csalad.hu - Mozgás, látvány, lélek - gyermekekkel Erdélyben
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Mozgás, látvány, lélek - gyermekekkel Erdélyben
Kép és szöveg: Békési Erika
2019. jún. 7. 20:35
Szabadidő
Négy gyermekkel jártuk meg a napokban Erdélyt: egy hét alatt annyi mindent láttunk, tapasztaltunk és éreztünk meg, hogy kevés nyaralásunk vált ilyen kerek egésszé.

Hét, tíz, tizenkettő és tizennégy éves fiainkkal csillagtúráztunk Csíkcsicsóból. A kirándulós napokat a család hat tagjának igen széles igény-skálája alapján a mozgás, az érdekesség és a lelki élmények köré terveztük. Milyen más hely alkalmasabb ezek mindegyikére, mint Erdély?

Falusi vendéglátást élvezni

A szállást interneten találtuk, egészen véletlenül. A pápalátogatás és a csíksomlyói búcsú időszakában már egészen telítettek voltak a kiadó házak, nekünk mégis sikerült egy igazi kedves, dolgos, és különlegesen vidám székely családnál megszállnunk. Az ellátás a székely szállásadóknál általában bőséges: a túró, szalonna, szalámik, valamint a házilag készített padlizsán és májaskrémek mellett puffasztott tojás, sültkolbász, bundás kenyér és puliszka is tarkítja a reggeli kínálatot. Így a nap elején olyan jól lakik az ember, hogy az esti meleg vacsoráig általában elég napközben egy-két hideg falat is. Vacsorára aztán jöhet a csorba- és az orjaleves, meg a savanyított társaik, aztán a töltött káposzta, és az ízletesebbnél ízletesebb húsfélék. Sőt, nálunk a desszert sem maradt el. Sok jó recept azóta már a saját füzetemben várja, hogy elkészítsem őket.

Pásztoréletre rácsodálkozni

Ha van rá lehetőség, érdemes olyan vendégházat keresni, ahol háziállatok is laknak: a mi csűrünkben öt boci és egy tehén élt. A fiúk napjait reggel és este a tíz napos kisboci szopása és a fejések keretezték, de az esti behajtáskor meglátogattuk a család faluszéli teheneit is. Hihetetlen élmény, ahogy a kolompoló tehéncsorda a két pásztorral jön a dombról lefelé, és külön figyelmeztetés nélkül ki-ki a saját kapuja előtt megáll, hiszen ezek az okos, jámbor állatok megismerik az otthonukat. Persze, csak ha nem új a kapu, mert akkor csak néznek rá, mint borjú az új kapura… Állatokat persze folyamatosan láthatunk autózás közben a legelőkön, közelükben a botján támaszkodó pásztorral. Élő hivatás ez Erdélyben még ma is, és bár ott is egyre kevesebb az állat, a falvak lakóinak élete egyelőre szorosan összefonódik velük. A gyermekeknek különösen érdekes ez a téma: a kedvükért – és a sajátunkért is - látogassunk el a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumba, amely a Mikó-várban működik. A kiállítás első része a hegyi legelők, az esztenák életét mutatja be. A pásztorok élete nem könnyű, és nem kis felelősséggel jár, a farkasok és a medvék ugyanis szívesen látogatják élelem reményében a csordákat, nyájakat. Ezért nem mindegy például, hogy milyen ágyon alszanak éjjelente az őrzők. Ébernek kell lenni a lecsukható, a pásztoroknak védelmet nyújtó fa alkotmányban is, közben kora hajnalban kelni, túrót, ordát, sajtot készíteni, reggel és este fejni. Itt az élet soha nem állhat meg, mert esőben, szélben és kánikulában is megvan az állatok napi ritmusa.

Természetben kirándulni

Aki Erdélyben jár, biztosan ellátogat a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, ezek kötelező látnivalók. De ne törekedjünk a buszos parkolóknál való megállásra! Ha a tó turisták által jórészt járatlan csücskében állunk meg, és felpakolva szendvicsekkel, innivalóval, egész napos túrát tervezhetünk a területen. A tavat gyalogosan is megkerülhetjük, a bátrabbak csónakázhatnak a kiálló fenyőcsonkok között. Nagyobb gyermekekkel több órás – igen izgalmas! – sétát indíthatunk a tótól a szoros végéig. A Békás-patak mentén visz a műút, ahol libasorban haladhatunk az egyre szűkebb útszakaszon. Kicsikkel viszont ezt nem ajánlott megjárni! Ha babakocsis vagy kisóvodás gyermekünk van, sétáljunk a tó és a Békás-szoros látogatottabb részein.

