Fülbemászó dallamok hullámhosszán – milyen zenét hallgasson a gyerek?

Bizony, a klasszikus, fülünkbe mászó Halász Judit-slágerek mellett már számtalan további lehetőség közül választhatunk a gyerekzenék végtelennek tűnő tárházából, nem árt azonban körültekintőnek lenni, és ugyanolyan gondosan megválogatni azt, hogy mit hallgatunk velük, mint azt, hogy mivel tápláljuk. Hiszen a zene lelki táplálék. Megkérdezett szakértőnk, J. Kovács Judit, drámapedagógus, a Kerekítő baba-mama foglalkozáshálózat vezetője szerint a szülői énekszó nyugtatja meg leginkább a lurkókat.

– A foglalkozásainkon igyekszünk a gyerekek minden érzékszervére hatni – kezdi J. Kovács Judit, a Kerekítő alapítója. – A versekkel, népi mondókákkal, dalokkal és az ölbeli játékokkal meghitt, önfeledt, szeretetteljes légkört teremtünk. Ezek mind segítik a biztonságos korai kötődést, erősítik az érzelmi biztonságot. Nagymamáink is pontosan így csinálták, évszázados hagyományai vannak az ölbeli játékoknak, melyhez legtöbbször dallam és mozdulatkincs is kapcsolódik, minden érzékszervet egyszerre megmozgat. A koragyermekkori mondókázás, éneklés együtt töltött percei a művészeti, zenei és érzelmi nevelés alapkövei. A klasszikus hangszerek mellett népi hangutánzó hangszereket és ritmushangszereket is használ a foglalkozásvezető az alkalmakon, a gyerekek körében nagyon népszerű a madárhangot utánzó odusíp, számos helyen a citera, vagy akár a szívdobogást megidéző sámándob.

Az otthoni mondókázásra a népi kincseken túl Weöres Sándor, vagy akár korunk nagy költőinek versei ritmusukat és a dallamosságukat tekintve is kitűnő választások. A megzenésített irodalmi művek mellett a népi mondókák, az akusztikus és a népi hangszeres zene kifejezetten jót tesz a gyerekek egészséges fejlődésének.

– Sokan azért nem akarnak énekelni a gyermeküknek, mert tisztában vannak vele, hogy nincs jó hangjuk – teszi hozzá másik megkérdezett szakértőnk, Ráduly Ildikó, a Krammer Teréz Zeneiskola igazgatója. – Nem kell operaénekesnek lennünk ahhoz, hogy dúdoljunk vagy énekeljünk otthon a csöppségnek. Egy pár hangból álló dal is tökéletes, az se baj, ha ugyanazt ismételgetjük, mert nem ismerünk mást. A természetes emberi hangnál ugyanis nincsen jobb! Az a legkiválóbb, ha énekelünk, ebben elsősorban az édesanyák hangja a hatásos. Nemcsak azért, mert már a pocakban is összekapcsolódott anya és gyermeke, hanem a női hangnak van olyan magassága, ami tökéletesen megfelel a kicsik hallásának. Korábbi kórustársaim közül sokan jártak a próbákra várandósként is, mindenkinek odáig is van a gyermeke a zenéért. A hallás már a második trimeszterben alkalmas a kommunikációra, így az éneklés vagy a zenehallgatás már ekkor jótékony hatással van a magzat fejlődésére. A klasszikus zenéket is csak ajánlani tudjuk, bár, abból sem mindegy, mit hallgatunk. Beethoven nem gyerekeknek való, de Mozartra például hamar megnyugszanak a babák.

Csak néhány példa a gyerekeknek szóló előadók közül, akiket szakértőink szívből ajánlanak: Bíró Eszter, Bognár Szilvia, Halász Judit, Kárász Eszter, Koncz Zsuzsa, Palya Bea, Szalóki Ági, Gryllus Vilmos, az Alma együttes, a Kaláka zenekar, a Kolompos vagy a Veronaki gyerekeknek szóló dalai tehát hintázás, főzés, játék közben vagy elalvás előtt is szólhatnak, mert megnyugtatják, harmonizálják a kicsiket. Szerencsére folyamatosan bővül a választék, egyre több a kreatív, kifejezetten gyerekeknek szóló zenekar, amely bátran épít a népi hangszerekre.

