csalad.hu - Időgazdálkodási gyorstalpaló 9 pontban – (nem csak) gyermekeknek
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Időgazdálkodási gyorstalpaló 9 pontban – (nem csak) gyermekeknek

Riedl Annamária
2020. aug. 26. 14:00
Életmód

A nyáriszünet hosszú lustálkodós napjainak lassan vége, ezért eljött az ideje annak, hogy felrázzuk a gyerekeket. Tanítsuk meg őket tervezni és a feladataikat jól beosztani! Íme néhány ötlet, hogyan neveljük helyes időbeosztásra a csemeténket.

Míg egyes gyermekek képesek arra, hogy természetes módon megszervezzék az idejüket, másoknak ez gyenge pontja. Nem lehet tudni, milyen okból kifolyólag, de tanulmányok szerint a lányok jobbak az időgazdálkodásban, mint a fiúk. Jó hír viszont, hogy olyan képességről beszélünk, ami tanítható és tanulható, hiszen a Pennsylvaniai Egyetem tanulmánya arra az eredményre jutott, hogy az önfegyelem – mint az időgazdálkodás hátterében álló motor – fontosabb a serdülők teljesítményében, mint az IQ.

Ehhez társul Dorothy Rich, aki könyvet is írt erről a témáról és azt mondja, hogy bizonyos gyakorlatok folyamatos ismétlésével a szülők kimagasló eredménnyel tudják segíteni tizenéves gyermekeiket, hogyan kezeljék önállóan jól az időt. Ugyanis Rich szerint: „A szülőnek ki kell jönnie az áldozat szerepéből… A végső cél az, hogy segítsük a gyermekeket a belső önfegyelem megteremtésében és saját maguk irányításában.”

A végső cél az, hogy segítsük a gyermekeket a belső önfegyelem megteremtésében és saját maguk irányításában.”

Rich azt is hangsúlyozza, hogy a szülőknek meg kell bocsátania saját magának, amikor a tinije az időgazdálkodás eredményes elsajátítása miatt pl. nem mehet ki a focipályára, hogy még tökéletesebben tudjon játszani. „Ennek a készségnek az elsajátítása időbe telik, fokozatosan kell felépíteni” – mondja Rich.

Az alábbiakban tehát Rich tanácsai olvashatók, amelyek megtanítják a gyermekeket, miként követhetik nyomon a saját idejüket és finomíthatják az erre irányuló képességeiket. Minden pontnál fontos az egyensúly a szórakozás és a tanulás között, hogy a gyermekre az időgazdálkodás elsajátítása ne nehezedjen rá, hanem akár élmény legyen.

1. „Gyönyörű test” ideje

Hozzunk létre egy „Testszépítés” táblázatot az óvodáskorú gyermeknek, amit akasszunk ki a fürdőszoba falára. Használjunk olyan szavakat vagy képeket, amelyek bemutatják azokat a mozdulatokat, amelyek a higiénia megőrzése érdekében fontosak. Legyen az a fogmosás, fésülködés, vagy a használt ruha elhelyezése a szennyes kosárban. Ha a mozdulatok sorrendje rutinná válik a gyermek életében, megtanulja, hogyan lehet hatékonyan elvégezni egy sor egyéb feladatot is.

2. Képernyőidő

A televízió és a számítógép a legveszélyesebb terület, hiszen a legtöbb gyermek – és felnőtt – kimagaslóan sok időt tölt ezzel. S lássuk be, ez rossz. Döntsük el, hány órát nézheti a gyermek egy héten a tévét. Olvassuk fel neki a heti tévéműsort, s együtt jelöljük be azokat a műsorokat, amelyeket meg szeretne nézni. Ha egy héten hosszabbra sikerült a tévénézés a megengedettnél, a plusz időt vegyük el az utána következő hétből. Ez felhívja a figyelmét arra, hogy mennyi idő töltött a tévé vagy számítógép előtt, s így megtanulja a felelősségvállalást a megengedett időért… Sőt, még a többi szabadidős tevékenységre is több ideje maradhat.

