A Családbarát ország kutatásainak keretében a szakemberek nemcsak azt vizsgálják meg, hogy milyen családtípusok, együttélési formák léteznek, és mely problémák érintik leginkább a családok mindennapjait, hanem mindezek mellett kiemelt figyelmet szentelnek azoknak a speciális társadalmi csoportoknak is, amelyek különleges segítséget igényelnek.

Korábbi vizsgálatok alapján tudható, hogy a gyermekvállalási hajlandóság függ a stabil, biztonságos jövőképtől, valamint a munka-magánélet egyensúlyától. Ezért külön kutatási területet képez a munka-magánélet összeegyeztethetőségének vizsgálata és annak kimunkálása, hogy milyen eszköztárral lehet segíteni az élet e két területének összeegyeztetését.

E cél érdekében zajlott le 2018. május-június folyamán az az országos kvalitatív (interjús) kutatás, mely a közszférát világította át a családbarát attitűd szempontjából. A mintavételnél törekedtek arra, hogy a vizsgált húsz fókuszcsoport Magyarország területét, és a közszféra egészét is arányosan leképezze. A vizsgálat kiterjedt az állam által fenntartott munkáltatókra, arra, hogy miben érdemes továbbfejlődniük a családbarát szemlélet mindennapi gyakorlatba való átültetése érdekében, hogy a munkavégzés során is érezhető legyen a munkavállaló számára a családi életet támogató hozzáállás.

Az anonim módon megkérdezettek között az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában és a közigazgatásban dolgozó szakemberek véleményét kérték ki, de elmondhatták tapasztalataikat a helyi önkormányzatok, a rendőrség vagy épp a NAV munkatársai is. A vizsgálat fókuszcsoportokban történt, vagyis a résztvevőknek lehetőségük nyílt egymás észrevételeire is reflektálni.

Megállapítást nyert, hogy a közszférában a határozatlan idejű, 40 órás, teljes állás a jellemző, az atipikus munkavégzési formák – bár elvileg lehetséges az ebben a formában történő alkalmazás – nem elterjedtek. Az ágazatban a nők felülreprezentáltak, számukra a szülés utáni munkahelyi visszailleszkedés rendszerint problémát jelent. Általánosságban elmondható, hogy a közszféra értékeli a szenioritást, vagyis a szakmai pályafutás időtartamával arányosan nő a rang és a fizetés. Elsősorban fiatalabb generációknál vetődik fel a rugalmasság és a családosok speciális igényeivel szemben elfogadóbb vezetői attitűd igénye, mely szempontoknak egyre inkább teret szükséges adni, különös tekintettel a területen tapasztalható erősödő munkaerő-hiányra.

A munka-magánélet egyensúlyát leginkább segítő atipikus munkavégzési formák bevezetésével kapcsolatban a megkérdezettek többsége üdvözölné a jogszabályban, kollektív szerződésben lefektetett garanciák alapján működő atipikus munkavállalási formákat. Néhány csoportot azonban kifejezetten megosztott a kérdés, egyesek nagyon szorgalmaznák ezek elterjedését, mások – különösen az egyenruhás testületeknél dolgozók közül – nem tartják megvalósíthatónak bevezetését, azzal, hogy természetesen munkakörönként eltérő a realitása az atipikus munkarendben való foglalkoztatásnak.

Általános egyetértés volt ugyanakkor abban a tekintetben, hogy a vezető szemléletének nagy hatása van az adott szervezet családbarát jellegére, ezért megállapítható, hogy a közszféra vezetői számára nyújtott további érzékenyítés szükséges. Emellett jelentős igény van a munkahelyek által nyújtott családbarát szolgáltatások iránt (gyermekmegőrzés, munkahelyi bölcsőde, nyári táboroztatás, családi üdülés, stb.).

Szintén hasznos lenne a fenti kvalitatív vizsgálatot nagyszámú válaszadót megszólító, kvantitatív (számszerűen összesített kérdőíves) elemzéssel kiegészíteni annak érdekében, hogy az egyes vélemények, javaslatok súlyát, általános érvényességét megállapíthassuk. Ezt követően külön elemzést igényel azoknak a lehetséges változtatási pontoknak a feltérképezése, ahol az egyes jogszabályok, kollektív szerződések felülvizsgálatra, módosításra szorulnak az atipikus foglalkoztatási környezet lehetőségének megteremtése érdekében.