Keretes szerkezetű beszélgetést folytattunk Kovács András Péterrel. A gyerekekkel kezdődött és velük ért véget, a köztes szereplő pedig a kutya volt. Zajlik az élet a Kovács családnál.

– Tudunk egy kicsit később beszélni? Öt percet kérek, annyi elég, csak kicsapom a gyerekeket az udvarra – mondta. Innen indultunk. Majd öt perc múlva ő hívott, hogy készen áll, mindenkit elrendezett.

Hogy vannak a gyerekek?

– Jól, most nagyokat ugrálnak a trambulinon.

Hány évesek?

– Hatévesek az ikrek, ők nem járnak iskolába, maradtak még egy évet az oviban. Nyolc éves a nagyobbik fiam.

Bírják az otthonlétet?

– Egyelőre igen. Nem akarom elkiabálni, de minden rendben. Kialakítottunk egy tök jó napirendet, ami működik. Tudják, hogy mi miután következik, nincs bizonytalanság. Van hétközi és hétvégi sorrendünk. Úgy néz ki, így kibírható az élet, akár hosszútávon is. Az is jó, hogy hárman vannak, elszórakoztatják egymást.

A környezetében is ilyen nyugalmat tapasztal?

– Telefonon beszélünk a barátokkal, ismerősökkel, akik hasonló gondolkodásúak, mint én. Mindenki otthon marad. Azt mondják, az a legnehezebb, hogy a szüleiket otthonmaradásra bírják. Nem a gyerekek a kérdés most, hanem a szülők. Ők rakoncátlankodnak.

"Örülni kell annak, hogy nem az ivóvíz fertőzött"

Ön fegyelmezett ember?

– Abszolút. Nagyon fegyelmezett vagyok, és minden látszat ellenére introvertált is. Az, hogy itthon kell maradni, semmiféle gondot nem okoz nekem. Úgy alakult az életem, hogy a gyerekkorom nem volt teljesen zökkenőmentes. Ami utána következett, azt nem úgy éltem meg, hogy az a normális, hanem úgy, hogy ez most éppen jó, aztán majd jöhet megint rossz. Ami most van, azt, hogy itthon kell maradni, nem tragédiaként élem meg. Örülni kell annak például, hogy nem az ivóvíz fertőzött. Ez egy jóléti Noé bárkája.

Úgy hallom, az Ön bárkáján is van kutya.

– Igen, meg a szomszédban is van egy. Most ők beszélgetnek egymással, ezt hallja.

Kijár vele sétálni?

– Igen, erdő mellett lakunk szerencsére, nagyon jól választottunk házat és környéket annak idején.

Most már kaptunk egy kis képet arról, milyen körülmények között született meg a Maradok. Itthon. című klip, melyet két nap alatt több mint 723 ezren néztek meg a Youtube-on. Ez elképesztő szám.

– Ahogy mondja. Arra számítottam, hogy ez csak egy figyelemfelhívó klip lesz a sok közül, és aki csak teheti, a maga módszerével propagálja, hogy maradjunk otthon.


Ehhez képest ez lett „A” figyelemfelhívó klip.

– Ha előre tudom, hogy ez lesz „A”, akkor jobban megcsinálom zeneileg is, képileg is.

Erre most lesz lehetőség, hiszen az Operaház balettosai készítenek a klipjéhez egy verziót.

– Nemrég hívott fel ezzel az ötlettel Ókovács Szilveszter, az intézmény igazgatója. Fura lesz, hogy az én összetákolt kis háziklipemhez az ország legjobb táncosai adják az arcukat és a mozdulataikat.

Lehet, hogy fura, de mindenképpen azt igazolja, milyen népszerű a klip. A hozzászólások is csak pozitívak. Érkezett köszönet egészségügyi dolgozótól, orvostanhallgatótól. Van, aki azt írja, „szerelemtartalom”, más szerint „ez a helyzet himnusza lehetne”, van, aki csak azt, „mekkora forma vagy, Bandi”. Jó érzés?

– Az a jó, hogy ennyi emberrel vagyok egy platformon. Nekünk, humoristáknak az a lényeg, hogy közös húrokat tudjunk megpendíteni. A másik örömöm, hogy ilyen gyorsan terjed. Mert most a napok is számítanak. Éppen ez volt a fontos nekem, az első sor leírásától a végső verzióig öt óra alatt készítettem el a klipet. Pont azért, mert egy-két nap a végén egy-két hónapot jelent. Jó érzés, hogy mások is így gondolják, ennyire segítőkészek az emberek és hogy rádiók játszák, a televíziókban is beszélnek róla.

Kényeztetés jár az egészségügyi dolgozóknak

Felhívja a figyelmet a videó alatt, hogy hirdetés megy a klip előtt, azért, hogy a vírus miatt született kisfilm bevételéből kibérelhessen egy párezer fős helyet. Ide hívja majd azokat az egészségügyi dolgozókat, akik a következő hónapokat a frontvonalban harcolják végig.

– Abban bízom, hogy ha véget ér ez az egész, akkor a lakosság ezerféle dologgal kényezteti majd őket, és az én felajánlásom csak egy lesz a sok közül. Remélem, mindenki, ahol, és ahogy lehet, kifejezi majd a háláját. Jólesik, hogy a hozzászólások is ezt jelzik. Most tartani kell a lelket az egészségügyi dolgozókban és kitűzni olyan célokat, amely segíti őket abban, hogy tudják, ha vége lesz, mindenki őket ünnepeli majd.

A sikeren felbuzdulva, van még hasonló ötlete?

– Van bizony! A munkáltatókhoz is szólok majd. Azt szeretném elérni, hogy mindenki gondolja végig, mennyire fontos, helyhez kötött, amit a munkavállalója végez. Tényleg ott kell-e ülni valakinek a recepción, ha otthon is lehetne a gyermekeivel. Borzasztó nagy gazdasági áldozatokat kell most hozni, cserébe viszont emberéletekről van szó. Erről nem klipet csinálok, hanem valami rövid jelenetet. Itthon, egyedül. Aztán majd aláírom: írta, rendezte, vágta, játssza …

Itt jött el a keretes szerkezet vége, amikor a távolból, az udvarról a gyerekek indiánkiáltása hallatszott. Jobbnak láttuk, ha gyorsan elköszönünk egymástól, és a családfő gyorsan felméri a helyzetet.

Ezek a cikkek is érdekelhetik még a csalad.hu-n: