csalad.hu - „Az ünnep ismét a karácsony varázsáról szól”
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

„Az ünnep ismét a karácsony varázsáról szól”

Szöveg: Clerget-Tasi Barbara, fotó: privát, Jardek Szabina/Madách Színház
2019. dec. 12. 15:00
Életmód

A Jóban Rosszban színész házaspárjával, Kiss Ernő Zsolttal és Nyári Darinkával az ünnepek közeledtével arról beszélgettünk, milyen fontos szerepet játszanak az életükben a közös családi értékek és hagyományok, amelyeket kislányuknak is szeretnének továbbadni.

14 éve alkottok egy párt. Emlékeztek még arra, milyen volt az első közösen töltött karácsony?

Ernő: Akkoriban kezdtem a Madáchban dolgozni. Hazautaztam Erdélybe, hogy a családommal töltsem az ünnepeket, de kaptam egy üzenetet, hogy probléma adódott Az Operaház fantomja előadás kapcsán, ezért 25-én be kell állnom a darabba. Visszautaztam Pestre, Darinka szülei pedig meghívtak hozzájuk karácsonyozni, hogy ne legyek egyedül az ünnepek alatt. Akkor találkoztam először Darinka családjával, mivel még mi is a kapcsolatunk elején jártunk. Emlékezetes és szeretetben eltöltött ünnep volt ez számunkra.

Darinka: Azon a nyáron jöttünk össze, én akkor már külön éltem a szüleimtől, ráadásul az előadások miatt én is ritkán jártam haza, így ugyan tudtak Ernőről, de még nem került sor a személyes találkozásra. Nagyon helyesek voltak a szüleim, mert amikor megtudták, hogy Ernőnek vissza kell jönnie, akkor egyből felajánlották, hogy karácsonyozzon velünk. Nagyon szerencsés volt a találkozás: már az elején megtalálták egymással a közös hangot.

Ernő: Rendkívül jólesett, hogy idegenként befogadtak egy ilyen meghitt, intim ünnepre, mint a karácsony. Ez az élmény jó értelemben megpecsételte a kapcsolatunkat, ami azóta is töretlenül ível felfelé.

A lányotok érkezésével megváltoztak a közös karácsonyi szokásaitok?

„az ünnep ismét a karácsony varázsáról szól, amióta a kislányunk az életünk része lett”

Ernő: Igen, azóta ismét előtörnek a saját gyermekkorunk karácsonyi emlékei. Mindent megteszünk azért, hogy Zoénak legalább olyan varázslatos legyen a karácsony, mint amilyen nekünk volt kiskorunkban. Együtt várjuk az angyalkákat, a Jézuskát, együtt díszítjük a fát. Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert azokat a pillanatokat és érzéseket sikerül Zoé által megidézni, amiket én is átéltem anno karácsonykor. Az ünnep ismét a karácsony varázsáról szól, amióta a kislányunk az életünk része lett.

Darinka: Nagyon szeretünk otthon közösen díszíteni, kézműveskedni, jókat enni. Hiszünk abban, hogy ezek az élmények – ahogy nekünk is Ernővel – megmaradnak. Azért szeretnénk ezeket a hagyományokat továbbvinni, mert nekünk boldogságot ad, és azt reméljük, hogy ő is így érez majd felnőttként, ő is ezt adja tovább a családjának. Fontos, hogy mit hoz valaki a gyermekkorából. Zoé nagyon szeret velem sütni-főzni, és biztos vagyok benne, hogy azért van így, mert én is ezt tettem gyermekként az édesanyámmal. Ugyanez történik a karácsonyi hagyományokkal is: ha a lányunk megérzi ezeknek a pillanatoknak az örömét és szépségét, akkor ő is ezt szeretné megteremteni majd a saját gyermekének.

Mindketten szép emlékeket őriztek a gyermekkori karácsonyokról. Ugyanolyan hagyományokat hoztatok magatokkal, vagy két eltérő tradíciót kellett összehangolni?

Ernő: Én erdélyi vagyok, Darinka pedig a pest megyei Pomázon töltötte a gyermekkorát – ahol most is élünk –, ezért nyilván mások voltak a karácsonyi hagyományok, de nagy különbségek nincsenek. Ők is ugyanúgy családi körben töltik az ünnepeket, ahogy mi. Nálunk mindig hatalmas nagy terülj-terülj asztalkám volt. Anyukám egy hétig készült, sütött-főzött. Rengeteg kaja volt! Darinkáéknál szintén legalább negyven fős csapatra főzött az édesanyja.

