csalad.hu - Tiszteletlen velem a gyermekem! Mit tegyek?
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Tiszteletlen velem a gyermekem! Mit tegyek?

Ivanova Daniela
2020. jan. 30. 6:00
Kisgyermeket nevelünk

Minden kornak megvan a maga nehézsége és öröme. Vannak azonban olyan időszakok, amelyek erősen megtépázhatják az addig békésnek számító szülő-gyerek kapcsolatot.

Vélhetően mindannyiunkkal előfordult már, hogy csemeténk egyszercsak bántóan szemtelen lett, dühöngött és visszabeszélt, mi pedig úgy éreztük, hogy elakadtunk a nevelés útvesztőjében. Fridvalszki Nóra gyermekklinikai szakpszichológus elmondja, mit tehetünk ilyen helyzetekben.

A hiszti még belefér

– A dackorszak jellemzően nagyon erős próbatétel mind a szülőnek, mind pedig a gyermeknek – kezdi a szakember. – Ilyenkor a csemete mindenáron át akarja vinni az akaratát, és ez a határfeszegetés az anya felé a legkifejezettebb. Nem ritka eset, amikor mondjuk a bevásárlóközpontban a gyerek csokit kér, majd amikor nem kap, levágja magát a földre és hisztizni kezd. Tudni érdemes azonban, hogy ilyenkor nem szabad megijednünk, ugyanis ez a viselkedés még bőven belefér a dackorszakba. Ez egy fejlődéslélektani sajátosság, ami a kor jellemző viselkedési módja. Az viszont már más kérdés, hogy szülőként mi a reakciónk minderre. Amennyiben gyermekünk észreveszi, hogy elveszítjük a türelmünket, kiborulunk és elkezdünk kiabálni, azzal ugyan nem tudatosan, de sajnos negatívan megerősítjük a gyermeket. Sőt, ha az apróság végül meg is kapja, amit akar, csakhogy abbahagyja végre a tombolást, azzal azt sugalljuk neki, hogy ez a viselkedés célravezető. Erre nagyon oda kell figyelnünk – hívja fel figyelmet Nóra.

Kiemelten fontos a közös játék

A szakember szerint rohanó világban élünk, ahol mindenki többet dolgozik a kelleténél.

– A gyermek ellenkező magatartása sok esetben valójában figyelemért kiált. Így akarja megragadni a figyelmünket és a szeretetünket. Ez nem azért van, mert nem szeretjük őt, hanem mert ő ezt – életkori sajátosságából adódóan – igényli az osztatlan figyelmet. Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk, hogy mennyi minőségi időt tudunk eltölteni a gyermekünkkel. Kiskorban ugyanis a közös játékidő lehetősége hihetetlenül felértékelődik a számára, hiszen ezáltal érzi a közelségünket.

Keressük az okokat!

– Az iskolában a kisiskolás gyermekek feladatorintáltabbak lesznek és hajlamosabbak lehetnek a gyomorfájásra, fejfájásra, szorongásra. Míg kiskorban mi, szülők szenvedünk jobban attól, hogy szemtelen velünk a gyermekünk, de ő kiadja magából a dühöt, addig kisiskolás korban már inkább az a jellemző, hogy befelé irányul ez a probléma. Amennyiben ez a tiszteletlen viselkedés a szülőkre irányulva jelenik meg, érdemes megvizsgálni a kötődést, a családszerkezetet és hogy miként alakult a fejlődés az utóbbi években. Hogyan telnek a mindennapok, mi a napi rutin? Történt valamilyen nagyobb fordulat a család életében (például egy kistestvér születése, költözés, vagy a szülők külön válása), ami megzavarhatta őt a fejlődésben?

Egy, a családban hirtelen bekövetkező változás ugyanis visszaesést okozhat a fejlődésben. Ilyenkor a gyermek visszakerül egy, már korábban meghaladott fejlődési szintre.

– Lehet dacosabb és nyűgösebb, sőt, szemtelenebb is, ha az ő kis belső világát valami megrendíti. Mivel fizikailag fejezi ki a lelki fájdalmait, ezért dühönghet, visszabeszélhet, de olyan eset is előfordul, hogy már nem kell a pelus, vagy a bili, viszont a krízist követően ismét bepisil a gyermek. Hagyjunk számára időt arra, hogy megszokhassa az új élethelyzetet! A gyermekkori gyászidőszak teljesen eltér a felnőttkoritól, és nemcsak az a gyász, amikor elveszítünk valakit, hanem az is, amikor egy biztosnak vélt dolog, vagy személy tűnik el az életünkből. Így természetes, hogy a a gyermek szemében felborul az egyensúly, ami egy gyászfolyamatot hív maga után.

Ne csak akkor érezze a szeretetet, ha baj van

Előfordul olyan is, hogy a gyermek csak akkor kap kiemelt figyelmet, ha beteg. Ilyenkor tudattalanul, de folyton megfázik, vagy kisebb balesetek érik.

– Szabad és kell is fegyelmezni őt a nevelés során, viszont ezt tilos szeretetmegvonással tenni. Adjunk kereteket, de csakis szeretettel. Persze mindenkivel előfordulhat, hogy kijön a sodrából, de ez ne váljon gyakorlattá, mert tudattalanul munkálkodni fog a gyermekben az érzés, hogy őt nem szeretik a szülei. Fontos, hogy a figyelmet akkor is megkapja, ha nincs semmi baj!

(fotó: Shutterstock)