Zsófi élete és karrierje 2021 végén vett meghatározó fordulatot, amikor 12 kifejezetten pörgős, küzdelmes év után úgy döntött, hogy visszavesz egy kicsit a tempóból. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy most sokkal kevesebbet dolgozik, mint korábban, már csak azért sem, mert sikeres vállalkozóként több mindennel foglalkozik, de a jövőben a szakmai szívügyei mellett szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni a magánéletére.

Tantermet neveztek el az édesapjáról

Zsófi ragyogó szemmel meséli: a családszeretetét és -centrikusságát otthonról, a szülői házból hozta.  

– Egy ötgyermekes család legkisebb gyermekeként, amolyan meglepetésbabaként születtem: a bátyám 17 évvel idősebb nálam, a legfiatalabb nővérem pedig 11-gyel – avat be a kezdetekbe. – A családban nagyrészt orvosok és pedagógusok vettek körül. Édesapám, Dr. Fejérdy Pál, aki sajnos két éve már nincs közöttünk, elismert orvos-professzorként a Semmelweis Egyetemen töltött be vezető pozíciókat. Oktatóként, tanszékvezetőként, dékánként és rektorhelyettesként is dolgozott. Tavaly májusban elneveztek róla egy előadótermet a Fogorvostudományi Kar (FOK) Oktatási Centrumában.  Az egyetem és a család volt az élete. Úgy nőttünk fel, hogy amikor csak tehettük, kirándultunk. Hol kastélyokat, műemlékeket látogattunk, hol a természetet jártuk, és közben rengeteget tanultam tőle. Ő tanított meg főzni is.

Meghatározó útravaló

– Nagyon sok mindent kaptam az édesapámtól, aki hatalmas alázattal végezte a munkáját – mondja Zsófi. – Megtanultam tőle, hogy első a kötelesség, és csak utána jöhet a szórakozás. Ehhez az alapelvhez a mai napig tartom magam. Vállalkozóként ez persze nehéz, és komoly kihívást jelent, mert sosincs olyan, hogy elvégeztem az aznapi feladataimat. Ha a saját cégemet vezetem, akkor a munkát csak abbahagyni tudom, befejezni nem. Ezért fontos a priorizálás, egy fontossági sorrendet tartani a kötelezettségeim és az elvégzendő feladataim között.

– Apukám nagyon jó vezető volt, tőle örököltem a vezetői készséget, amelynek a pályám elején vettem különösen nagy hasznát, amikor 23 évesen megalapítottam első vállalkozásomat, és nagy hirtelenjében embereket kellett felvennem a céghez és megtanulni motiválni a kollégáimat. Édesapám a későbbiekben is sok mindenben segített, gyakran kikértem a véleményét. Mindig hangsúlyozta, hogy milyen fontos az innováció, még akkor is, ha szabad szemmel nem látható a megújítás, -újulás, a fejlődés eredménye. Nem volt olyan dolog, illetve téma, amiről ne tudtam volna beszélgetni vele. A legfontosabb útravaló, amit tőle kaptam, a Jóisten iránti feltétel nélküli hit és bizalom, ezt egész életében próbálta átadni nekünk.  

–  76 éves édesanyám a Semmelweis Egyetem Tűzoltó Utcai II. számú Gyermekgyógyászati Klinikán dolgozik a mai napig és hihetetlen elánnal végzi munkáját. Súlyosan beteg gyermekeket tanít, életfeladatának tekinti szeretett hivatását. Jótét lélek, aki mindig azt keresi, hogyan tud segíteni, hogyan tudja megkönnyíteni a rászorulók, a nehezebb helyzetben lévők életét. A családszeretetet tőle örököltem, ahogy a segítő szándékot, az odaadást és a nyitottságot egyaránt. Valljuk be, így együtt azért ez egy elég ütős kombináció – utal Zsófi a szüleitől kapott útravalókra –, de ezek az üzenetek igazából felnőttkoromban „élesedtek be”.  Észrevettem, hogy mennyi mindent csinálok ösztönösen és automatikusan úgy, ahogy a szüleim.

