csalad.hu - Kesztyűs kézzel #12. rész – „Együtt menni fog!”
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Kesztyűs kézzel #12. rész – „Együtt menni fog!”
Csihar Fanni
2020. ápr. 1. 9:00
Otthon a család
Következik egy újabb „otthonmaradós”, személyes hangvételű írás kollégánktól, Csihar Fannitól, aki glutén- és laktózérzékenysége ellenére alig várja, hogy milyen kihívásokat rejteget még számára ez az új helyzet.

Nekem a szerkesztőség legtöbb tagjával ellentétben nincs gyermekem, sőt, még házas sem vagyok, viszont a mostani helyzet nekem is jócskán megváltoztatta a mindennapi életemet.

Néhány héttel ezelőtt, amikor még csak a kínai és olaszországi eseményeket láttuk a TV-ben és olvastuk a neten, nem merült fel bennem, hogy ez a vírus ilyen méreteket ölthet Magyarországon, viszont bebizonyosodott, hogy naná, hogy tud, attól függetlenül is, hogy milyen megelőző intézkedéseket hoz meg a kormány.

Mindenkinek más a fontos

Rengeteg különböző forrásból kaptam információt, hogy mit kell tenni, hogyan járjak el és készüljek fel az elkövetkezendő időszakra, de szerintem ezeket a morzsákat mindenki csak maga tudja felszedni, mindenkinek más a fontos. Nekem például, mint újdonsült glutén- és laktózérzékenynek az volt az alapvető, hogy egyáltalán találjak olyan alternatívákat, amiket talán szeretni is tudok azután, hogy mindig azt vallottam, rövid az élet ahhoz, hogy ne azt egyem, amit megkívánok. Ebben a helyzetben nemcsak a #maradjotthon van tanulási folyamatban, hanem ez az átalakulás is.

Béke és összefogás

Most itt ülök, lement az első hét a home office időszakból és azt tudom mondani, hogy akkora nyugalom szállt rám az elmúlt pár nap céges összefogásával kapcsolatban, hogy ennél jobb nem is lehetne. Persze, vannak zökkenők: néhányan eddig nem használtak ennyi online kommunikációs csatornát, így nekik meg kell tanítani ezeket a módszereket, ami szerintem példásan működik, több felől kaptunk már útmutatókat/bemutatókat azzal kapcsolatban, hogyan lépj be, mit csinálj, ha kidob a rendszer és sorolhatnám. A vállalat minden tagján azt érzem, akarja, hogy ez működjön, és ha ebbe a helyzetbe kényszerültünk akár hónapokra is, akkor ennek kell megkeresni a legjobb módját, nincs mese…

Állok elébe

A párom egy pályázatíró cégnél dolgozik, szintén itthonról, ami kicsit megnehezíti a kettőnk dolgát, mivel az 50 négyzetméteres lakás sajátos kialakítása miatt kevésbé tudunk elvonulni csendben telefonálni, vagy az ő esetében akár értékesíteni. Egy hét alatt ezt a rendszert is kialakítottuk. Ha valamelyikünknek fontos tárgyalása van (persze online) vagy valami lényegeset fogalmaz, akkor a másik próbál valamelyest visszahúzódni és nem zavarni őt. Közben azért megy az agyalás, hogy ha hétvégén jó idő lesz, hol tudnánk elkerülni az embereket úgy, hogy kicsit friss levegőre is tudjunk menni. Ezen túl már felmerült egy „családi” pókerparti ötlete is, ahol a párom úgy megtanít blöffölni, hogy a többiek csak néznek majd, ha legközelebb beszállok egy játszmába. Már alig várom, ahogy a következő hetet is, amikor újabb kihívásokkal birkózhatunk meg a mostani nehéz helyzetben. Hajrá, együtt menni fog!

(fotó: Shutterstock)