Minisorozatunk első részében három megszólalót kérdeztünk, hogy hol töltötték gyermekéveiket, míg a folytatásban pszichológus szakértőnk a különböző lakóterületek előnyeiről és hátrányairól beszél.

Szabó Győzőné Magdi pszichológus

Szabó Győzőné Magdi pszichológus úgy véli, hogy a természeti környezet – amennyiben a vidéki település ezt jó minőségben nyújtja –, kimondottan előnyös.  

– Rendkívül pozitív hatással van ránk, ha tiszta levegőn, növények és állatok között töltjük az időnk jelentős részét, a gyermek testi és lelki fejlődésének szempontjából pedig különösen fontos a természet közelsége. Az előnyök ugyanakkor különböző kérdéseket is felvetnek, amelyekre családonként más-más válasz adható. Mennyire tág ez a vidéki környezet, mekkora az élettér? Rendelkezésre áll-e a köznevelési, egészségügyi és egyéb szolgáltatói háttér? Ennek hiányában ugyanis – különösen a gyermek életkorának előrehaladtával – megjelennek a hátrányok is. A tehetség kibontakoztatását tekintve például egy kisváros kevésbé ideális, ez viszont ellensúlyozható akkor, ha olyan tehetségterületről van szó, ami otthoni gyakorlással egyénileg fejleszthető; így nem kell annyit utazni az otthon és az iskola között. Az ugyanakkor késégtelen, hogy a gyermek önállóságra való nevelésére hamarabb sor kerülhet egy kisebb településen, így a szülő már viszonylag korán biztonságban tudhatja gyermekét úgy a boltban, mint az utcán vagy a játszótéren.  

Családias vagy kirekesztő?

– A társas kapcsolatok kialakulása nagyvárosban és kisvárosban is sok tényezőtől függ. Lényeges szempont a család összetétele, baráti köre, a rokonság összetartása és még sok minden. A gyermek személyisége és igényei is befolyásoló tényezők, így a szocializálódás szempontjából nyilván az is számottevő, hogy van-e testvére vagy egyke. Összességében véve mindkét élettérben létrejöhet mély barátság éppen úgy, mint elszigetelődés, vagy rosszabb esetben kirekesztés. Sokan emlegetik a falusi iskolák „családias légkörét”, mint pozitívumot, viszont egy kisebb társaságban nagyobb az esély arra is, hogy a gyermek perifériára kerül.

„A mobiltelefon nem egy ördögtől való dolog”

– Az online térben való bezárkózásnak oka van. Ilyen lehet például a minőségi társas kapcsolatok hiánya, ami nem a kamaszkorban kezdődik, csak ott csúcsosodik ki. Véleményem szerint a mobiltelefon nem egy ördögtől való dolog, hanem egy remek kommunikációs eszköz is lehet, hiszen lehetőséget ad az egymás közötti folyamatos kapcsolattartásra. A kérdés inkább az, hogy a gyermek mennyire nyitott, tud-e beszélgetést kezdeményezni, ad-e örömöt számára a beszélgetés? Nem értek egyet azzal a megnyilvánulással, amikor a korombeli idősek szájából rendszerint elhangzik, hogy „Bezzeg a mi időnkben mennyivel jobb volt! Amikor a gulya ment a falu főutcáján vagy a tejcsarnok előtt beszélgettünk!” Azoknak az időknek is megvolt a maga előnye és nehézsége, de a mai fiataloknak a mostani évek jelentik a fiatalságot. Ők a síliftre várva elegyednek szóba egymással, vagy éppen egy maratoni rendezvényen futnak hosszasan egymás mellett.

„Szerető családban bárhol jó felnőni”

– A fővárosi élet szintén sok örömöt hordozhat magában. Nyitva a világ, a lehetőségek tárháza végtelen. Bőven van miből válogatni, akár óvodáról, iskoláról, bármilyen hobbiról, vagy akár egy játszótérről legyen szó. A kapcsolatteremtést tekintve is jóval színesebb a felhozatal. Úgy vélem, hogy egy szerető családban bárhol jó felnőni, mégis azt nagyon fontosnak tartom, hogy megőrizzük a természettel való kapcsolatunkat, a gyermekeinknek pedig megtanítsuk, hogy annak örüljön és azt élvezze, ami van: a vidék természeti adottságait, vagy éppen a városi lét kínálta nyüzsgő mindennapokat. 

ÖN mit gondol?

 

 

  .