A fánk Magyarországon a 19. században terjedt el, amikor is egyre több helyen vált szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszakban az asztalra kerüljön ez az ízletes nyalánkság. A legismertebb fajtája a szalagos, amely a fánk oldalán körbefutó világosabb sávról/csíkról kapta a nevét.    

Olasz, francia vagy osztrák eredetű?

A farsangi fánk európai elterjedéséről több legenda is él a köztudatban. Egyes források szerint a receptet Mátyás király felesége, Beatrix hozta be a királyi udvarba Itáliából, ahol akkoriban nagy hagyománya volt a fánkkészítésnek.  

Egy másik história úgy tartja, hogy Marie Antoinette francia királyné megszökött egy, a Tuileriákban rendezett udvari álarcosbálról és álruhában elvegyült az utcán összegyűlt karneváli tömegben. Mindeközben megéhezett, így vásárolt egy fánkot az egyik utcai árustól, és a különleges finomság annyira ízlett neki, hogy a kíséretében tartózkodó lovaggal felvásároltatta az egész kosárnyi csemegét. A fánksütő mestert pedig azonnal a palotába hívatta, hogy megossza a receptet a királyné cukrászával, aki ezután felvette az édességet a repertoárjába. Onnantól kezdve a fánk a királyi lakomák kedvenc finomsága, és a farsangi mulatságok egyik legkedveltebb hozzávalója lett.

A harmadik monda szerint ez az édesség osztrák eredetű, Bécsből származik. A történet úgy szól, hogy amikor Krapfen, a neves bécsi pékmester elhunyt, az özvegye vette át a kenyereiről messze földön híres, rendkívül népszerű pékség irányítását. Igen ám, csakhogy az új „vezetés” alatt a vevőknek rendszeresen sokat kellett várakozniuk a hőn áhított pékárura. Így történt, hogy egyik nap a kenyér megint csak nem készült el időben és az elégedetlen vásárlók hangosan szóvá tették a késést. Mire a felháborodott asszonyság olyannyira kijött a sodrából, hogy mérgében a háborgó várakozók egyike felé hajította a kezében lévő darabka kenyértésztát. A tészta azonban célt tévesztett, nem a mérgelődő vendég fején csattant, hanem a tűzhelyen lévő sistergő olajba repült, ahol gyorsan kisült. A véletlenül elkészült fánk pedig osztatlan sikert aratott, és hamar közkedvelt lett a pékség vásárlói körében.  

A párkeresés egyik szimbóluma

Az idők során számos babona fonódott össze a fánk nevével. A hagyomány szerint a farsangi fánk fogyasztása, az újévi lencséhez hasonlóan, szerencsét, bő termést és kiadós pénzösszeget hoz a házhoz, vagyis érdemes minél többet ennünk belőle az évnek ebben az időszakában. A Szerémségben pedig úgy tartották, hogy ha farsangkor fánk kerül az asztalra, akkor nem jöhet olyan erős tavaszi vihar, ami képes lesz elvinni a ház tetejét.

Régen a farsangi időszak a párkeresés időszaka is volt, amikor az eladósorban lévő lányok fánkkal kínálták a kiszemelt legényeket, ezzel is jelezve nekik a szimpátiájukat. Ha pedig egy pár együtt tört ketté egy fánkot, és a szerelmesek megosztoztak a finomságon, szinte biztosan közel volt az esküvőjük, ugyanis a fánk szélén körbefutó szalag a karikagyűrűt jelképezte.

Házicukrászunk konyhájából…  

Az alábbiakban kolléganőnk, Szabó-Szalai Zsuzsanna, a Családbarát Magyarország Központ védjegy auditora osztja meg a csalad.hu olvasóival ennek a farsangi időszakban elmaradhatatlan finomságnak a receptjét.    

SZALAGOS FARSANGI FÁNK RECEPTJE  

Hozzávalók:  

  • 50 dkg finomliszt,
  • 2,5 dl langyos (!) tej,  
  • 3 tojás sárgája,
  • 40 ml sütőrum,  
  • 6 dkg porcukor,  
  • 6 dkg lágy vaj,  
  • 2,5 dkg friss, vagy 1 csomag szárított élesztő,
  • 1 kávéskanál só,  
  • A szóráshoz 1 vaníliás cukorral elkevert porcukor,  
  • a sütéshez 1 l olaj kell.  

Elkészítése:  

A langyos tejet futtassuk fel a cukorral és az élesztővel, majd keverjük el benne a rumot, a tojásokat. Az alkohol azért kell a tésztába, hogy a fánk később a sütésnél ne szívja tele magát olajjal.

A sóval elkevert liszttel, valamint a folyadékkal állítsuk össze a tésztát (nem kell, hogy sima legyen).

Adjuk hozzá a lágy vajat, majd dagasszunk sima tésztát. Használhatunk ehhez robotgépet vagy a kenyérsütő gép dagasztó programját is.  

Letakarva kelesszük minimum 45 percet, majd lisztezett deszkára kiborítva lazán gyúrjuk át, nyújtsuk ki 1,5-2 cm vastagra, és egy pohárral, vagy fánkszaggatóval szaggassuk ki.

A fánkokat helyezzük egymástól távolabb, és takarjuk le őket, ezután ismét kelesszük minimum 30-45 percig.  

Az olajat hevítsük kb. 180 fokra (közepes fokozat), és a fánkokat az olajban helyezve fedő alatt, majd fordítás után fedő nélkül süssük meg.  

Figyeljünk oda, hogy ne süljön nagyon gyorsan, vagy ha gyorsabb a sütés, akkor kisebbek legyenek a fánkok, hogy átsüljenek.  

A fánkokat szedjük ki papírtörlővel kibélelt tálcára, és még forrón egy szita/szűrő segítségével hintsük meg a vaníliás porcukorral.  

Lekvárral, fahéjas/vaníliacukorral tálaljuk.

További finom receptek oldalunkon: