csalad.hu - Szülők, nagyszülők, unokák
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Szülők, nagyszülők, unokák

gyermekut.hu/György Margó
2020. márc. 7. 9:00
Nyugdíjas nagyszülők

A társadalmi változások jelentősen átalakították a családban a nagyszülők szerepét: a többgenerációs nagycsaládok kétgenerációsakká váltak, a nagyszülővé válás időben kitolódott, a nyugdíjkorhatár megemelkedett. Milyen újfajta kihívásokat teremt és milyen lehetőségeket nyújthat a nagyszülőség? A gyermekut.hu legújabb cikkében erről olvashatunk.

Fontos kiindulópont a szülői-nagyszülői-unoka kapcsolatokban, hogy bármennyi időt tölthet egy nagyszülő a gyermekkel, a gyermek neveléséért a felelősséget elsősorban a szülőknek kell vállalniuk. Ők döntötték el az életre hívását, a gyermek körüli legfontosabb kérdésekben ők a meghatározó személyek: vagyis ők mondják meg például, mikor és mit egyen a baba, hogyan aludjon, milyen legyen a lakás berendezése vagy milyen pelenkát használjanak, és azt is, mit tartanak fontos nevelési elveknek. Az ő kompetenciájuk a viselkedési szabályok felállítása, a családon kívüli kapcsolatok ápolása és a pénzügyek alakítása is.

A szülők kezdeti, tapasztalatlanságból adódó bizonytalanságai láttán a nagyszülőknek néha nehéz megállniuk, hogy ne szóljanak bele a kis család életébe, pedig a gyermek születésével létrejött családi átalakulásokban az új egyensúlyok kialakítása a szülők, a felnőtt pár dolga. Ez többnyire remekül szokott is sikerülni nekik!

Kinek mit adhat a nagyszülőség?

Mindenkinek szüksége van a kiegyensúlyozott kapcsolatra a nagyszülőkkel: a szülőknek, a nagyszülőknek és az unokáknak is. Rengeteg erőforrás, örömforrás, biztonság, kölcsönös támogatás rejlik ebben az értékes kapcsolatban.

Az első időszakban nagy segítséget nyújt, sőt, biztonságot ad, ha a nagyszülőre, a tapasztalatára lehet támaszkodni, de fontos, hogy ez tapintatos, a valós szükségletekre és a kifejezett igényekre, kérésekre reagáljon. A későbbi időszakban felbecsülhetetlen értéke van annak, ha a nagyszülő a gyermekvigyázásban szerepet tud vállalni. Erre nemcsak a napi teendők tehermentesítése, vagy a kivitelezhető logisztika miatt van szükségük a szülőknek (bár ez önmagában is hatalmas érték), hanem azért is, hogy maradjon idejük, lehetőségük a párkapcsolatuk ápolására. A párnak ugyanis szüksége van a gyermeküktől független, közös, tartalmas időre ahhoz, hogy feltöltődve ismét képesek legyenek szülői feladataik ellátására. Nem mellékes élmény az sem, amikor harmonikus együttlétben láthatják a gyermeküket és a saját szüleiket.

olyan érzelmi szálakkal kötődhetnek, ami minden más felnőtt-gyermek kapcsolattól eltér

Az unokák számára a nagyszülők fontos tapasztalatot jelentenek. Olyan tevékenységekben tudnak részt venni velük, amire a szülőknek nincs lehetőségük, olyan érzelmi szálakkal kötődhetnek, ami minden más felnőtt-gyermek kapcsolati mintától eltér. Megtapasztalhatják a nagyfokú toleranciát a nagyszülő részéről, ugyanakkor a gyermekek is tanulják, hogy a nagyszülőknek esetleg másfajta segítségre, türelemre, gondoskodásra van szükségük betegségükből, vagy egyéb idősebb korukból adódó akadályaik miatt (mozgás, látás, hallás, stb.)

A nagyszülők tudnak mesélni múltbéli eseményekről, különleges figyelemmel, humorral, értékrenddel, türelemmel tudnak a gyermek mellett lenni, ami az unoka számára új tapasztalatokat, tágabb szemléletet, érzelmi intelligenciájának fejlődését biztosítja. Különös jelentőséggel bír ez a lehetőség, ha a nagyszülő(k) lakókörnyezete jelentősen eltér az otthonitól. A nagyszülőnél más az időbeosztás, a napi rutin, az étkezési, alvási szokások, színek, ízek, illatok, formák, anyagok, tárgyak. Esetleg más háziállatokkal ismerkedhet meg, sőt új baráti kapcsolatokra, unokatestvérekkel, más rokonokkal, szomszédokkal való találkozásokra is lehetősége nyílik a gyermeknek.

A nagyszülő számára többnyire egy régóta vágyott állapot foglalkozni az unokával. Különleges érzelmi szál az, ami összekötheti őket. Új tevékenységeket, feladatokat ad ez a szerep, gyakran látni nagyszülőket, akik szinte megelevenednek, sőt megfiatalodnak az unokájuk környezetében. Az esetleg régóta nyugdíjas létben, vagy egyedül élő nagyszülőnek különösen fontos lehet az az élettel telítettség, elevenség, kíváncsiság, amit unokája hoz a hétköznapokba, még ha csak rövid időszakokra is. A dolgos, szülőként és munkavállalóként megélt évtizedek után újra fontos valakinek mindaz, amit tesz, amit mond. Az unoka érintése, simogatása, naiv érdeklődése, tiszta tekintete a nagyszülő számára is új, sokszor eddig ismeretlen érzéseket, élményeket ad. Az unoka megjelenése a saját szülői szerepének beteljesülését is jelentheti, hiszen gyermekének sikeres felnőtté válását koronázza meg, visszajelzés az élettől a saját szülői minőségére.

Ki mit tehet azért, hogy örömet adó kapcsolat alakuljon ki a nagyszülő-szülő-gyermek között?

Nagyon sok örömforrás lehet nagyszülőnek lenni, de éppen a nagyfokú érzelmek jelenléte és az előzetes várakozások miatt kudarcok, csalódások, elégedetlenségek, fájdalmak is kísérhetik. Hogy ez a kapcsolat mindenki számára örömteli legyen, azért tenni kell! A kölcsönös tisztelet, szeretet, a másik lehetőségeinek és korlátainak ismerete, elfogadása nagymértékben hozzájárul a sikeres kapcsolódáshoz.

Ne vegyen ki a nagyszülő a szülő kezéből feladatokat!

Az első időszakban, a gyermek születése körül fontos, hogy a nagyszülő ne vegyen ki a szülő kezéből feladatokat csak azért, mert a fiataloknak valami lassabban, körülményesebben sikerül, vagy nem úgy csinálják, ahogy azt a nagyszülő elképzelte. Ne akarjon a szülőknél jobb szülő lenni! Egy folyton akadékoskodó, túlaggódó, mindenbe beleszóló nagyszülő nem segítség, inkább komoly konfliktusok forrása.

Mindenképpen érdemes nyíltan, őszintén kommunikálni arról, hogy e tekintetben kinek milyen igényei és milyen lehetőségei vannak. Különösen nehéz jól jelen lenni, segíteni, ha a szülők valamelyike bizalmatlan a nagyszülő felé (lehet ez akár a saját, akár a házastárs szülője), vagy ha kifejezetten rossz a kapcsolat.

Sajnos lehet látni olyan nagyszülőket is, akik nem találják meg sikeresen az új helyüket, szerepüket a megváltozott körülményekben: vagy a szülők elvárásai irreálisak, és túl nagy terheket tesznek a nagyszülőre, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen kizárják a nagyszülő(ke)t az életükből, így gyermekük életéből is.

A bizalmon alapuló kapcsolódás segít, hogy mindenki megtalálhassa az új szerepét.

A bizalmon, nyílt kommunikáción alapuló kapcsolódás szülők és nagyszülők között lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálhassa és megtanulhassa új szerepét, helyét a megváltozott körülmények között, hogy ne legyenek nagy hiányok, vagy éppen terhes jelenlétek. Különösen érzékeny kérdés lehet ez azokban a családokban, ahol több generáció él egy fedél alatt, ilyenkor több tapintatot, több egyeztetést igényel a harmonikus együtt-, és egymás mellett élés.

Ne tegyünk szülőként negatív megjegyzéseket a nagyszülőre, sem pedig nagyszülőként az unokánk szüleire! – ez feldolgozhatatlan lojalitás-konfliktust tud okozni a gyermekben, ami akár megbetegedésekhez is vezethet.

Próbáljuk meg nem kritizálni, megjegyzésekkel minősíteni a fiatalokat. Ez a szülői kompetenciájukat kérdőjelezi meg és önbizalmukat töri le, ami épp a kompetencia megélésükre hat negatívan!

Ha a kapcsolat mégsem úgy alakul, ahogy szeretnénk, kihez fordulhatunk segítségért?

Előfordul, hogy a szülők nem engedik meg, hogy a nagyszülő találkozzon az unokájával. A nagyszülő ugyan nem gyakorol szülői felügyeleti jogot, de unokája láthatására joga van. Ennek rendezését kérheti a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnál, akik, ha szükséges, segítenek ennek jogi tisztázásában, érvényesítésében, vagy további intézkedéseket kezdeményezhetnek.

Ha a szülők azt érzik, hogy a nagyszülő jelenléte terhes, vagy kiszámíthatatlan, vagy a gyermek számára nem megfelelő, az ő saját életritmusuk, értékrendjük kialakításában akadályozó, akkor kérhetnek családterápiás segítséget, ahol kijelölik az új családi határokat, megtalálják a kívánt egyensúlyokat, kapcsolódási lehetőségeket.