Dr. Fejérdy Pál

A nagymamának tett sorsfordító ígéret

Bár Zsófi eredetileg orvosi egyetemre készült, az élet másképp hozta.

– Egy váratlan fordulat mégis letérített a szépen megtervezett útról – mondja mosolyogva. – Szakítottam a családi hagyományokkal és a közgazdász pályát választottam, amely igazából ugyan nem érdekelt annyira és nem is tudtam, mit is jelent, de úgy voltam vele, közgazdászként még bármi lehet belőlem. Tizenhat éves koromtól kezdve mindig dolgoztam a tanulás mellett, tolmácsoltam, fordítottam és olykor hostesskedtem, mígnem francia nyelvtudásomnak köszönhetően egy belga céghez kerültem. Ebben szeretett apai nagymamám is szerepet játszott, aki a halála előtt két dolgot kért tőlem. Az egyik, hogy legyek orvos, a másik pedig, hogy tanuljak meg franciául, ő ugyanis francia-magyar szakos tanár volt. Akkor és ott mindkettőt megígértem neki, és bár az orvosi pálya végül mégsem jött össze, franciául megtanultam. Franciatudásom a pályám során igen sokat segített. 20 éves koromban egy rendezvényszervezői munkám folyományaként a Forma-1 világába is bekerültem, ahol aztán 10 évig dolgoztam a magyar nagydíj kapcsán, különböző istállóknak. Londoni cégekkel együttműködve szervezői és koordinátori feladatokat láttam el. Bár ezt a munkát nagyon szerettem, egy idő után már nem tudtam összeegyeztetni a vállalkozói léttel.

„Nagyon korán beleugrottam a mély vízbe”

Zsófi elmondása szerint 23 évesen úgy alapította meg a cégét, hogy fogalma sem volt arról, mit jelent vállalkozni.  

– Abban az időben nappal dolgoztam, közben távoktatásban végeztem az iskolát, és amit ott tanultam, például az árazási stratégia kidolgozásáról, azt másnap kipróbáltam a gyakorlatban – idézi fel a kezdeti kihívásokat. – Ráadásul úgy kezdtem el vállalkozni, hogy egyáltalán nem volt hozzá tőkém. Úgy éreztem kicsit magam, mintha Monopoly-znék, mert amikor elkezdtem a „játékot”, még nem voltam biztos benne, hogy meg tudjuk-e teremteni a tevékenységünkhöz szükséges bevételt. Nagyon korán beleugrottam a mélyvízbe.  

– A cégem fő tevékenysége a magyarországi kórházak szülészetein ajándékdobozok átadása volt az édesanyáknak, akik a szülés után megkapták a termékmintákkal, hasznos információs anyagokkal, kiadványokkal teli ajándékcsomagot, amely babaköszöntő ajtódíszt és a Magyar Állami Operaház Útravaló CD-jét is tartalmazta.  

„Mindig a megoldást keresem”

– A vállalkozásomat abszolút „win-win-win" filozófia mentén építettem fel: az egész egy olyan üzleti modellen alapult, amelyben minden érintett nyertes – fejti ki Zsófi. – Az anyukáknak ez egy kedves ajándék volt, amelynek mindig örültek. A nekik szánt hasznos információkat és termékmintákat az együttműködő partnerek rendkívül hatékonyan, közvetlenül a célcsoportnak, tehát az édesanyáknak és rajtuk keresztül a családoknak tudták eljuttatni egy reklámzaj-mentes pillanatban. Együttműködéseink révén a multinacionális és a magyar kkv-szektor vállalataival, civil szervezetekkel, a kormányzattal, állami intézményekkel és egészségügyi szolgáltatókkal is szoros partnerséget építettünk ki. A kórházakkal és a szülészetekkel napi kapcsolatot ápoltunk. Minden évben szerveztünk egy konferenciát, ahol a folyamatban részt vevő szereplők találkozhattak egymással. Az ajándékcsomagok összeállításában pedig megváltozott munkaképességű kollégák vettek részt.

– Mindenképpen sikernek könyveltem el, hogy 2014 végére 100 százalékos lefedettséget értünk el, addigra Magyarország összes kórházával együttműködtünk, ami egy rendkívül nehéz és küzdelmes munka eredménye volt – hangsúlyozza Zsófi. – Ez akkoriban 70 intézményt jelentett.  Az évek alatt személyesen felkerestem minden egyes helyet, tárgyaltam a kórházigazgatókkal. Nem állítom, hogy 23 évesen fiatal női vállalkozóként nem jelentett kihívást, hogy leüljek tapasztalt kórházigazgatókkal, és meggyőzzem őket arról, hogy működjenek együtt velünk. Végül mindenkivel le tudtam ülni sikeresen tárgyalni. Világéletemben úgy álltam a feladatokhoz, hogy meg tudom oldani őket. Mindig a megoldást keresem, nem a kifogásokat és a végsőkig kitartok.

„Mégiscsak jó úton járok”

Az évek során Zsófi cége sikeres üzleti vállalkozás lett, erős társadalmi küldetéstudattal.  

– Számomra mindig különösen fontos volt a társadalmi felelősségvállalás. Az egyik legnagyobb sikerélményt számomra az jelentette, amikor a céggel eljutottunk odáig, hogy megengedhettük magunknak, hogy adományozzunk – teszi hozzá Zsófi. – Ha a vállalkozás nem ment volna olyan jól, akkor számos projektet nem tudtunk volna megvalósítani. Márpedig ötletből sosem volt hiány. A babacsomag mellett várandóscsomagot állítottunk össze, és minden évben közreműködtünk az Operaház KismaMatinéjának megszervezésében is.  

– 2013-ban „Az év fiatal vállalkozója” lettem, ami számomra amolyan vízválasztó volt. Az első pár évünk ugyanis rettenetesen küzdelmesen telt, mind anyagilag, mind mindenféle szempontból, és emiatt sokszor elbizonytalanodtam. Ez a díj adott egy lökést és megerősített abban, hogy mégiscsak jó úton járok. Aztán 2019-ben megkaptam „Az év női vállalkozója” kitüntetést, ami a szívemnek szintén nagyon kedves elismerés, fontos visszajelzés volt. Mindazonáltal számomra a legnagyobb boldogságot mindig az jelentette, amikor a különböző expókon, kiállításokon az anyukák odajöttek hozzám és megköszönték a munkámat.

„Ezzel a céggel nőttem fel”

– A cégünk nagyon szépen épült, de egyszercsak eljött az a pont, amikor vállalkozóként úgy éreztem, hogy már inkább a gátja vagyok ennek a folyamatnak – mondja Zsófi. – A magyar piacot addigra jelentős részben lefedtük, viszont a külföldi piac felé már nem szerettem volna nyitni. Végül a cég eladása mellett döntöttem, de nyugodt szívvel váltam meg tőle, mert egy szuper, profi csapatnak a kezébe került. Amit kimondottan szerettem a vállalkozásomban, hogy minden partnerünk, akivel együtt dolgoztunk, a családokért tevékenykedett. Egy jó ügyért mindenkit egymás mellé tudtunk állítani. Büszke vagyok arra is, hogy a cég túlélt minden nehézséget, covidot, piaci feszültséget, versenytársakat, és amikor eladtam, piacvezetők voltunk.

– Igazából én ezzel a céggel nőttem fel, 12 évig sikeresen vezettem. 2021 végén szálltam ki belőle, mert úgy éreztem, szükségem van arra, hogy egy kis levegőhöz jussak a szép és sikerekkel teli, ámde embert próbáló, küzdelmes évek után.

Szívügyből sosem elég

Zsófi 2015-ben hozta létre a KisMackó Alapítványt, amit az idei évben átkereszteltek Sarkcsillag Alapítványra.  

– Szerettem volna jobban összpontosítani a CSR tevékenységre (Corporate Social Responsibility, jelentése Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás – a szerk.) – magyarázza. – Elsősorban kórházak szülészeti osztályain, gyermekosztályokon, anyaotthonokban, családok átmeneti otthonaiban, bölcsődékben és óvodákban szerettünk volna segíteni még több adománnyal, eszközzel. Ez az alapítvány is a szívügyem lett.

Kutatások a javából!

