Mit jelent az Ön számára, hogy védnöke lehet egy ilyen programnak?

– Számomra az a legfontosabb, hogy a tehetséges fiatalok minél nagyobb számban kaphassanak támogatást a Nemzeti Tehetség Programtól. Ehhez az kell, hogy az adózók a 1823-as technikai számon keresztül felajánlják adójuk második 1 százalékát a fiatal tehetségek javára. Ez egy társadalmi összefogás, amivel a jövő generációját támogatjuk, függetlenül attól, hogy milyen körülmények közé született tehetséges gyermekről, fiatalról van szó. Az így összegyűlt pénz mellé az állam hasonló összeget biztosít, így 2020-ban akár 3,3 milliárd forintot fordíthatnak a tehetségek támogatására. Csaknem 350 ezer briliáns fiatal kaphat segítséget ösztöndíj formájában, vagy közvetve különböző tehetséggondozó programok, intézmények, szervezetek, versenyek támogatásával.

Hol és hogyan indult a karrierje? Ki fedezte fel és ki segített annak idején a tehetséges kis Pély Barnának?

– Talán akkor indult, amikor az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium másodikos diákjaként az évi Mikulás műsorban a világot jelentő deszkákra léptem a rock ’n roll zenekarommal. A műsort 2 hét alatt próbáltunk be az osztálytársaimból álló 9 fős csapattal. Talán ez volt a kezdet. Meg az utcazenélés.

Mi kell ahhoz, hogy egy tehetséges fiatal sikeressé váljon?

– Elsősorban kitartás, figyelmesség, eltökéltség. Képesnek kell lenni beismerni, ha rossz úton járunk saját magunk fejlesztésében, nyitottnak kell maradni a változásra, és arra, hogy megtaláljuk az inspirációt.

Tíz évig oktatott éneket a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékén, a Sztárban sztár+1 kicsi zsűritagságát is elvállalta, illetve beült a Dal 2020 egyik zsűriszékébe is. Van valamilyen receptje, módszere, amivel a segíti a fiatalokat?

„Sokat segít, ha diákként, az útkeresés közben meghallgat valaki”

– Nem mondanám receptnek, inkább módszernek. Nemcsak a tudást adom át, hanem lelkileg is próbálom segíteni a diákokat. Sokat segít, ha diákként, az útkeresés közben meghallgat valaki, és nem csupán a leckét kell a tanárnak felmondani. Nekem számít, hogy milyen emberek lesznek, és hogy milyen sikerrel tudnak beilleszkedni társadalmunkba.

Van, vagy volt kedvenc tanítványa?

– Persze, több is, de mindegyik más miatt. Volt olyan is, akit nem tartottam annyira tehetségesnek, mint az évfolyamtársait, és ő sem magát, mégis hatalmas tudásra tett szert 3 év alatt, és az egyik legjobb diákként kapott diplomát.

Mit tart a legfontosabbnak sikeres tehetséggondozóként?

– Azt, hogy a fiatalok felnőttként jól be tudjanak illeszkedni a társadalmunkba, és boldogok legyenek.

Min dolgozik most?

– Az elmúlt pár évben rengeteg helyen játszottam. Csak hogy párat említsek: Indonéziában, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Dániában, Hollandiában, Marokkóban léptem fel. Emellett folyamatosan írok dalokat, keresem az új hangzásokat és a jó témákat. Még mindig tart a Blue Heart című nagylemezem promóciója, amit egyes benzinkutakon lehet megvásárolni. A Petőfi rádió játssza is a Lépj tovább című dalomat róla. Szeretem ezt az albumot.

Melyik helyszín volt a legérdekesebb, ahol eddigi karrierje során fellépett?

– Több is volt, például a kazah-üzbég turném, nagy megtiszteltetésnek éreztem hazánkat képviselni egy-egy jazz fesztiváljukon. De ha választanom kell, akkor talán Jakarta. Emlékszem, ahogy a Hard Rock Cafe színpadán játszottam március 15-én a „Nemzeti dalt”, miközben az indonéz Telekom vezérigazgatója és magyar kulturális attasé kísért gitáron, a színpad előtt pedig indonéz fiatalok hatalmas csoportja videózott minket a telefonjával. Ilyen élményt kívánok minden tehetséges fiatalnak.

Az interjút még jóval a kialakult helyzet előtt készítettük, azóta Barna készített egy dalt arról, hogy miért fontos mindenkinek otthon mardani:

tehetségösztöndíjoktatásiskola