Az emberek többsége számára a házasság szerelemmel, szenvedéllyel indul, majd idővel elcsendesednek a heves érzelmek. Lehet elköteleződés mellett szenvedélyesnek maradni?

Kovács Károly: – A 2016-os Házasság hete programsorozaton elhangzott előadásunknak volt a címe a Szenvedély és elkötelezettség: tűz és víz? Ezeket a fogalmakat sokszor ellentétekként emlegetik, az elköteleződés kioltja a tüzes szenvedélyt. Valószínűleg részben ez a vélekedés az oka annak is, hogy nem minden pár választja a házasságot, mert azt hiszik, a házasság, az elköteleződés felelős a kapcsolatok megromlásáért. Pedig ez nem így van. Sokan a tökéletes párt akarják megtalálni, és a házasságkötéskor úgy érezhetik, hogy „na, most! most megtaláltam!” Aztán az esküvő után leülnek, hogy kész, ezzel is megvagyunk, pipa a feladatra. Pedig a házasságkötéssel csak két tanuló találkozik, hogy aztán egy életen át tanulmányozzák egymást, hogy egyre jobban tudjanak szeretni. Nekem is van még mit tanulnom 36 év után a feleségemről.

Az Önök kapcsolatában megmaradt a szenvedély? És kialakult valamifajta szereposztás az eltelt idő alatt?

Kovácsné Ember Katalin: – Nincsenek leosztott lapok, mindenki beszélhet, elmondhatja a véleményét, nincs szereposztás.

Kovács Károly: – De azért én szeretem magamhoz ragadni a szót. És mindketten tüzesek vagyunk, ez ad dinamikát a házasságunknak. A feleségem mindig elmondhatta, hogy mit gondol, ettől nem lett féloldalas a kapcsolatunk, mert együtt vívtuk meg a „harcainkat”.

Kovácsné Ember Katalin: – Együtt küzdöttünk azért, hogy közös nevezőre jussunk: két különböző ember két eltérő véleménnyel, ezt valahogyan egyeztetni kell!

Segítenek más házas embereknek is. Szoktak arról beszélgetni, hogy természetes, ha változik két ember között az érzelmi intenzitás?

Kovács Károly: – Az életterhek, a gyerekek, a munkahelyi nyomás mind állandó kihívást jelentenek a házaspárok között, de ha hagyjuk, hogy „hát, majd a szerelem mindent megold közöttünk”, akkor az érzelem szépen lassan meghal.

„A szeretet súlyát valójában az méri, hogy mit teszek a másikért.”

Kovácsné Ember Katalin: – Fontos ilyen alkalmakkor arról is beszélgetni, hogy ki mit ért szerelmen. A szerelem, a lángoló tűz a kapcsolat elején a másik ember ismeretlenségéből adódik. Viszont amikor egymás mellé kerülünk, akkor azt az oldalát is megismerjük a házastársunknak, amit nem annyira szeretünk benne. Na, onnantól kezdve jönnek a kihívások: meg tudom-e tartani a másik iránti szerelmet, szeretetet?

Le lehet élni egy életet házasságban lángoló, szenvedélyes szerelemmel?

Kovácsné Ember Katalin: – A lángoló tűzben szerintem inkább el lehet égni, ezért jó, hogy mellette ott van az elköteleződés. Enélkül a szerelem, mint valami futótűz tovább rohanna…

Kovács Károly: – Az elköteleződés és a szenvedély összetartoznak a házasságban. A kettő közötti kapcsolatot egy szép hasonlattal talán könnyebb megérteni. Egy szobában a kályha fényt és meleget is ad. A tüzet a kályha keretezi, körbe veszi a lángokat, határok között tartja az energiáját, mert keret nélkül a tűz elpusztítaná az egész házat. Így a tűz mellett otthonosan lehet melegedni, nem ég le a bőrünk. Ha kell, fel lehet szítani a tüzet, vagy ha nagyobb fényt akarunk, rakhatunk a parázsra hasábokat. Viszont ahhoz, hogy a kályhánál melegedhessünk, munkára van szükség, folyamatosan táplálni kell: vágni a fát, rakni a tűzre. A házasság is valami ehhez hasonló.

Kovácsné Ember Katalin: – Vagyis, ha nincs kályhánk, megégünk és a tűz hamar elhamvad, aztán ott maradunk az égési sebeinkkel egyedül.

Tehát tudatosan lehet, kellene azon dolgozni, hogy az érzelmi kapcsolatunk működőképes maradjon, ezt fejezi ki a kályha hasonlat?

Kovács Károly: – János levelében olvassuk: „gyermekeim, tettekkel és valóságosan szeressük egymást.” Vagyis a szeretet súlyát valójában az méri, hogy mit teszek a másikért.

Kovácsné Ember Katalin: – Nagyon szeretem, amikor a férjem az autóm szélvédőjén hagy egy cetlit azzal, hogy „szeretlek”, vagy amikor hazajön, és hoz egy szál virágot.

Kovács Károly: – Amikor a feleségem még itthon volt a gyerekekkel, ha hazajöttem, megjegyeztem, hogy „hmmm, mi ez a finomság?!” A természetemből ugyan nem fakadt volna, hogy ezt megjegyezzem, de tudtam, hogy neki sokat jelent, így már messziről szaglásztam a levegőt, amivel igazából azt üzentem neki, hogy „szeretlek, szívem!” Nem mindig van hozzá meg az érzés, de tudom, hogy neki jól fog esni és ezért teszem meg. Utána aztán már én is örülök neki, ha látom az ő örömét.

Kovácsné Ember Katalin: – Nagyon fontosak ezek az apró kis figyelmességek, mert nap mint nap több konfliktusunk van, és kell, hogy a negatív érzések mellett megjelenjenek a pozitív dolgok, lehet ez egy jó beszélgetés is.

Önöknek is biztosan voltak nehezebb időszakaik a 36 év alatt. Hogyan sikerült megőrizniük a harmonikus kapcsolatukat?

„Mennyei terapeutánk van, akivel hármasban élünk együtt!”

Kovács Károly: – A kereszténységben nagyon fontos parancs, hogy az ellenségedet is szeresd! Néha a házastárs is ellenséggé válik. Nagyon nem szereti a feleségem, amikor azt mondom: „Uram, az asszony, akit Te adtál nekem…!” Aztán idővel az Isten megnyugtat, s előbb-utóbb megmutatja, hogy ha „huzigálom a feleségem bajuszát”, valójában persze én vagyok az oka annak, ha dühös rám. És bár úgy jöttem el, hogy „veled van a baj!”, azzal megyek vissza, hogy „bocsáss meg, én voltam a hibás!”. És persze ő is ugyanahhoz az Úrhoz szalad, így hárman munkálkodunk azon, hogy a szeretet helyreálljon. Mennyei terapeutánk van, akivel hármasban élünk együtt! A nem hívő házaspárok nagy többsége ugyanígy háromszögel: ki a gyerekének, ki a barátjának, ki a szülőjének panaszkodik a társára.

Nélkülözhetetlen a bocsánatkérés, megbocsátás, annak a szüntelen megerősítése, hogy összetartozunk és semminek és senkinek nem engedjük meg, hogy kikezdje a kapcsolatunkat. Jó ennek a biztonságában élni.

És hogyan kell szeretni a férjet?

Kovácsné Ember Katalin: – A feleségnek tisztelni kell az ő urát, ami nagy kihívás a mai világban. Mert minden ez ellen szól, pedig a házasságban pont nem lehet azt tenni, hogy én legyek az első, hiszen az Úrnak kell megadni az első helyet. Ő az első, a második a párom.

Kovács Károly: – Mi társastáncolunk, ebben a vezető szerepet csodálatosan meg lehet élni. A sztenderd táncokban a férfi vezet, a nő semmit nem csinál magától, de ahogy azt a kedvenc filmünkben, a Hölgyválaszban mondja a tánctanárnő: „a férfi a keret, a nő a kép”. Úgy kell a feleségemet vezetnem, hogy ragyogjon, gyönyörű legyen, és mindenki őt csodálja. Valójában a vezető szerepe alázatos, szolgáló szerep, Jézus is ezt mutatta meg a világban: azért jött el, hogy szolgáljon, pedig ő a vezető.

Mit jelent az istenhívő emberek számára a házasság?

Kovács Károly: – A hívő ember számára a házasság Isten ajándéka. Minden, ami fontos az életében: barátság, örömforrás, válasz a magányra. A párunk társ az élet nehézségeiben, a házasság a gondoskodás, a szeretet gyakorló terepe. A szexualitás helye, ami a hívő ember számára különleges ajándék, hiszen Isten megismerését és a közösségépítést is szolgálja. A szexualitásban a teljes lényemet adom a másiknak: teljességgel, holtig, egyedül csak hozzá tartozom! Ne akarjunk ennél kevesebbet kifejezni a szexszel! Ezért van szerintünk csak a házasságban a helye.

Mit jelent az Önök számára a házastársuk?

Kovácsné Ember Katalin: – A férjem biztos pont az életemben. Az Úr adta nekem, hogy támogassuk, szeressük egymást, megbízzunk egymásban, és hűségesek legyünk egymáshoz. Fontos, hogy az Úrral járjon, ezért mindent megteszek, imádkozom, és akkor tudom, hogy az Isten felém fordítja, mert ez az Ő akarata.

Kovács Károly: – Katalin nekem Isten ajándéka, a hozzám illő segítőtárs, ajándék. Sok tanulnivalóm van még abban, amit mondott, hogy ő érte is keressem az Urat és akarjak az útján járni, mert ezzel tudok a feleségemnek a legtöbbet adni. Isten mindig abban fog növelni engem, hogy nagyobb szeretettel legyek a feleségem felé. Remélem, hogy még sok évet kapunk, mert nagyon az elején vagyunk, ez a 36 év még kevés volt.

(fotó: Shutterstock, privát)

További érdekes cikkek a csalad.hu-n: