Andráska Zsófia szerint mindenkiben benne van a lehetőség, hogy boldog és elégedett életet éljen, lehet nőként, anyaként, gyerekek mellett is sikeres vállalkozást, szakmai karriert felépíteni. Képesek vagyunk a női szerepek között egyensúlyt teremteni és ezáltal harmóniában élni, és minderre elég a nap 24 órája. Ahhoz azonban, hogy ennek elérésben másoknak is segíteni tudjon, szüksége volt – néha küzdelmes – saját tapasztalatra és külső támogatásra is.

– Alapvégzettségem szerint szociológus vagyok, egy pályázatírós projekt-menedzsment céget építettem, ami viszonylag naggyá nőtte ki magát – kezdi a történetét Zsófia. – Az első gyermekem 13 éve született, 2 év múlva még visszamentem dolgozni, de a második és a harmadik gyerek születése után már tökéletesen felismertem, hogy nem tudok visszatérni a cégbe, az az életút számomra bezáródott. Elég is volt, szakmailag is elfáradtam benne. A pályamódosításomat nagyban befolyásolta az, hogy olyan munkát szerettem volna, amit sokkal jobban hozzá tudok illeszteni a családi életünkhöz. Nem is volt nehéz rátalálni erre a tevékenységre, már régóta bennem volt, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, és képeztem is magam ebbe az irányba. Így könnyen el tudtam engedni az előző munkát.

Talán az utóbbi 10-15 évben lett „slágertéma” a munka és magánélet összeegyeztetésének kérdése, és több felmérés is azt mutatja, hogy ezek a nehézségek elsősorban a nőket érintik. A férfiaknál mindez miért nem jelenik meg? Miért lett ez ennyire női probléma, miért a nőkön van ez a teher?

– Mert a nőkhöz kapcsolódik az a tradicionális szerep, hogy ők a család összetartói, a nők gondoskodnak „a kályha melegéről”. Míg 100 évvel ezelőtt közösségben éltek az emberek, kiterjesztett családok voltak, több generáció élt együtt, most az a jellemző családtípus, amikor két szülő próbál lemenedzselni 1-2-3 gyereket az iskolai és egyéb elvárásokkal együtt. Nem mindenhol vannak nagyszülők. A korábbi évtizedekben abból a szempontból zártabb volt a világ, hogy kevesebb féle mintával és elvárással találkoztak a nők, saját maguknak állítottak fel sztenderdeket, sokkal inkább a szülőktől kapott mintákkal dolgoztak.

A szakértő ugyanakkor azt mondja, napjainkban már a social media, az internetes kommunikáció eltorzította a referenciapontokat és a nők mindig találhatnak olyan területet, ahol nem érzik magukat elég jónak.

"A nők saját maguknak gerjesztik a nyomást és adják egymásnak a frusztrációt."

– Amikor azzal fordul hozzám egy nő, hogy nem fér bele a nap 24 órájába, nagyon stresszes, nagyon fárasztó, amiben él, mindig arra jutunk, hogy a szerepeiben túlzott elvárásai vannak – folytatja a life és business coach. – A nő szeretne csinos lenni, sportolni, továbbtanulni, képezni magát, szakmailag is előre haladni. Azt látja, hogy mások egy-egy területen milyen kiugróak és ahhoz kezdi hasonlítani magát. De 5-6 dologban nem lehetünk kiválóak, ebből csak a feszülés jön.

Andráska Zsófia hangsúlyozza, hogy a tartalomgyártásban is a nők vannak túlsúlyban. Egymásnak mutatnak „példát”, a nők saját maguknak gerjesztik a nyomást és adják egymásnak a frusztrációt. A férfiakkal szemben is megfogalmazódnak elvárások, csak más területen: legyenek izmosak, keressenek nagyon jól, legyenek jó apukák, de a nőknek több jutott.

– Már rég nem ott tartunk, hogy csupán a karriert próbáljuk összeegyeztetni a családdal, hanem egy nagy halmazt kell kezelni – folytatja a szakértő. – Ezeknek a halmazoknak nagyon sok neve van: munka, női szerep, feleség szerep, a fejlesztő, a barát…. és csak rajzoljuk a köröket, végül mindegyikben elégedetlenek vagyunk. Egyre több területen kell helytállni: étkezzünk egészségesen, rendben legyen a háztartás, és a gyerekeink szellemi, táplálkozási, logisztikai igényeinek kielégítése is óriási figyelmet, összetettséget, jelenlétet igényel.

