Megváltozott világ, megváltozott szokások. Elsőként tesszük bőröndbe a mobiltöltőket, bankkártyákat és a gyerekek cuccait: papírokat, gyógyszereket, s legfőképpen a nyunyókákat, vagyis az altató rongyikat, amelyek már szagról is jelzik, ha elfoglalták méltó helyüket az utazók között. S miután letudva az első kör, alakul egy szép nagy koffer, amit ugye mindig apa húz, és csak a gyerekek ruhái vannak benne. Mert az nem lehet, hogy fiam és lányom reggel és este is ugyanazon a napon, ugyanazon ruhában üljenek asztalhoz. Az egyenesen kizárt, hogy lányom többször is felvegyen egy fürdőruhát. Fiamnál pedig, ha nem megy az inghez a cipő vagy az öv… ugye, akkor milyen ciki ránk, szülőkre nézve? Miközben én tényleg ugyanabban az ingben vagy éppen pólóban vagyok egy hétig, shortot is csak egyet viszek, napszemüveg már nem kell, a mindig betett könyvek pedig ugyanabban a sorrendben maradnak a zsákok alján, és az úszószemüveg sem feltétel.

Csak a legszükségesebbek!

DE! Karúszó, úszókarika, külön szemüveg lányomnak és fiamnak is a víz alá és felette, többízű fogkrém, naptejek 28 fokra, 30 fokra, 32 fokra és leégés utáni krémek, valamint gyomorra folyékony „szett”, meg ha hányni fog, lázas lesz, és még vitamin, orrszívó és fecskendező (sós vízű, még jó, hogy tengerből vétetett), stb. Nem sorolom.

Alakul az újabb mázsás teher, melyben főként a gyerekek kiegészítői férnek csak el. Így nyílik lehetősége töltődni a harmadik koffernek is: játékokkal, könyvekkel, rajzolókkal és vízipisztolyokkal, strandra valókkal és szobában játszhatókkal, ébredés utáni bemelegítőkkel és esti fektetést segítőkkel, fürdőszettekkel és természetesen a hétköznapi kedvencekkel. És ekkor csillan a remény, hogy igen, most már csak a ti, a feleséged és a te cuccaid jönnek, limitált méretben, mennyiségben és csak a legszükségesebbek. S bár a remény soha meg nem haló, amíg szalmaszálnyi hely is maradt egy-egy pakkban, de ne legyen bennünk semmi kétség: papírjaidon kívül, no és a bankkártyádon túl rád több hely sem az utazótáskákban, sem a kocsiban nem lesz tervezve. Így indulsz útra, magad mögött alig négy-öt táskát húzva, miközben észre sem veszed: mögötted jön mindkét gyerek, egy-egy bőrönddel a kezükben, amelybe ők rakták bele a legszükségesebbeket. Összepakoltak. Mert csak annyi kell, amennyit az ő kis motyójuk rejt… két kicsi bőrödnek pedig mindig és mindenhol van, lesz és nem csak szalmaszálnyi hely.

(fotó: privát, shutterstock)