Amikor 11 évesen a tehetségkutató műsor színpadán állva megismerte az ország, szinte kivétel nélkül mindenki a szívébe zárta a csengő hangon éneklő bájos kislányt. Patai Anna azóta felnőtt nő lett, aki az egyre inkább kiteljesedő énekesnői karrierje mellett színházi produkciókban és rádióstúdiókban is otthonosan mozog – miközben 23 évesen már az esküvőjére készül a szerelmével.

Hogyan emlékszel vissza a lánykérés pillanataira?

– A születésnapomon Bence kijelentette, hogy szeretné, ha elmennénk vacsorázni, hogy megünnepeljük ezt a napot. Én ekkor még egyáltalán nem sejtettem semmit. Aznap mindketten sokáig dolgoztunk, mondtam neki, hogy nem kell ma elmennünk, lehet holnap is, meg lesz még születésnapom, de ő ragaszkodott hozzá. Végül nagyon jól éreztük magunkat, a vacsora után még a Budai Várba is felcsábított sétálni. Erre is mondtam, hogy nem muszáj, de ekkor is meggyőzött, hogy menjünk. A séta közben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon matat a zakózsebében, aztán hirtelen letérdelt elém és feltette a nagy kérdést, hogy leszek-e a felesége. Egy pillanat alatt fülig ért a szám, miközben homályos lett a tekintetem. Természetesen rögtön rávágtam, hogy igen. Ez volt a mi nagy pillanatunk, amire mindig emlékezni fogunk.

Mit szóltak a szüleitek az eljegyzés bejelentéséhez?

– Nagyon örültek neki. Tulajdonképpen várták is, hiszen már nyolc éve együtt vagyunk Bencével. Nagy vágyam teljesült a lánykéréssel, egyből hívtam is anyukámat. Édesapám, és Bence szülei részéről is nagy volt az öröm. Jól ismeri egymást a két család, nagy bulira készülünk. Mindkét nővérem férjhez ment már, gyerekeik is születtek, és most már mi is célegyenesben vagyunk az esküvőt illetően.

Mekkora násznéppel kalkuláltok?

– Úgy vágtunk neki, hogy nem szeretnénk nagy esküvőt, de mivel mindkettőnk részéről elég nagy a család, át kellett értékelnünk ezt a dolgot. Ráadásul olyan esküvőhelyszínben gondolkodtunk, ahol az összes vendégünknek természetközeli élményben lehet része. Ősszel az időjárás tekintetében mindenre fel kell készülnünk, hogy a szertartás, a vacsora és a buli is ideális helyszínen lehessen.

Miért érzitek fontosnak, hogy fiatalon összeházasodjatok?

– Mindig nagyon családcentrikus voltam, gyerekkori álmaim között szerepelt, hogy életem szerelmével egyszer majd összeházasodunk. Bencével mindkettőnknek nagyon fontos volt, hogy házastársakká váljunk. Én például kifejezetten izgatott voltam, amikor elmentünk megvenni a karikagyűrűket. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak együtt éljünk, hanem én az ő felesége legyek, ő pedig az én férjem. Azt éreztük, hogy ez így kerek. Nagyon boldog vagyok, mert lassan nyolc éve, hogy egymásra találtunk Bencével és már az esküvőnkre készülünk, így ez az álom hamarosan teljesülni fog. Kicsattanó boldogság van mindkettőnk részéről. A gyerekkérdésben is hasonlóan gondolkozunk, jelenleg minimum kettőt tervezünk, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.

Nagy jelentőséget tulajdonítotok az esküvő dátumának?

– Mivel Bence augusztus 26-án, a születésnapomon kérte meg a kezemet, először szerettük volna ezen a napon tartani az esküvőt, de mivel azt tapasztaltuk, hogy sok szuper helyszín már foglalt, elkezdtünk más opciókban is gondolkodni. Olyan esküvőláz tombol itthon, hogy sokszor egy év sem elég a szervezésre. Az évfordulónk szeptember 16-án van, ami szintén közel áll a szívünkhöz, így változtattunk az eredeti terveken. Talán még inkább találó, ha ekkorra időzítjük a nagy napot, ez a későbbiekben is jól jöhet. Szerencsénk van, hogy most éppen hétvégére esik ez a nap, így végül őszi esküvőre készülünk.