– Azt tapasztalom, hogy a szülők előszeretettel nosztalgiáznak a gyerekükkel és általában azt a zenét mutatják meg a csemetéknek, amit kicsiként ők is hallgattak – mutat rá benyomásaira J. Kovács Judit. – A gyerekek nagyon fogékonyak a muzsikára, már a legkisebbek is elkezdenek lüktetésre rugózni, mozogni, táncolni. Az élet első éveiben a saját zenei anyanyelvük, magyar népzenei hagyományok megismerése nagyon fontos, jó ha ilyen jellegű zenei ingerek érik. Emellett pedig megmutathatunk számunkra kedves számokat, és válogathatunk az újabb gyereknek szánt zenékből.

Természetesen a hangszerek között is megvan a különbség, mit ajánlanak a szakemberek az érzékeny hallású apróságoknak – szabályt erősítő kivételek azonban itt is akadnak.

– A furulya, a gitár, a hegedű vagy a zongora bármikor bevethető hangszerek – magyarázza Ráduly Ildikó. – A hangszereket mutassuk be, ismertessük meg a gyerekkel, de semmit ne erőltessünk. Ha érdeklődik, kíváncsi lesz rájuk és felkeltik az érdeklődését, de óvodáskor előtt még nem jellemző, hogy jobban lekötnék őket a zeneszerszámok. Kivételek persze mindig vannak. A zeneiskolában járt nálunk egy skandináv együttes, amelynek a repertoárjában a klasszikusoktól kezdve, a jelenkor slágerein át az örökzöldekig minden akadt. Sajátos hangzásvilágukra jellemző módon bátran használták a különlegesebb hangszereket is. Alig akartunk hinni a szemünknek, amikor a koncertre egy alig hároméves kisfiú is beült a sorok közé és végig az üstdobot figyelte. Az idősebb gyerekek közül voltak, akik elveszítették a fókuszt, egy idő után nem kötötte le őket az előadás, ez a kisfiú azonban itt talán egy életre elköteleződött a ritmussal. Azóta is nálunk dobol és kifejezetten tehetséges.

Nagy tehát az egyetértés az éneklés, az emberi hang kiemelt szerepében, amely nemcsak az apróságra, de az előadóra is jótékonyan hat.

– Tudományosan bizonyított tény, hogy az énekszóra megnyugszik a baba – mondja határozottan J. Kovács Judit, drámapedagógus. – Az ének ráadásul az énekest és a hallgatóságot is megnyugtatja, kikapcsolja a félelemérzetet és a szorongást. Érdemes kipróbálni! A dallamok hatására a felnőtt is leteszi a napi gondokat és ez a kiegyensúlyozottság visszahat a gyermekre is. A zene ösztönösen hidat teremt a szülő és a gyermek között.

A zenehallgatás tehát mindenképpen hasznos a kicsikkel, de ne felejtsük a saját torkunkban és hangszálainkban rejlő lehetőségeket sem. A szakértő szerint akár saját dalokat is kitalálhatunk.

– A belső nyugalmat erősíti a gyerekekben az énekszó, ezért ha nem ismerünk dalokat, akár saját szerzemények is szóba jöhetnek – jelenti ki Ráduly Ildikó. – Ha semmiképpen sem hajlandó valaki előcsalogatni magából a dallamokat, a mondókázás is alternatíva lehet. A kis versek, mondókák is fejlesztik a gyerekek ritmusérzékét és hozzájárulnak az ízlésének formálásához. Mindenkit csak arra biztatok, hogy építse be a zenét a gyerek mindennapjaiba, hallgassák bátran, de elsősorban mondókázzanak és énekeljenek a piciknek! Egy idő után nemcsak a szövegben, de a dallamban is segítenek majd az apróságok!

(fotó: Bulla Bea, Varga Gábor)