Múltban és jelenben egyszerre járni

A különböző korú csemetékkel való kirándulások folyamatos egyensúlyozást jelentenek a családban: azért, hogy felnőtt és gyermek is jól érezze magát, érdemes alkukat kötni a lurkókkal. A gyimesi ezeréves határ meglátogatása nem biztos, hogy hatalmas élményt jelent a gyermekeknek, mégsem érdemes kihagynunk, ha a közelben vagyunk. A határkő mellett található útőrházban kicsi, de annál komplettebb vasúttörténeti kiállítást rendeztek be. Ha már itt vagyunk, megmászhatjuk a Rákóczi várat, a tetőn egy kis elemózsia mellett minden irányban gyönyörködhetünk a tájban. Autóval hamar megközelítve bejárhatjuk a pár kilométerrel odébb, Gyimesközéplokon található skanzen jellegű panzióterületet. Ez különleges „falu a faluban”: a gazda erdélyi településekről korhű házakat vásárolt meg, és az épületelemeket egy az egyben átszállította ide, újraépítette, hogy aztán kialakuljon a mini falu lakóházakkal, templommal, csűrrel, állatokkal, vízimalommal, dombokkal. A többórás múltjárás után lazításként áttérhetünk a jelenbe: a Gyimesek völgyében, Gyimesfelsőlokon a főút mentén bobpályát építettek – az országban a leghosszabbat. A hegyről lesikló sínek a bátrabbakat is lenyűgözik: a hatalmas lejtő miatt fékezni valószínűleg ők is fognak, közben körös-körül hegyek, erdők, legelők teszik felejthetetlenül nagy élménnyé az itt töltött perceket. Extra élmény, ha az eső is megered lesiklás közben!

Sóbányában játszani

Parajd is lenyűgöző látnivaló az Erdélybe érkező gyermekeknek, a sóbánya-látogatás ráadásul kiváló esőprogram is. Igyekezzünk hétköznap menni, mert ekkor a belépőjegy is olcsóbb, és a látogató is kevesebb. A mélyen a föld alatt húzódó barlangrendszerben több órát eltölthetünk, de öltözzünk fel jól, mert a tizenöt fokos sós levegőn hamar átfázhatunk. Készüljünk ennivalóval – odalenn csak nassolnivalót lehet kapni –, tollas- vagy pingpongütőkkel, társasjátékkal, mert ha már lent vagyunk, érdemes sokáig maradni, hiszen a sós levegő kiváló hatással van a légutakra. Sajnos – vagy szerencsére? – az idők folyamán a sóbarlangot is elérte a modernitás: a régen nyugodt, elcsendesedésre is alkalmas hely mára tele lett játékgépekkel, ugrálóvárral, játszóterekkel, kötélpályákkal. Talán azért, hogy az erősödni vágyó tüdő kis tulajdonosa sokáig jól érezze magát odalent.

Erdélyben hívőnek lenni

Aki Hargita megye közelében jár, semmiképp ne hagyja ki a Csíksomlyói kegytemplomot és környékét. A csíksomlyói búcsú minden évben több tízezer zarándokot vonz, akik népviseletbe öltözött csoportokban, zászlókkal felszerelkezve akár több tíz kilométert is gyalogolnak azért, hogy a székelyek közös miséjén részt vegyenek. Idén június 1-jén a pápa is ellátogatott a hegyre, és a csodatévő Szűzanya szoborral gazdagított szabadtéri oltárnál misét mondott. A világon feltehetően a legnagyobb méretű kegyszoborral a tizenhatodik század óta csodás dolgok történtek, és gyógyulások sorozata köszönhető neki. Ha lelki támogatásra vágyunk, érintsük meg Mária lábát, mondjunk egy fohászt, aztán egy séta után kaptassunk fel a hegyoldalra uzsonnázni. Frissítőnek a hegy lábánál kortyolhatunk a borvízből, hogy innen folytathassuk tovább utunkat.