3. Családi idővonal

Hosszú papírszalaggal hozzunk létre egy idővonalat az egész család számára. Minden gyermek jelölje meg rajta az elmúlt évek minden élményét az életéből. Ez a gyakorlat segíti a gyermekeket abban, hogy az élet minden terén tudjanak idővonalat készíteni maguknak.

4. Tanítsuk meg gyermekünket tervezni

Ez különösen jó gyakorlat az idősebb gyermekek (7-12 évesek) számára, akik saját iskola utáni idejüket osztják be. A gyermek hozzon létre egy táblázatot, és írja bele az összes kötelező napi feladatát reggeltől estig. Ez a személyes táblázat megtanítja a saját elfoglaltságainak pontos betartására, s mivel ő állította össze a listát, a kifogásoknak itt már nem marad terület.

Bár Rich nem említ még néhány fontos lépést, Stephanie Katleman, a San Diego-i anya és a The M.O.M alapítójának listája még tartalmaz említésre méltó gondolatokat:

5. Állítsunk be lefekvési időt

Minden gyermeknek, de főleg az általános iskolában tanulóknak fontos a napi 10-11 óra alvás, amit a szülők hajlamosak nem betartani a hosszabb iskolai szünetekben. De az iskola megkezdése előtt 1-2 héttel ajánlott a gyermeket visszaszoktatni a megfelelő mennyiségű alvásra, s bármilyen nehezen is fog menni az első napokban, a nebuló érdekében következetesen ragaszkodjunk hozzá. Így az iskolakezdéskor legalább már ezzel nem lesz problémánk.

6. Alakítsunk ki gyermekünknek egy „rutin ellenőrzőlistát”

Ez a legjobb dolog, amit a családi stressz csökkentése érdekében tehetünk. A tanév során a legtöbb gyermek általában ugyanazt a napi rutint követi, öltözködik, zuhanyozik, stb. Hozzunk létre egy személyes ellenőrzőlistát, amely magában foglalja ezeket a rutin feladatokat, valamint az életkornak megfelelő házimunkákat. Tegyük jól látható helyre, s ragaszkodjunk a feladatok határidőre való elvégzéséhez. Amikor gyermekünk előáll azzal a kérdéssel, hogy unatkozik, mit csináljon, akkor nyugodtan küldjük oda a diagramhoz, hogy megnézze, minden tennivalót elvégzett-e már rajta.

7. Jelöljünk ki tanulási időt

A gyermekeknek szükségük van olyan kijelölt időintervallumra, amit a tanulásra fordítanak anélkül, hogy bármi zavarná őket. Állítsuk fontossági sorrendbe a megtanulandókat, ahol azok a leckék legyenek elől, amelyeket kötelező másnapra elvégeznie. A többi pedig még várhat a maga idejére.

8. Hagyjuk, hogy a gyermekünk elmesélje a napját

Adjunk időt arra a gyermekünknek minden nap, hogy elmondhassa, mi történt vele az iskolában. Az új tanári elvárások, szabályok szorongást okozhatnak a kicsikben. Miután megosztották az aggályaikat, dolgozzunk ki ötleteket ezek feldolgozására. A cselekvési terv elkészítése segíthet a félelmek eloszlatásában, a további feszengések elkerülésében.

9. A szülő edző legyen, ne igazgató

Amikor elkezdődik az iskola, a szülő-gyermek konfliktusok egyre kiélezettebbé válhatnak. Fontos, hogy a szülő ilyenkor támogató menedzser legyen, aki felelősséget érez a pozitív végkimenetelért. Maradjunk tehát gondoskodó kívülállók, akik útmutatást és támogatást nyújtanak. Adjunk át tényeken alapuló tudást a gyermekünknek akár a saját, akár más gyermek példájából, majd lépjünk vissza, és hagyjuk, hogy a gyermekünk hozzon meg jó vagy rossz döntéseket. Ez hosszú távon építi csemeténk önbizalmát, és így a későbbiekben könnyebben fog tudni boldogulni az életben rá váró feladatokkal akár mentálisan, akár időfelhasználásban.