Lehet, hogy BTMN-es a gyermekem?

Mit jelent a BTMN-es kifejezés?

A beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyermekek az életkorukhoz viszonyítottan jelentősen alulteljesítenek, társas kapcsolati problémákkal, tanulási és magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, mind a közösségbe való beilleszkedésük, mind személyiségfejlődésük nehezített.

Mit tapasztalunk szülőként?

A tanulási nehézség előjelei – egy-egy részképesség-gyengeség formájában – már óvodáskorban is megmutatkoznak. Mivel ezek az életkor előrehaladtával sem rendeződnek, alapját képezhetik az iskolai tanulási nehézségeknek, esetleg zavaroknak. Amennyiben önök és/vagy az óvodapedagógus a rizikótényezőket, a lemaradást időben észlelik, akkor az még iskolába lépés előtt nagy eséllyel korrigálható.

Figyelmeztető jel lehet, ha:

• a gyermeknek rendezetlen, bizonytalan a mozgása,
• a dominanciája kialakulatlan (pl.: jobbkéz-balkéz, jobboldaliság-baloldaliság),
• nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat (még akkor sem, ha bemutatják neki),
• figyelmetlen,
• rossz a ceruzafogása,
• rajzai kuszák, rendezetlenek, esetleg a rajzolást el is utasítja,
• beszédértési- és kifejezésbeli problémái vannak.

Az észlelési és mozgási (úgynevezett szenzomotoros) képességeinek fejlesztésével, ingergazdag környezet biztosításával a legtöbb esetben megelőzhető a tanulási nehézség kialakulása, vagy csökkenthető annak súlyossága.

Az ötéves korban történő szűrővizsgálatok a részképesség-gyengeségek és -zavarok idejében történő felismerését szolgálják. Ilyenek például a DIFER-vizsgálat, illetve a pedagógiai szakszolgálati rendelet által is előírt komplex nyelvi szűrővizsgálat, amelyet a logopédusok végeznek el.

A beilleszkedési és magatartási nehézségek esetén is igen nehéz a problémák pontos körülhatárolása, hiszen a gyermekek a fejlődés korai szakaszában folyamatosan változnak. Általánosságban mégis azt mondhatjuk, hogy olyan viselkedésformák tartoznak ide, amelyek a felnőttek számára nem elfogadhatók, és/vagy nem tudják kezelni azokat. Fontos megjegyeznünk, hogy mindig szem előtt kell tartani, vajon átmeneti vagy tartós problémáról van-e szó, hiszen gyakori, hogy a gyermekek a környezetükben történt változásokra (például válás, költözés, kórházi kezelés, gyász) valamilyen magatartási problémával reagálnak.

Amennyiben a gyermek a bölcsődei, óvodai közösségbe nem tud beilleszkedni, vagy a társadalmi és együttélési szabályokat folyamatosan megszegi, rendszeresen és akarattal fájdalmat okoz másoknak, illetve nem az életkorának megfelelően viselkedik, akkor szakember segítségét kell kérni.

Milyen segítségre lehet szükség?

A beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség megállapítására, ellátása módjának, formájának és helyének, valamint a fejlesztendő területeknek a meghatározására a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága jogosult.

A gyermek intézménye a szakvéleményben foglaltak alapján köteles megszervezni a fejlesztő foglalkoztatást, ami vagy a nevelési tanácsadás, vagy az óvodai nevelés keretében valósítható meg. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az óvoda nem rendelkezik megfelelő végzettségű szakemberrel, abban az esetben a pedagógiai szakszolgálat szakemberei látják el a gyermek fejlesztését.

Beilleszkedési és magatartási nehézség esetén a gyermekpszichológus a hatékony kezelés és megoldás érdekében önökkel közösen tárja fel a probléma mögött húzódó okokat, és segít a változtatásban.

Ha a gyermek az intézményben viselkedik „másképp”, akkor a problémát természetesen ott kell orvosolni. A gyermekek ebben az életkorban egy-egy helyzet megoldását csak az adott szituációban képesek megérteni, ezért a büntetésnek, avagy a helyes viselkedés megerősítésének csak „ott és akkor” van értelme.

(fotó: Shutterstock)