Hirtelen nagyobb lesz a felelősség, megváltozik a napirend és sokak számára több időbe telik az alkalmazkodás. Bencsik Andrea klinikai pszichológust kérdeztük erről a lelki nehézségről és annak leküzdéséről. 

Néhány évtizeddel ezelőtt még meglehetősen tabutémának számított a szülés utáni depresszió. Bencsik Andrea klinikai szakpszichológus szerint azonban szerencsére az utóbbi időben sokat javult az elfogadottság e téren is, éppen úgy, mint általában a mentális betegségekkel szemben. 

– A szülés utáni és az általános depresszió tünetei hasonlóképpen kezdődnek: lehangoltság, fásultság, állandó fáradtságérzet, alvászavarok nehezítik a mindennapokat, ám mindez kiegészül azzal, hogy az örömtelenség érzete a kisbaba körüli teendők közben is fennáll – kezdi Andrea. – Emiatt az érintett erős belső szorongással, bűntudattal küzd és rossz szülőnek tartja magát, hiszen ahelyett, hogy boldog lenne a gyermeke társaságában, épp az ellenkezőjét érzi: szomorúság tölti el. Esténként nehezen alszik el, reggel pedig fáradtan indítja a napot, és míg a mosogatást talán halogatni tudja, a gyermekről való gondoskodás nem várathat magára: ebben a lelkiállapotban is eleget kell tennie a feladatoknak, amit csak nagy erőfeszítések árán tud elvégezni. Felvetődik hát a kérdés benne: „Miért nem tudok örülni a kisbabámnak”? 

Fél attól is, hogy árt a gyermekének 

A szakember szerint ennek súlyosabb változata az, amikor az édesanya nemcsak bűntudatot él meg, hanem egyenesen rettegni kezd attól, hogy árt a gyermekének. 

– A szülés utáni depresszióhoz különböző mértékű szorongások társulhatnak. Ilyen lehet például  az anya azon félelme, hogy valamilyen módon árthat a gyermekének. Enyhébb esetben csak attól tart, hogy a gyermek nem eszik eleget, vagy nincs megfelelően ellátva. Középsúlyos esetben jelentkezik az a szorongás, hogy véletlenül történik valami, például leejti a gyermeket vagy kicsúszik a kezéből fürdetés közben. 

A legsúlyosabb esetben pedig jelentkezik az a kényszergondolat, hogy szándékosan fog ártani a kisbabának. Ilyen esetekben mindenképpen kórházi kezelés indokolt, mert ez az állapot már a kényszerbetegségek csoportjába tartozik. Bizonyos súlyossági és/vagy tartós fennállás esetén a depressziónak is, mint minden más mentális betegségnek, a mielőbbi kezelése javallott, hiszen minél tovább húzzuk a segítségkérést, annál inkább elmélyül a probléma. 

Sokféle ok a háttérben  

– Kialakulását számos tényező befolyásolhatja - hangsúlyozza a szakember. – Egyrészt a terhesség, a szülés és a szoptatás során hatalmas hormonális változások mennek végbe az anyai szervezetben. Másrészt pedig az élethelyzetben is fontos fordulat áll be: innentől kezdve már nemcsak magunkért felelünk, hanem egy másik életért is. A napi rutinunk felborul, minden az új élet köré rendeződik. Ezt megélni, ehhez alkalmazkodni nem mindenkinek sikerül zökkenőmentesen. Harmadrészt pedig – és nem utolsósorban – szerepet játszhat a szülés lefolyása, azaz a szülésélmény. Praxisomban többször találkoztam olyan kismamákkal, akik tudatosan készültek egy háborítatlan szülésre, ám komplikáció lépett fel, amely komoly szüléstraumát okozott nekik. 

- A társadalom és a közvetlen környezet általános megítélése általában az, hogy a várandósság időszaka és egy kisbaba születése a legcsodálatosabb dolog a világon; ilyenkor rózsaszín felhők között "kell" lebegni. Ami valahol igaz is, sokaknak, ám nem minden kismama számára. Az érintett kismamák pedig nem mernek beszélni ambivalens érzéseikről, félelmeikről, mert azt érzik, hogy képtelenek megfelelni egy általános elvárásnak. Elutasítják hát az érzéseiket és így válik tabuvá a téma. A kismama magára marad, szégyelli magát, bűntudatot érez, amely csak még tovább erősítheti a szorongását. 

A szoptatás segíthet 

– A szülés utáni depresszió leggyakrabban az első hat hónapban jelentkezik, és többnyire el is múlik – folytatja Andrea. – Ugyanakkor találkozhatunk olyan esetekkel, amikor a tünetek később alakulnak ki, akár egy évvel a szülést követően, és elhúzódhatnak 3 éves korig. A szoptatás erősítheti a kapcsolatot, átsegíthet az enyhébb tüneteken. Ugyanakkor előfordul súlyosabb eset, amikor az anya a szoptatásra is képtelennek érzi magát. Ilyenkor nem szabad erőltetni, viszont mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni. 

– Ez a mentális elakadás természetesen az édesapákat is érintheti, hiszen a nagy felelősség és a napirend változása rájuk is hatással van. Ne felejtsük el azt sem, hogy megváltozik a párkapcsolat: amiben korábban csak ketten voltak, oda „beférkőzik” egy harmadik személy, az apa pedig veszteséget élhet meg azáltal, hogy kiszorul az anya-baba intim kapcsolatából. 

Ahogy a testet, úgy a lelket is gyógyítani kell 

– Az érintettek többsége végtelenül szégyelli, és egyedül érzi magát. Sajnos ezt a negatív megélést tovább erősítheti, ha a család nem támogató. Régebbi generációk női tagjai szokták mondani, hogy annak idején ők is szültek több gyermeket, mégis fel tudták nevelni őket bármiféle gond nélkül. Többen megjegyzik azt is, hogy akkoriban nem volt idő a lélekkel foglalkozni, csak mindenki tette a dolgát. Tény, hogy valóban más idők jártak, de gondoljunk csak bele: egy szilánkosra tört lábszárcsont esetén sem mondjuk azt a páciensnek, hogy álljon fel és fusson, így egy mentális betegségben szenvedőt sem szólíthatunk fel arra, hogy „szedje össze magát”. Bármennyire is szeretné ugyanis ezt megtenni, abban az állapotában erre képtelen. A szülés utáni depresszió gyakori kórkép, ám szakértői segítséggel hatékonyan kezelhető.  

Ne ítélkezzünk! 

– Családtagként, barátként bátorítsuk szerettünket abban, hogy meg merjen nyílni, bátran ossza meg érzéseit és gondolatait, valamint kérdezzük meg tőle, hogy milyen módon, hogyan segíthetünk neki? Ne vegyük el tőle a feladatokat, mondván, hogy “majd én inkább megcsinálom”, hanem tehermentesítsük őt a számára legoptimálisabb módon. A lényeg, hogy érezze: nincsen egyedül. Vigasztaló lehet a tudat számára, hogy ez csak egy átmeneti állapot – hangsúlyozza a szakember. – Az általános szemlélet változásával ma már a családon belül is jobban odafigyelnek az érintett anyákra. Persze azért még mindig vannak olyan emberek, akik szerint ez a tünetegyüttes nem is létezik, csupán az anya alkalmatlanságát mutatja. Szerencsére azonban egyre több cikk és saját élményű blog elérhető a szülés utáni depresszió témájával kapcsolatban, ami útmutatást és erőt ad az érintetteknek: nincs egyedül, van segítség.