csalad.hu - Hiszem, hogy a „háború” végén újjászületünk…
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Hiszem, hogy a „háború” végén újjászületünk…

Bárdosi Ildikó, illusztráció: Jónás Csongor
2020. márc. 24. 6:00
Rambó mami – Bárdosi Ildi blogja

Ülök, kortyolgatom a 10. napja önkéntes karanténban megérdemelt 2dl vörösboromat, és napról napra nyugodtabb vagyok.

Belassultunk

Jelen esetben ez elég furán hangzik, de én mégis így érzek. Elengedtem a vagyonszerzés gondolatát, és sodródok az árral. Értékelem, hogy mindenki egészséges a családomban és a környezetemben.

Akarva–akaratlanul lelassultunk. A nap minden percét kiélvezzük. Kicsit megbolondulunk, de tartalmasan töltjük együtt az időnket. Fura, hogy mindezt kényszerből. Ahhoz, hogy az egész világ belassuljon, egy ilyen drámai dolognak kellett történnie. Én mégis minden nap meglepődök, hogy ilyen országos összefogást még koromnál fogva sosem láttam, és közben rájövök, milyen szerencsések vagyunk, hogy ebben a bezárt helyzetben is tudjuk a barátokkal és a családdal is tartani a kapcsolatot.

Fiatal vagyok. Még nem éltem meg ilyen helyzetet. Most mégis azt érzem, ennek a “háborúnak” a végén újjászületünk. Értékelni fogjuk az ölelést, a nagyszülők törődését, a bandázást, a mozizást, a színházat, azt, hogy el tudunk menni edzeni.



Úszni kell az árral

Értékelni fogjuk az ölelést, a nagyszülők törődését, azt, hogy el tudunk menni edzeni.

Egy héttel ezelőtt még mindent másképp gondoltam, és még mindig bízok benne, hogy hamarosan túlleszünk ezen a rémálmon. Minden nap fordul velünk a világ, minden nap belénk hasít a gondolat, hogy ugye mi nem fogjuk elkapni. Pedig ebben csak bízni tudunk, annak ellenére is, hogy minden szabályt betartunk, és szófogadó, jó polgárok vagyunk.

Nagyon sokan negatívak a helyzetet illetően, mint ahogy én is az voltam napokig, féltve az anyagi helyzetünket. Aztán rájöttem, hogy a stressznél nincs rosszabb immungyengítő, így muszáj vagyok elengedni, és úszni az árral. Egy hajszál választott el minket attól, hogy az önkéntes karantént ne a saját családi házunkban töltsük.

Szörnyen társaslény vagyok. Mikor becsuktuk az edzőterem ajtaját, rettegtem, hogy mikor tudunk itt újra közösségi életet teremteni. Most mégis hiszek benne, hogy amikor újra kinyitunk, a mozgásra kiéhezve berobbannak az emberek.

Jön a Karanténtorna Bárdosiékkal!

A 2019-es év úgy szaladt el, hogy észre sem vettük. Azt hiszem, 2020 örök emlék marad. Minden hónapra emlékezni fogunk. Most minden nap egy örök emlék, és már most úgy hajtom a párnára a fejem, hogy pár év múlva vajon hogyan fogunk ezekre a hónapokra visszaemlékezni.

Köszönöm a “harcvonalban” állóknak, hogy küzdötök, és értünk vagytok.

Hamarosan találkozunk a Karanténtorna videóinkban, ahol igyekszünk mindenkit átmozgatni, kortól függetlenül – a megszokott Bárdosi stílusban. Kattintsatok minden délelőtt 9.45-kor a csalad.hu Facebook oldalára.