Idén nyár elején Zsófi egy, a Szülők Világnapja alkalmából rendezett műhelykonferencián mutatta be a Család és Hivatás című e-könyvet, amely az alapítvány égisze alatt az elmúlt 4 évben végzett nagy elemszámú kutatás eredményeit foglalja össze.  

– A családalapítási, gyermekvállalási szokásokat kutattuk a társadalom bizonyos szegmenseiben, adott hivatáscsoportokon belül – újságolja Zsófi. – Azt vizsgáltuk például, hogy megelőzi-e a karrier építése a családalapítást, hány évesen vállalják az első gyermeküket, összesen hány gyermeket vállalnak, melyik foglalkozáscsoportban van a legtöbb nagycsaládos, és a családalapítás szempontjából van-e különbség a segítő szakma és a vállalkozói lét között – említ néhányat a kutatás fő kérdései közül.  

– 2019-ben a vállalkozó édesanyákat és felsővezető édesapákat vizsgáltuk, 2020-ban a vállalkozó édesapákat és a nagycsaládos édesanyákat. 2021-ben az orvos édesanyák és édesapák gyermekvállalási attitűdjeit térképeztük fel. 2022-ben pedig a pedagógus édesanyákat és édesapákat vettük górcső alá. A gyermekek számára vonatkozóan egyértelműen kirajzolódott, hogy az orvosok között van a legtöbb nagycsaládos: az orvosnők 26 százaléka tartozik ebbe a csoportba, és a nagycsaládos édesapák az orvosok körében fordulnak elő a legnagyobb arányban. Utána következnek a pedagógusnők, majd a vállalkozónők: utóbbiak vállalják a legkevesebb gyermeket. Az édesanyák életkorát vizsgálva kimutatható, hogy a vállalkozónőkhöz érkezik a legkorábban a gólya, tehát ők vállalják legkorábban az első gyermeket. A családi állapotukat illetően viszont ők azok, akik leghamarabb (a gyermekszületés utáni első tíz éven belül) egyedülállónak vallják magukat. Náluk a legmagasabb az egyedülálló szülőknek, valamint az elváltaknak a száma – említ néhány fontos adatot. – Jelenleg egy nagyon érdekes családügyi témán dolgozunk a kollégáimmal. Hamarosan annak az eredményeiről is beszámolunk.

Fő a változatosság!

Zsófi mosolyogva meséli, hogy bár eladta a cégét, mégsem tud elszakadni a kórháztól.

– Jelenleg önkéntesként kórházmarketinggel és -kommunikációval is foglalkozom, ez a terület különösen érdekel. A családügyi kutatások mellett egy külföldi cégnek vagyok az üzletfejlesztési tanácsadója, és Magyarországon is mentorálok néhány vállalkozást. Ősztől az Egyszülős Központ hivatalos mentora leszek vállalkozás indítás és -fejlesztés témakörben. Nagyon szeretek vendégként előadni a különböző egyetemeken. Szintén nagy szerelem volt a pandémia előtt több nagyobb gimnáziumban pályaorientációs tanácsadást tartani 11. és 12. évfolyamosoknak, érdekes példákat felhozva és a diákokat is bevonva az előadásaimba. Ezek az alkalmak mindig igazán jó hangulatban teltek. Sajnos a covid ellehetetlenítette akkor a projektet, de mindenképpen szeretném újraéleszteni. Nagyon kedvelem a fiatalokat: ők a legjobb közönség.  

Az opera szerelmese

Amikor azt kérdezem Zsófitól, mi az, ami igazán kikapcsolja, kapásból rávágja a választ.

– Nekem az opera igazi nagy szerelem, már gyermekkorom óta. Ha operát hallgatok, akkor megszűnik körülöttem a világ, és teljesen bele tudok feledkezni ezekbe a varázslatos zeneművekbe. Külföldön is számos operaházban jártam, és az, hogy eljutottam a moszkvai Nagyszínházba, a „Bolsoj-ba” vagy a New York-i Metropolitanbe, életem legszebb élményei közé tartozik.  A zenehallgatás mellett szeretem a természetet, szeretek utazni és főzni, de ezeknél is fontosabb a keresztfiaimmal töltött minőségi idő.