Hanuka és advent ünnepi időszaka van. Hanuka a fények ünnepe, advent a keresztény egyházi év kezdete, a karácsonyt előkészítő szakasz.

A kislányunk születésnapja idén ennek a két gyönyörű ünnepnek a közös időszakára esik, így aztán nagyon különleges jelentéssel bír. Egy zsidó apa és egy keresztény anya gyermekeként érkezett ebbe a világba Hanni, akiben egyesült ez a két ember, és aki elhozta számukra az örök fényt. Ebben az évben nagyon nagy szükségem van azokra a jelekre, melyek rámutatnak arra, hogy igenis vannak csodák, hiszen ő maga is csoda. És arra is szükségünk van mindannyiunknak, hogy időről időre emlékeztetve legyünk arra: értékelni kell a bennünk és körülöttünk lévő csodákat, mert szerintem azért is tart most itt az emberiség, mert mindent természetesnek veszünk. Úgy gondoljuk, hogy nekünk minden alanyi jogon jár… és hogy ez mennyire nem így van, azt mi sem mutatja jobban, mint az elmúlt – már rövidnek nem nevezhető – időszak. Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy én nagyon sokat szoktam elmélkedni magamban. Aki rendszeres olvasója a blogomnak, az tudja, hogy mindenre keresek magyarázatot, sokat gondolkodom a miérteken. Figyelem a jeleket, és mostanra elmondhatom, hogy egyre ügyesebben észre is veszem őket. Szóval ez az egybeesés számomra nagyon fontos üzenet hordoz. Ez az év nagy kihívás volt számomra, de így év vége felé én tényleg elcsendesem kicsit és számot vetek. És tudjátok, mire jutottam már most, pedig még csak az elején tartok? Hogy nagyon sok mindenért lehetek hálás az életemben.

Köszönettel tartozom azért, hogy mindannyian egészségesek vagyunk a családban. Tavaly ilyenkor voltunk covidosok és Hanni születésnapját sem tudtuk úgy megtartani, ahogy az első születésnapot terveztem. Idén igazi családi zsúr lesz nálunk lufival, tortával, zenével, nevetéssel és ajándékokkal. Látni szeretném, ahogy ragyog az arca, amikor felfogja, hogy ez most csakis róla szól. Fotózni, ahogy elfújja a két gyertyát a kedvenc epres-meggyes csokitortáján és hangosan énekelni a szülinapi dalt. Kicsit mintha belesűrítenénk mindent ebbe a napba, ami az eddigi életéből a covid miatt kimaradt. Mennyi mindentől foszthatta őt meg a járvány és a világban kialakult változás...? Nna, de nem hagyom magam eltéríteni, szóval az utolsó mondatot tekintsétek egy apró kisiklásnak. Hiszen most nem arról beszélek, ami nem volt, hanem ami volt, és amiért hálás vagyok. Szóval már régóta szervezzük a születésnapot és mindent elkövetünk, hogy emlékezetes legyen számára.

Hálás vagyok a szerelmemért. Rég írtam már róla, pedig megérdemli a dicséretet, és hogy büszke legyek rá. Mindig kiáll értem, mindig megvéd, harcol, ha kell. És közben rengeteget dolgozott az első könyvén, ami abszolút méltó hozzá. Gyönyörűen összefoglalja mindazt, ami ő. Ha belegondolok, hogy egyáltalán nem hitte, hogy „jár neki” egy saját könyv, még mindig értetlenkedem! Hosszú napokig kellett győzködni, hogy elfogadja a tényt, miszerint ő már letett annyit az asztalra, hogy a gondolatai, az élete érdekelje az embereket. Kimondhatatlanul büszke vagyok rád, Kicsim! Köszönöm, hogy komolyan gondoltad a fogadalmad és valóban jóban-rosszban mellettem állsz.

Hálás vagyok azért, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A dalaimmal utat mutathatok az embereknek, vígaszt adhatok nekik, ha kell. Hálás vagyok értetek, hogy meghallgattok, figyeltek rám, mellettem álltok és időről időre olvassátok a gondolataim. Köszönöm!

Izgalommal teli örömmel várom a következő heteket. A születésnap után a készülődést, a díszítést, a hangolódást, a meghitt órákat, a gyertyafényt, a csillagszórót. Advent és hanuka szellemiségét, ahogy átjárja az otthonunkat és a szívünket. Ahogy keretet és alapot ad Hanninak is, amit majd továbbvisz és átad a saját gyerekeinek. A két vallás, két kultúra összeforr majd általa és egy dolog lesz csak fontos: a szeretet. Mert igenis szeretni jöttünk, erre születtünk…