"Találjuk meg mi az, amit igazán mi szeretnénk, mi az, ami nekünk jó, ami a családnak jó."

Mi a megoldás?

– Találjuk meg mi az, amit igazán mi szeretnénk, mi az, ami nekünk jó, ami a családnak jó – tanácsolja Andráska Zsófia. – Eldönthetjük, hogy egészségesen étkezünk és csak bio zöldséget veszünk, de ha ennek kivitelezése megterhelő, akkor valamit el kell engednünk. Az, hogy mi a prioritás, miben próbálunk minél jobban jelen lenni, döntés kérdése. Meg kell tanulni észrevenni a folyamatot és tudatosítani, hogy miben vagyunk benne.

A szakértő szerint nagyon megnyugtatóan szokott hatni mindenkire, amikor rájön, hogy nem ő az egyetlen, aki hasonló helyzetben van és lehet nemet mondani.

– Talán a most felnőtté váló Insta-generációnak lesz még nagyobb problémája, hiszen mi még emlékszünk arra, milyen volt nyugodtabban együtt élni a szerepeinkkel. Nekik talán nehezebb lesz eldönteni, mi az, ami én vagyok, mi az, ami engem támogat.

De minden bizonnyal van, aki a bonyolult családi életet akár 3-4 gyerek mellett is le tudja vezényelni, és van, akinek egy gyerekkel is nehezen megy. Segíthet például a jól elsajátított time management?

– Első körben mindig szeretem tisztázni azt, hogy „mi van az asztalon”, mennyit kell bírnunk. „Ha akkora az étel, mint a tányérunk”, akkor ott lehet time managementet alkalmazni és arra tippeket adni. Az én klienseimnél általában nem ez a gond, hanem az, hogy nagyon nagy az elvárás. Lehet, hogy valaki ezt tényleg lemenedzseli, viszont akkor úgy jelenik meg a klientúrában, hogy kiégett, fáradt, kihasználva érzi magát, elmagányosodik. Ha valaki eljut odáig, hogy ezt felismeri, akkor többféle time management segédlet közül választhat. Vannak alapszabályok, amik jól működnek. Például mindenképp olyan eszközt válasszunk, ami hozzánk passzol, lehet ez a telefonunk, vagy egy nagy plakát, nem biztos, hogy az első lesz a legjobb, többfélét ki kell próbálni. De ennél is fontosabb, hogy végül „azt kell megtartanunk az asztalon”, amire azt mondjuk, hogy ez a mi családi feladatmegosztásunk. Meg kell határozni, mit tudunk ellátni belső erőforrásból közösen, és hogyan kérünk külső segítséget. Az is a time management része, hogy felmérjük, milyen segítséget tudunk igénybe venni, például a szomszédtól, más családoktól, és mi az, amit meg kell vásárolni. Fontos, hogy tudjuk segítséget kérni és delegálni. Lehet, hogy a takarítónő nem úgy fogja kitakarítani a lakást, mint ahogy mi tennénk, de időt kapunk cserébe, ha pedig nincs erre pénzforrásunk, akkor kreatívnak kell lennünk.

Coachként, profiként könnyebb a családi élet vagy időnként te is elveszel a mindennapokban?

– Most én is ebben a kifeszített helyzetben vagyok, nagyon sok a kliensem és ez is egy olyan szakma, amelyiknél az értékes idő délután 4-től este 8-ig tart. Ha mindennap dolgoznék, akkor is be tudnám tölteni ezeket az idősávokat. Nálunk az a megosztás, hogy kedden és csütörtökön dolgozom nagyon sokat, reggeltől este 8-9-ig, akkor nem nagyon vagyok jelen a család életében. Cserébe a többi napon tudok a gyerekekkel lenni. Könnyebbség persze, hogy a férjem is rugalmas munkaidőben dolgozik. De van, hogy mi is tüzet oltunk, ha homok kerül a fogaskerekek közé, például egy betegség. Ma már pontosan tudom, milyen felesleges köröket futottam pusztán azért, mert nem volt mellettem senki, aki segítséget nyújtott volna. Aki megmondta volna, hogyan érdemes elindulni, fejlődni és tovább fejlődni. Már sok mindent elengedtem, például a főzést is. Azért ebben vannak konfliktusaink a férjemmel, ő más dolgokat engedne el. Úgy vélem, ide lehet eljutni nagyjából. Így sem gyalog galopp az életünk, viszont nincs lelkiismeret-furdalásom, amikor dolgozom.