Minden kérdésben nagy az egyetértés köztetek?

– Eddig mindenben egyetértettünk, például a domináns szín kiválasztásánál összenéztünk, és mindketten rávágtuk, hogy babakék. Az esetek 90 százalékában én intézem a kisebb dolgokat, de mindenben közösen döntünk. Ez a legfontosabb és a legszebb az egészben. Nagyon várom, hogy idén szeptemberben átélhessük azt a napot.

Hogyan ismerkedtetek meg a vőlegényeddel? 

– Amikor 11 évesen részt vettem a tehetségkutató műsorban, rendszeresen klubkoncerteken léptünk fel hétköznap esténként. Nagyon kicsik voltunk, de tisztán emlékszem, egyik alkalommal Bence is ott volt a közönség soraiban. Elkezdtünk beszélgetni, majd barátilag levelezni egymással. Eltelt pár év, és talán a sors akarta így, ugyanabba a gimnáziumba kezdett járni, amelyikbe én. Amikor megláttam, rögtön nagyon ismerős volt, nem haboztam sokat, rákérdeztem, hogy ismerjük-e egymást valahonnan. Egyre több időt töltöttünk együtt, aztán elhívott randizni és azon kaptuk magunkat, hogy egy pár lettünk. Azóta is így van.

Gyerekként kerültél a rivaldafénybe. Mennyire tapasztaltad meg a sztárság árnyoldalát?

– Nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim végig ott voltak velem és óvtak engem. Minden fellépésre, minden interjúra elkísértek, és bármilyen kérdéssel fordulhattam hozzájuk. Akkoriban robbant be úgy igazán az internet, arra is vigyáztak, hogy ne jussanak el hozzám a negatív kommentek és reakciók, és amennyire lehet, megvédjék a gyermekkoromat. Minden emlékem pozitív abból az időszakból, úgy gondolom, hogy a szüleim nagyon jó munkát végeztek – ezzel kapcsolatosan is.

Az egész család muzikális?

– Édesapám hegedűművész, de minden húros hangszeren feltalálja magát, ő foglalkozik komolyan a zenéléssel, illetve édesanyám családja. Idősebbik nővérem pénzügyi területen dolgozik, a középső pedig grafikus, csodálatosan rajzol. Ők nem vágytak a zenei pályára, de ettől függetlenül nagyon értően hallgatják a zenét. Engem már kiskoromtól kezdve magával ragadott az összes hangszer és a muzsika. Elsősorban zongorán játszom, tinédzserként tanárhoz is jártam, hogy fejlesszem magam, de egyre inkább érdekel a gitár is. Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkozom azzal, hogy magamnak is írjak dalokat.

Emlékszel arra a pillanatra, amely megfertőzött a színpadlázzal?

– Nagyon szerettem Britney Spearst, és a Hannah Montana sorozatot. Nagyon pici voltam, amikor Britney egyik koncertjét úgy ugráltam végig a tévé előtt, hogy a távirányítót szorongattam mikrofonként. Ekkor döntöttem el, hogy a zenével szeretnék foglalkozni: ahogy megláttam őket a színpadon táncolni, énekelni, éreztem, hogy ez az én utam. Szerencsére így is alakult.

Összességében nagyon szerencsésen alakul az egész életed.

– Örülök, ha így látod, mert tényleg felemelő átélni ezeket a csodálatos dolgokat. Hálás vagyok Istennek, mert rengeteg olyan dolgok történik velem, ami tudom, hogy egyedül nem sikerülne. Tudom, hogy fogja a kezem és vezet ezeken az utakon. Alapvetően azt szoktam mondani, hogy énekes vagyok, de mellette színészkedem és műsort vezetek. Mindegyik közel áll a szívemhez, és mindegyik meglehetősen izgalmas kaland. Az esküvő pedig csak pont az i-re!