Jonatán 10 éves tapasztalattal rendelkezik az ifjúsági önkéntes munka területén, cégtársa, Dávid pedig szociológusként végzett. Mindkettőjük számára kiemelten fontos a fiatalok segítése, a többi között ezért foglalkoznak a digitális tudatosságra való neveléssel. Jonatánt kérdeztük közös küldetésükről.

Mennyire tartod magad digitálisan tudatosnak?

– Nem szeretnék álszent lenni, így bevallom: nekem is vannak gyenge pillanataim, ami az internethasználatot illeti. Hullámzó tendenciáról beszélünk, hiszen időszakonként változhat az éterben való jelenlét aktivitása: a karantén alatt például megnövekedett a felhasználók száma. Igyekszem időnként hátralépni és tudatosan kivonni magam az online térből, ezt az elhatározásomat pedig támogatja az új élethelyzetem is: kilenc hónapja apuka lettem, így az elsődleges fókusz a családra és a gyermekemre került. Azt gondolom, hogy amíg képesek vagyunk megfelelően kialakítani a prioritásokat, azaz tisztában vagyunk vele, hogy mik az igazi értékek és fontosságok az életünkben, addig az okoseszközök nem fogják tudni átvenni az irányítást felettünk. Ameddig én használom ezeket a kütyüket és nem fordítva, addig nincsen nagy probléma.

Hány éves kortól ajánlott egy kisgyermek kezébe okoseszközt adni?

– A mai világban már-már elkerülhetetlen, hogy akár közvetetten, de találkozzon gyermekünk egy tablettel vagy egy okostelefonnal, így szülőként egyáltalán nincsen könnyű dolgunk. Véleményem szerint hároméves korig semmiképp, de lehetőleg hatéves korig a lehető legkevesebb időt töltse a gyermek a képernyő előtt. Nyilván sok szülőnek is a felhőtlen „görgetés” nyújt némi kikapcsolódást egy-egy fárasztó nap után, így nehéz távol tartani a kicsiket ettől a világtól, viszont fontos, hogy példát mutassunk azzal, hogy mi sem lógunk folyamatosan a neten. A nyílt kommunikáción rengeteg múlik ilyenkor, így tudatosítsuk a gyermekben, hogy ezek az eszközök egy felnőtt számára sokszor munkaeszközként funkcionálnak, és a képernyő előtt töltött idejük nagy része a home office munkavégzésről, nem pedig a szórakozásról szól.

A honlapotokon ez olvasható: „Ha nem vigyázunk, az internet megkárosít anyagilag, érzelmileg és mentálisan”. Milyen káros hatásokkal kell számolnunk, ha mértéktelen módon vagyunk jelen az online térben?

– Érzelmileg a közösségi média okozhatja a legtöbb galibát, a többi között felébresztheti bennünk a kisebbségi komplexust, amikor idegenek életét a tökéletesség illúzióját ábrázolva látjuk. Ez az összehasonlítgatás árthat az önbecsülésünknek. Mentális értelemben véve pedig az online világ egy türelmetlen életmódra „nevel” minket. Információszinten teljesen természetes már számunkra, hogy minden tudnivaló azonnal a rendelkezésünkre áll. Az élet azonban másképp működik, hiszen a sikerek nem egyik napról a másikra érkeznek, hanem meg kell tanulnunk kivárni, amíg beérik a gyümölcs. Sokan – pontosan az azonnali jutalmazás hiánya miatt – inkább bele sem kezdenek álmaik megvalósításába, vagy ha igen, akkor nagyon hamar elvesztik a lelkesedésüket. Anyagi értelemben véve pedig a fizetős játékok, a szerencsejátékok és az impulzív vásárlások elképesztő egzisztenciális károkat tudnak okozni. Hadd idézzem Dave Ramsay szavait szabadon fordítva: „Azért vásárolunk olyan sokat, hogy lenyűgözzük azokat az embereket, akiket igazából nem is érdeklünk.” Azt hiszem, hogy ebben az egy mondatban minden benne van.

Előadássorozattal, kerekasztal-beszélgetéssel, illetve Podcast adásokkal igyekeztek eljutni a célközönséghez, amely többségében szülőkből és pedagógusokból áll. Milyen tudást szeretnétek átadni számukra?

