csalad.hu - Nyári gyerekek a Balaton parton…
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Nyári gyerekek a Balaton parton…
Bárdosi Ildikó, illusztráció: Jónás Csongor
2020. jún. 24. 9:00
Rambó mami – Bárdosi Ildi blogja
Kiskoromban nekünk nem adatott meg, hogy a Balatonnál nyaralhassunk. Mivel nem is nagyon tudtam, az milyen, így nem éreztem hiányát. Helyette drága nagymamámnál töltöttük a nyár egy részét.

Sok dolog kiesett a gyerekkoromból, de azokra a nyarakra tisztán emlékszem. Imádtam! A kalandokat, izgalmakat. Nyári vurstlitól éjjeli megszökésig akadt ott minden. Nem volt táblagépünk, telefonunk, sőt még a tévét sem nagyon néztük. Helyette egész nap a friss levegőn jöttünk-mentünk, programokat csináltunk. Ez jelentette számomra az igazi nyári felhőtlen gyerekkort. Biztos voltam benne, hogy amikor gyerekeim lesznek, nekik is ilyen élményeket szeretnék szerezni.

Távol a szülőktől?

Ha van rá lehetőség, akkor szerintem kell ez a külön töltött idő a gyerekeknek. Teljesen új impulzusok, új élmények érik őket. Igenis meg kell bízni a nagymamában, és engedni, hogy gyarapíthassák a közös, szép emlékeket. Nyilván mindenki érzi, mikor érik meg erre a gyereke. Egy évvel ezelőtt ez még nálunk is sansztalan volt. Kicsinek éreztem volna őket, főleg Maját. Ő még most sem olyan nagy, de ott van vele a számára biztonságot adó bátyja. Eldöntöttük tehát, hogy belevágunk: jöhet az első vakáció a mamánál. A balatoni hét előtt azért már tartottunk egy főpróbát, és a költözés miatt Budapesten négy napig a Maminál aludtak a gyerekek, nagyon jól érezték magukat.

Bedobtuk magunkat a mélyvízbe

Eljött a nap, a gyerekeket levittük Balatonra, és megbeszéltük, hogy akkor 5 éjszakát lesznek lent. Addig mi elsimítjuk a költözés utáni káoszt. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, mit is éreztem először. Örültem, hogy már olyan „nagyok”, hogy ez az út már járható, de közben a tudat, hogy ilyen messze vannak tőlem… Hááát! Mondjuk úgy, hogy izgalmas. Főleg, hogy az elmúlt 5 évben egyik gyerek sem aludt külön tőlünk egy napnál többet, és azt is nagyon ritkán, így mondhatjuk, hogy bedobtuk őket a mélyvízbe, és persze magunkat is. Raktam nekik elegendő ruhát, gumicsizmát, szúnyog elleni sprayt, napvédőt, és szükség esetére gyógyszereket. Legyen minden kéznél, de inkább ne legyen rá szükség. Pakoltam társasokat, kártyát, és pár olyan játékot, amivel rossz idő esetén is el tudják foglalni magukat.

Megtörtént a hazaindulásunk előtti eligazítás, elmondtuk nekik, hogy vigyázzanak egymásra, és fogadjanak szót. Kérdezés nélkül semerre ne tűnjenek el. A legfontosabb feladatuk, hogy jól érezzék magukat, míg anya meg apa dolgozik, és szépíti a házat. Nem drámáztuk túl a búcsúzást, nem szeretem azt. Ha érzik a határozottságot, akkor nem fognak megijedni, hogy ők most ott maradnak, mi meg hazamegyünk. Boldogan elköszöntek tőlünk, és elmentek biciklizni a Mamival. Rendkívül jó kapcsolatot ápolnak a nagymamával, így nem volt kérdés, hogy például el tudja-e altatni őket, vagy sírás esetén vigaszt tud-e nyújtani.

Boldogok, és én még boldogabb vagyok

A gyerekekre lent Kati mami, Sanyi anyukája, és az óvodapedagógus unokanagynéni, Györgyike vigyáz. Biztos kezekben vannak. Egész nap levegőn lehetnek, játszótereznek, hajtogatnak, mesét olvasnak vagy bicikliznek. A programok kifogyhatatlanok. Nincs is idejük arra, hogy minket hiányoljanak. Boldogok, és én még boldogabb vagyok. Gyűjtik az élményeket. Minden nap lemennek a Balaton partjára vagy sétálnak egy hatalmasat a környéken. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor fognak először hiányolni minket. Bár pont attól, hogy ilyen szuper erős és biztonságos a gyerekek és köztünk lévő kötődés, ott is biztonságban érzik magukat. Pontosan tudják, hogy mennyit alszanak ott, és mikor megyünk értük.

Csak titokban árulom el nektek, hogy azért megígértük: ha nagyon jól érzik magukat és ügyesek, szófogadóak lesznek, akkor mindenki megkapja a hőn áhított biciklijét nyárra.

Most, mikor a blogot írom, még csak az első napjukat töltik távol, de nagyon bízom benne, hogy vidáman telik majd az idejük, és boldogan fognak a nyakunkba ugrani, ha megérkezünk…

U. I.:

Azt, hogy én mennyire izgultam legbelül, amiért ott hagyom őket, az is elárulja, hogy a táskámat, benne mindenemmel, úgy ahogy van, otthagytam a Balaton déli partján lévő nyaralóban, és már Érdnél jártunk, mikor észrevettem. Így Sanyi indulhatott is vissza érte, mert kellett a kocsikulcsom másnapra.


Olvasgassa Bárdosi Ildi korábbi blogbejegyzéseit is a Rambó Mami blogban.

Ha pedig bekukkantana a család mindennapjaiba, akkor kövesse a Bárdosiék vlogot itt a csalad.hu-n, vagy a YouTube csatornánkon – pénteken 16 órakor érkezik az új epizód.