A Szülők Háza a kezdetektől komplex családsegítő és szülőtámogató mozgalomként, valódi befogadó közösségként működik. A szervezet a 15 éves fennállása alatt hatalmas fejlődésen ment át: a szülőtámogató programokon túl már játszóházat, fejlesztő- és kulturális programokat, családi bölcsődéket, digitális bölcsődét és fejlesztőházat is kínál a családoknak, de létrehoztak egy jótékonysági programot és egy díjat is. Büszkék lehetnek a főváros mellett több vidéki nagyvárosban működő intézményükre, nemzetközi partnereikre és arra a módszertanra, amelyet az Európai Unió Eurofound Alapítványa Best Practice elismeréssel díjazott. A kerek évforduló apropóján a Szülők Háza Közhasznú Alapítvány elnöke és ötletgazdája, Regős Judit mesélt a kacskaringós kezdetekről, a támogató családjáról és a szervezet életében lévő kihívásokról, feladatokról.

Regős Judit

Megfordult a fejében egy hasonló forgatókönyv, amikor 15 éve megálmodta a szervezetet? 

– Ilyen biztosan nem – jelentette ki Regős Judit. – A Szülők Háza egy alulról jövő kezdeményezés, amely igazán népmesébe illő módon találta meg az útját. Akik eddig találkoztak ezzel a programmal, azok közül mindenkit maga mellé állított és azóta is töretlenül halad előre. Úgy, mint egy a hógolyó: ha görgetjük, egyre nagyobbra duzzad. Azt szoktuk mondani, a Szülők Háza egy második család, egy olyan befogadó közösség, ahol rugalmasan, az igényeknek megfelelően tudunk segíteni, pontosan azzal, amire éppen szükség van.

Mi motiválta, és hogyan jött a szervezet ötlete? 

– Végzettségemet tekintve szociálpolitikus és szociális munkás vagyok. A gyakorlati időmet egy női klinikán töltöttem, ahol családgondozási feladatokkal foglalkoztam. Itt találkoztam a családdá válás minden szépségével és buktatójával: a várandósgondozástól kezdve, a csecsemők szüleikhez való kötődésének támogatásán keresztül, a halva született gyermekeket gyászoló családok krízisintervencióján és az örökbeadások támogatásán át, sok mindennel kapcsolatba kerültem. Ott szippantott be végleg a családdá alakulás korai szakaszának a varázsa, izgalma, öröme és bánata. Elvégeztem az aktív analitikus tanácsadóképzést, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen a szupervízió és coach szakot. Végig azon gondolkoztam, hogyan segíthetném a családokat, nemcsak a bajbajutottakat, hanem azokat is, akik egészséges háttérrel és szemlélettel indulnak.

Milyenek voltak az első lépések? 

– Amikor visszatértem a munka világába és elindultak a programjaink, a lányom négy, a fiam pedig egyéves volt. Nem szerettem volna, ha mások nevelik őket, természetesen mindkettőjüket vittem magammal, így belekóstolhattak a különböző foglalkozásokba. Már a kezdetekkor olyan helyet kerestem, ahol úgy fogadhatom a szülőket családi tanácsadóként és mentális segítőként, hogy közben a gyermekeim is velem lehetnek. Előbb közösségi házakban tartottunk gyermekfoglalkozásokat a drámapedagógus kolléganőmmel, és amíg a kicsik játszottak, elindulhatott a felnőtteknek szóló szülőtámogatási program is. Később ebbe csatlakoztak be a különböző szakemberek, pszichológusok, jogászok, pszichiáterek. Ezzel az ötlettel jelentkeztem az egyik telekommunikációs cég Főállású Angyal pályázatára, amelyet megnyertem és kidolgozhattam a program módszertanát. Elkészült a képzés, a know-how, miközben úgy alakult, hogy hazánkban kiemelt figyelmet kapott a családpolitika, így szerencsésen álltak a csillagok a Szülők Háza felett is.

Meg tudja fogalmazni a program sikerének a titkát? 

– A titok talán az őszinte figyelem, a megszolgált bizalom és a biztonságos közeg. Úgy gondolom, mindennek ez az alapja. Sokat dolgoztunk rajta a munkatársaimmal, amíg minden részlet összeállt, de gyakorlatilag ezek a kiindulópontok. Tapasztalataink szerint nagyon erős a hozzánk fordulókban a közösséghez tartozás igénye. Fontos tudatosítani a szülőkben, hogy a család megszületése munkaigényes folyamat. Amíg a férfiből apa lesz, amíg a nőből anya, a szülőkből pedig nagyszülők, az egy folyamat. Ebben vannak nehézségek és fájdalmas felismerések, de nagyon megéri végigmenni az úton. Sokszor szembesültem azzal is, hogy mennyire fontosnak tartják a párkapcsolati gondok felismerését, és az igényt, hogy dolgozhassanak azokon. Főleg ilyen és ehhez hasonló problémákkal fordultak hozzánk, illetve ezek vetületeivel. A nagyszülőkkel való együttműködés, a gyermeknevelési kérdések, de krízishelyzetek, jogi és szociális problémák is gyakran felszínre kerültek.

A saját gyermekei hogyan fogadták a munkáját? 

– Úgy szoktam mondani, hogy a négy gyermekem a cégérem. Meglátásom szerint többé tette, építette őket ez a közös misszió. A nagylányom drámapedagógus szeretne lenni, hogy a színház eszközeivel segítse a nehézsorsú családokat. A fiam a média területén tevékenykedik, nekünk is sokat segít. A középső lányom képzőművészeti irányba indult, a központjaink falfestésén dolgozik, a legkisebb még csak 11 éves, ő keresi az útját. Sosem szerettem volna irányítani őket, csak egy célom volt, hogy valami jót tegyenek.

Regős Judit a gyermekeivel

Személy szerint milyen élményeket kapott az elmúlt években? 

– A szívem csücske a 2014-ben dr. Kemény Dénes által megalapított Szülők Háza Alapítvány Tegyél jót! jótékonysági programja, amely fontos ügyének tartja azoknak a gyerekeknek a sorsát, akik nem nőhetnek fel családban, állami gondoskodásban élnek, illetve a nevelőszülők segítését és minden nehézsorsú, vagy nehéz élethelyzetbe kerülő család befogadását. Ennek a jótékonysági kezdeményezésnek a keretében már 500 gyermeket támogatunk élményprogramokkal, nyári táborokkal, okoseszközökkel. Nagy büszkeség számomra az is, hogy a korábban támogatott gyerekekből ma már többen önkéntesként vannak velünk és igaz barátként, szövetségesként segítenek minket. Az összes Szülők Háza program fontos összetevője, szellemiségének a lényege a személyesség és az empátia fejlesztése. Ezekkel nem csak adunk, nagyon sokat kapunk is.