– Interaktív előadásokat és beszélgetéseket tartunk szülői munkaközösségeknek, baba-mama csoportoknak vagy osztályfőnöki óra keretében mesélünk a diákoknak az okoseszközök előnyeiről és hátrányairól. Nagyon fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet az internet veszélyeire, mint amilyen például az adathalászat, az álhírek terjedése, az idősek vírus e-mailekkel való megtévesztése és meglopása vagy a szexuális ragadozók jelenléte. Podcastünkben pedig már a harmadik évadnál járunk; hallgatóközönségünk döntő része 18-30 év közötti. A generációs különbségekből adódóan sokszor azzal a problémával szembesülünk, hogy a fiatalok ugyan technikailag felkészültek ezen a területen, de még nem tudják felelősségteljesen használni az eszközöket, a szülők, pedagógusok pedig bár korukból adódóan már rendelkeznek mentális szűrőkkel, ám a technikai háttértudásuk csekélyebb. Adásainkban különböző digitális témákat vesézünk ki, amelyek azt hivatottak szolgálni, hogy közelebb hozzuk egymáshoz ezt a két csoportot.

Mondj 3-3 pozitívumot és negatívumot, amelyek a digitális világot jellemzik!

– Első pozitívumként a hatalmas és elérhető tudást említeném meg, amit az internet nyújt számunkra: nagy információhalmazhoz férünk hozzá, méghozzá elképesztő gyorsasággal. Két nap alatt megtanulhatunk összedobni egy egyszerűbb tortafélét például a Youtube-ról, bármiféle cukrászkönyv átnyálazása nélkül. Előny továbbá, hogy az okoseszközök segítségével a távkapcsolatok ápolása is könnyebb, például a nagyszülők videó chat-en keresztül láthatják az unokáikat a nagy távolság ellenére is, amely néhány évtizeddel ezelőtt még nem lett volna lehetséges. Amit pedig be kell ismernünk, hogy a digitális világ igenis kényelmesebbé és hatékonyabbá teszi az életünket és megkönnyíti a mindennapjainkat – akár egy GPS térkép vagy egy pénzügyi alkalmazás révén–, amennyiben azt jól és tudatosan használjuk.

Mik lennének a káros hatások?

– Fontos tudni, hogy sosem az eszközzel, vagy magával az internettel van a probléma, hanem a felhasználók felelőtlen szokásaival. A közösségi médiára jellemző sértegetés például óriási károkat tud okozni az ember lelkében, főként annál, aki most van felnőtt élete hajnalán. Önképe még kialakulóban, a személyisége is formálódik, így egy közösségi médiafelület pont nem jó terep a számára, mert az önbecsülését és a gondolkodását is negatívan befolyásolhatja. A kapcsolatokra szintén károsan hathat, hiszen például számos féltékenységi jelenetet, párkapcsolati vitát a Facebookra feltöltött posztok, lájkok vagy hozzászólások szülnek. Megemlíteném továbbá az impulzív vásárlási szokásokat is, amikor olyan dolgokat vásárolunk a neten, amikre igazából egyáltalán nincsen szükségünk.

Kicsit kitérve a serdülők videójáték használatára, milyen előnyöket tudnál megemlíteni? Jó, ha videójátékozik a kamasz?

– Mint mindennek, így ennek is vannak hasznos hozadékai, fejlődik például a szem- és kézkoordináció, a multitasking és a logikai készségek, továbbá az együttműködési képesség is, ha például többszereplős játékot játszik. Fontos tudni azonban, hogy amikor az agyunk valamelyik területe – fizikai értelemben véve is – növekszik, annak egy másik része csökkenni, azaz zsugorodni fog. Ebben az esetben visszafejlődik a személyes kommunikáció és a koncentráció képessége. A témáról bővebben Philip Zimbardo: Nincs kapcsolat című könyvében olvashatunk.

Mégis hogyan tudjuk mérsékletes használatra buzdítani a gyermekeinket?

– Ahogy régebben a focipályáról kellett minket hazatessékelni, a mai tiniket úgy kell noszogatni a kimozdulásra. Az évek múlásának ellenére változatlan a tény, hogy amit egy kamasz szeret csinálni, abba teljes emberként belemerül és csak nagy nehézségek árán lehet őt kirángatni belőle. Fontos a jó szülői példa, az, hogy a saját magunk számára is tudjunk korlátokat szabni, illetve a közös családi étkezések, együttlétek, amikor kijelentjük, hogy ez most egy „okostelefon-mentes övezet” lesz. Kommunikáljunk! Rágjuk át a már fentebb említett előnyöket és hátrányokat, próbáljunk kompromisszumokat kötni és mindenképpen húzzunk egy határt, hogy eddig és nem tovább. A kamasz „dolga” persze, hogy ezeket a szabályokat megpróbálja valahogyan kijátszani, de nekünk akkor is következesen kötni kell az ebet a karóhoz. Dáviddal készítettünk egyébként egy 7 napos online biztonság kihívást, amely ingyenesen letölthető az oldalunkról és az egész család számára hasznos lehet. Napi feladatok segítségével, kis időráfordítással és játékos módon szerezhetjük vissza közösen irányításunkat a digitális világ felett.