyomoz a gyermeke után a közösségi oldalakon. Ha a szülő nem hagy intimitást a kamasz gyerekének, akkor nagy csaták kezdődhetnek.

Anya-lánya rivalizálás

Az anya-lánya kapcsolat néha patológiás szinteket érhet el, főleg, ha az anya nem elégedett az életével.

– Nagyon ritkán, de előfordul, hogy anya és lánya között rivalizálás alakul ki. Jellemzően a menopauza környékén álló tinédzser lányt nevelő nőknél fordul elő. Az anya féltékeny lesz a lánya fiatalságára, üdeségére, ami abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan bántó megjegyzéseket tesz a lány öltözködésére, külsejére, hibáira, esetleg a korban a lányához illő fiúkkal flörtöl. Azt akarja, hogy őt dicsérjék, vele foglalkozzanak. Ebben az esetben az anyának a saját nőiességéhez való viszonyán kellene dolgoznia. Ha az édesanyának a korának megfelelő életcéljai vannak, kiegyensúlyozott a személyisége, akkor nem üti fel a fejét az anya-lánya rivalizálás a szülő-gyermek kapcsolatban.

Mártír anya

– A mártír anya attól fél, hogy ha a lánya felnő, akkor elveszíti felette a kontrollt. Amikor az anya magányos, az érzelmi magányt a gyermekével próbálja pótolni. Fél, hogy kiderül, értéktelen, legalábbis ő ezt gondolja magáról. Ebben az esetben a probléma forrása, hogy nem alakult ki anya és lánya között a biztonságos kötődés. A mártírság árulkodó mondatai az „Én mindent megteszek érted, mégis itt hagysz?”, „Senki sem fog úgy szeretni, ahogy én.” Közben mindent megtesz a gyermekéért, a szeretetével, a pótolhatatlanság illúziójával akarja kontrollálni a lányát. Amennyiben az anya rendezi magában a félelmeit, felismeri a problémáit és kezeli/kezelteti őket, valamint a lányban is elég erős az önállósodási vágy, akkor helyreállítható a szülő-gyermek viszony. A gyermeknek szüksége van az édesanyjára, vágyik az anyja megértésére, és ezt olyan anyától kaphatja meg, aki jóban van önmagával.

A csalad.hu az október 11-i Lánygyermekek világnapja alkalmából két héten keresztül a nővé érés és a modern kori anyaság kérdéseit járja körül. Oldalunkon szeptember 28-október 11. között izgalmas interjúk, érdekes szakértői cikkek és szívbemarkoló személyes vallomások foglalkoznak a lányok és nők családban betöltött szerepével, és az őket kihívások elé állító szerepkonfliktusokkal. Az eseményre itt tud regisztrálni.

(fotó: Shutterstock)