Pakolni az emlékek között?

1. A tárgyakkal akkor jó együtt élni, ha viszonylagos rendszerezettségben laknak körülöttünk. Az emlékekre is érvényes a szabály: időnként válogatni és szelektálni kell őket, mert az évek múlásával más-más dolgokra rezdül a lelkünk. Fölösleges például a régi ruhatárunkat megtartani, ha évek óta nem jönnek ránk azok a darabok – elég, ha az 1-2 legkedvesebbet elteszünk belőlük. Tipikus porfogó az évtizedes tankönyvek lerakata, a játékok tucatjainak halma, és az újsággyűjtemények kötegei. Gondoljuk át, tényleg elővesszük-e még ezeket valaha!

2. Sok családban bevett szokás a „fölvisszük a padlásra, vagy levisszük a pincébe” módszer, de ez nem vezet sehova, mert ami nincs a szemünk előtt, arról általában azonnal meg is feledkezünk. Márpedig az emlékek esetében éppen nem ez a célunk! Felejtsük el az automatikus felhamozást!

3. Nevezzünk ki egy kincsgyűjtő dobozt, ahova betehetünk mindent, ami számunkra kedves. Ha kartondobozt találtunk e célra, azt előzetesen vonjuk be gyönyörű csomagolópapírral, hogy már a látványa is szemet és szívet gyönyörködtető legyen. Ha a doboz külsejére ráragasztunk egy fehér vignettát, minileltárt tudunk vezetni a betett apróságokról. Ez megkönnyíti a későbbi keresést.

Romantikus szép emlékek

4. A régi leveleket átolvasás és szelektálás után tegyük papírdobozba, vagy rendezzük őket mappákba. A feladók vagy életszakaszok szerint csoportosítva átköthetjük őket színes selyemszalaggal is.

5. A szárazvirág csokrokat tegyük vázába, régi kedvenc pohárba, lógassuk le őket a falról, a karnisról, vagy egy polcba bevert szögről!

6. Régi kedvenc pólóinkból varrjunk díszpárnahuzatot, alvós kisállatot, vagy digitális emlékként készítsünk róluk „anno ruhatáram” fotósorozatot.

Nagyszülői hagyaték

7. A nagymamától maradt mázas bögrék, tálak használhatók kaspónak, ceruza- vagy fogkefetartónak, apróságok gyűjtőjének is. De rátehetünk belőlük egyet-egyet a könyvespolcra is, szép mintájukkal és formájukkal különleges színfoltot visznek a könyvek közé.

8. A dédnagymama csipketerítőjét, szőttesét nemcsak a fiókban őrizgethetjük! Díszpárna, ágytakaró, mécsestartó-dísz, falikép is készülhet belőle, persze eredeti funkciójában használva még különlegesebb a látvány!

9. Nevezzünk ki egy falat, ahová a felmenőink fotói kerülhetnek. Kérjük el a nagyszülők fellelhető gyerekkori és esküvői fényképeit – különleges összeállítás lesz a fekete-fehér családi fotó-életfa!

Családi emléktár

10. Naplót vezetni nem könnyű, idő hiányában és a digitális eszközök használatának elterjedésével ma már egészen ritka is. De ha eltesszük a családi teendős-eseményes falinaptár lapjait, az eredmény – mappában évenként lefűzve – olyan lesz, mintha naplót olvasnánk!

11. A család legkedvesebb fényképeiből készítsünk fotómontázst vagy kollázst, hogy az arcok a falról is mosolyogjanak. Egy-egy arcképet miniváltozatban, mágnesre téve a hűtőszekrényen is öröm lesz látni!

12. Egy-egy emlékezetes közös kiránduláson kapott belépőjegy, virágfej és képeslap gyönyörű lesz albumba rendezve, dátummal és rövid élménybeszámolóval ellátva.

13. A gyerekek apróságai legalább annyira fontosak, mint a mieink! Keressünk vagy szerezzünk be e célra apró dobozkákat, de íróasztalfiókban, vagy saját polcon is gyűlhetnek a kincsek. A gyerekek számára ez a „magánélet”, a beleegyezésük nélkül semmiképpen ne nyúljunk a dolgaikhoz!

14. A gyerekek rajzait dátummal és névvel megjelölve tegyük mappába, fűzzük iratrendezőbe, vagy fényképezzük le őket. Fontos, hogy csak a „valamiért különleges” alkotásokat tartsuk meg, különben pár év alatt elborít minket a papír.

15. Érdemes gyermekenként egy-egy időtálló minőségű, nagyobb dobozt kinevezni a kedvenc játékok, az első ruhácskák és a babanapló tárolására. Ebbe kerülhetnek a legszebb ovis alkotások, az első kézírásos emlékek és az iskolában kapott oklevelek is. Jó, ha nem ömlesztjük ezeket, időnként átválogatva, folyamatosan tartsuk rendben a dobozok tartalmát! A cél az, hogy amikor eljön az idő, és az ifjú felnőtté cseperedett gyermekünknek átadjuk az emlékeket, ez valóban átlátható, örömteli ajándék legyen a számára.

(fotó: Shutterstock)