Darinka: Nem ennyien voltunk, de tényleg roskadásig tele volt az asztal.

Ernő: Mindkettőnk családja számára fontos az étel, nemcsak a táplálkozás miatt, hanem hogy együtt üljük körül az asztalt, és igazán jókat együnk, élvezzük az ízeket. Jó érzés, hogy Darinkáéknál megtaláltam a saját családom hagyományainak a folytatását.

„ugyanazt a szeretetet próbáljuk egymásnak megadni, amire mi is vágyunk”

Darinka: Az alapvető dolgok azonosak: szeretetben, együtt ülje körül a család az ünnepi asztalt. Találkozott a két család hagyománya. Nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, Ernő még csak 21 éves volt. A mai világban egy ennyi idős férfi nem feltétlenül családra, biztonságra, elköteleződésre vágyik, Ernő viszont igen. Talán a kapcsolatunk is azért működik ilyen jól, mert ugyanarra vágyunk, ugyanolyan értékek mentén képzeljük el a közös életünket. Ugyanazt a szeretetet próbáljuk egymásnak megadni, amire mi is vágyunk.

Ernő: Valóban nagyon tudatosan terveztem az életemet. Tudtam, hogy harminc éves koromra szeretnék családot alapítani. Így is lett: Zoé már 2 éves volt, mikor a harmincat betöltöttem. A számok azért nem kapnak ilyen nagy jelentőséget az életünkben.

Darinka: Nem is a dátumokon van a hangsúly, hanem ahogy a mindennapokat együtt megéljük. Mi az év minden napján odafigyelünk egymásra. Sokszor még a házassági évfordulónkat is elfelejtjük, egyetlen egy évszámot tudunk, az a gyermekünk születése, és mivel előtte 1 évvel házasodtunk össze, így tudjuk, hány éve vagyunk házasok.

Ernő: Fontos volt számunkra, hogy a gyerekünk olyan családba érkezzen, ahol mi is összekötöttük egymással az életünket, és kinyilvánítottuk, hogy családként, együtt szeretnénk leélni az életünket. Nagyon szerencsések vagyunk, azt érezzük, hogy az élet támogat minket, így jó úton járhatunk. Minden úgy alakult eddig, ahogy szerettük volna.

A megnyilvánulásaitokból is érződik ez a fajta közös gondolkodás, összhang…

Darinka: Örülök, hogy ez átjön, mert mi is ezt érezzük. Sokszor mondjuk, hogy azért ezen dolgozni kell. Nem úgy működik, hogy két ember összetalálkozik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Amikor megszületik a gyermek, akkor nyilván apává és anyává válik a férfi és a nő. Viszont utána is oda kell figyelni arra, hogy férfiként és nőként is egy pár maradjanak, ne csak szülőként funkcionáljanak. Éppen ezért Ernővel tudatosan odafigyelünk arra, hogy a hármasban töltött pillanatok mellett kettesben is tölthessünk időt.

Ernő: Fontos, hogy a gyerekünk érezze, azzal, hogy ő belecsöppent a mi életünkbe, mi nem adtuk fel az addigi életünket, párkapcsolatunkat. Az életünk általa több lett és nem kevesebb. Épp ezért nagyon fontos, hogy szánjunk időt arra, hogy egy évben egyszer-kétszer egy-két napot kettesben töltsünk – hozzáteszem, ilyenkor minden ötödik percben a gyerekről beszélünk. A lányunk teljes mértékben elfogadja, hogy vannak napok, amikor anya és apa együtt utazik el. Érti, miért van erre szükségünk. Valljuk, hogy mindig mindent meg lehet és meg kell beszélni. Természetesen arra figyelünk, hogy mindig Zoé korának megfelelően vitassuk meg a dolgokat.

„hiszek abban, hogy a jövőnket a gyerekek alakítják”

Darinka: Hiszek abban, hogy a jövőnket a gyerekek alakítják. Amilyen értékek, elvek mentén neveljük őket, olyan lesz a mi jövőnk. Fontos, hogy minden kérdésére választ kapjon a lányunk, hogy tudja, mindenben számíthat ránk. Reméljük, mindez pozitív hatással lesz majd a kamaszkorra is, és bizalommal fordul hozzánk, ha valamilyen kérdése, problémája adódik. A kommunikációnak a párkapcsolatunkban is fontos szerep jut. Sokszor kérdezik, mi a titkunk, hogy ilyen boldogságban élünk ennyi év után is. Azt szoktam mondani, nem tudom, de az biztosan sokat segít, hogy mindig mindent megbeszélünk egymással. A kapcsolatot a taktikázás és a titkok teszik tönkre. Ha ezek nincsenek jelen a kapcsolatban, akkor mi az, amiről ne beszélhetnénk?

Egyáltalán nincsenek titkaitok egymás előtt?

Ernő: Egy dolgot nem tudunk megbeszélni: a karácsonyi ajándékvásárlást (nevet). Ez az egy dolog, amit titokban kell tartani.

Darinka: Ezt azért mondja, mert imád ajándékot kapni. Mindegy, hogy mit, csak meglepetés legyen! Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy két gyerekem van. Volt már rá példa, hogy előhozakodtam azzal, vegyünk valamit idén a lakásba, de Ernő lebeszélt róla, neki meglepetés kellett. Nincs nehéz dolgom, mert ismerjük egymást, tudom, miket szeret, ráadásul tényleg mindennek örül. Ez igaz a lányomra is.

Mi a helyzet a Jézuskának írt levelekkel?

Darinka: Nem mindig egyszerű… Egyik évben Zoé kinézett egy interaktív lovacskát magának, aminek nagyon borsos ára volt. Mondtam neki, hogy azért ezt nem biztos, hogy megkaphatja, mire ő közölte, hogy „nem baj Anya, felmondtam az égbe”. Minden évben egyre nehezebb megvezetni őt, nagyon okos, rafinált kislány. Mindig elmondjuk, hogy azért vannak keretek, sok a gyerek, de nem egyszerű a helyzet.

Ernő: Ettől függetlenül Zoé tényleg mindennek örül, még sosem volt abból gond, hogy nem azt kapta, amit kinézett magának.

Darinka: Azt már tudja, hogy sok mindent nem kap. Az a taktikám, hogy hazaviszek játékkatalógusokat, és megkérem, karikázza be, ami tetszik neki, aztán abból választ majd a Jézuska.

Zoé is készít már nektek ajándékot?

Darinka: Egyfolytában. Rajzhegyeket kapunk! Mindig elmondjuk, hogy mennyire szeretjük egymást, ezért ő is könnyedén kimutatja a szeretetét. Szívecskéket rajzol, majd kivágja, és ráírja „szeretlek Anya, Apa”. Nagyon kreatív kislány egyébként. Idén például üvegfestékkel festett mécseseket kapnak tőle a nagyszülők, a barátok. Nagyon szeret ajándékozni. Mondogatja is, hogy „ugye jobb adni, mint kapni”.

Ernő: Fontos számunkra, hogy megtanulja, sokszor sokkal nagyobb boldogság másnak örömet szerezni, mint ha őt ajándékozzák meg.

Darinka: Úgy neveljük, hogy tudja, nagyon szerencsés kislány, és az nem mindenkinek adatik meg, hogy azt eszik, amit szeretne, szép ruhákban jár, néha el is utazhatunk. Már tavaly is családsegítőn keresztül találkoztunk egy családdal, akiket megajándékoztunk, mert fontos, hogy lássa, kinek segít. Nemrég egy kezdeményezés keretén belül „örökbefogadtunk” egy ovit, és küldtünk pár dobozt. Zoé tudta, hogy szegényebb sorsú gyerekeknek készítünk össze csomagot, ő is válogatott a saját játékaiból. Miután elküldtük a dobozt, az óvónő küldött képeket, amin látszódnak a célba ért ajándékok. Láttam Zoén, akkor értette meg, hogy jót tett, boldogságot szerzett az ottani gyerekeknek, és ez őt is boldoggá tette. Nagyon büszke voltam rá! Olyan jólelkű kislány! Mindig mondom, hogy ő a mi kis csodánk! Nagyon hálásak vagyunk azért, ahogy élünk, és ahol tudunk, megpróbálunk mi is segíteni.

A csalad.hu más interjúit is érdekesnek találhatja: Nálunk járt az igazi Mikulás!; Bárdosi Sándor-Bárdosi Ildikó: „Csodák pedig léteznek”; „A család a legnagyobb áldás az ember életében!”; Az a jó, hogy sokszínű a család!