Mert most derül ki igazán, hogy az a családpolitika és az a terv, ami szövődik pár éve, alkalmas-e egy ilyen helyzetet kezelni. Véleményem szerint: igen. Ehhez pedig nem kell más, mint feladni, megérteni és túlélni.

Feladni az eddig megszokott napi rutinná vált kényelmünket, azt, hogy minden egy kattintásra az otthonukba érkezik, miközben az állami – vagy épp magán – ellátórendszer leveszi vagy mérsékli a gyerekvállalásból adódó terhek egy részét, kiváltva, vagy éppen kiegészítve a szülői szerepválallást.

Megérteni, hogy ami most történik, bár lehet, hogy pár fontos ember játéka csupán, de mindenkire kihat, és történelmi időkben, történelmi válaszok és megoldások kellenek.

Valamint igen, túl is kell élni. Ahogy ezt teszi a kereszténnyé, keresztyénné vált emberiség már jó ideje. S ha jók a túlélési ösztöneink, akkor lesz tavasz, lesz nyár, de még ősz is.

Minden zárva...

Sokaknak, sokunknak igazából ez jelenti a drámát. Nem a fertőzés, hanem a jólétből való felocsúdás, hogy igen, most lesz pár hét vagy akár hónap, amikor sem óvoda, sem bölcsőde, sem étterem, sem szauna, sem wellness, sem mozi, sem színház, sem semmi... Most inkább a felkészülésnek kell következnie. A böjti – külső erők által is elrendelt – elcsendesedésnek. Amikor végre átkopogok a szomszédomhoz, egy üveg borral és megkérdezem, hogy van, vagy valójában ki is ő. Amikor meglátogatom a szeretteimet – saját készítésű étellel. Vagy amikor végre a felhalmozódott házkörüliket elintézi az ember: lakást csinosít, helyrehoz, elpakol, átnéz, megnéz, nevel, tanít... Végre van lehetőségünk utolérni magunkat. Végre lesz időnk nem csak rohamtempóban hallani a másikat, hanem megérteni, meghallani őt. S igen, végre bebizonyosodhat, hogy pont ezért hoz létre az ember családot, s pont ezért vannak a családok.

Mit tehetünk, amíg otthon vagyunk?

Jómagam nem vásároltam be. Lesz élelmiszer. Minek felhalmozni? Amit vettem – többet, mint szoktam –, az a pálinka, meg ami a vendégek érkezésekor kell. S amit elterveztem:

  • grillezni fogok;
  • már most úgy fogom fel a következő időszakot, legyen akár 3-4 hónap is, mintha nyaralna a család;
  • gyerekeket vállalunk másoktól, akiknek ez nehezebben megoldható;
  • minden nap verset tanulok és mondok, nem csak a gyerekeimnek, hanem az otthon maradó tanulóknak is;
  • bevásárolok másoknak, ha az segít;
  • játszom sokat a lurkókkal és kirándulni megyünk, amikor csak lehet;
  • szüleimet látogatom, főzök nekik, de szigorúan védve őket;
  • dolgozom, sokat, főleg azokat mikre nem jutott eddig időm, vagy gyenge voltam elhinni, hogy érdemes.

ÉS: végre utolérem magam, az elmúlt közel öt évet, amióta apa lettem, és még felfogni sem volt időm... Miközben csak a kézmosás fortélyait tanuljuk meg...