– A nagyszülői szeretet nem több vagy kevesebb, mint a szülői, hanem más – kezdi Bajor Anita. – A gyermek életében a szülőkhöz való kötődése után a második legfontosabb érzelmi kötelék a nagyszülőkkel való kapcsolata. Több ez irányú kutatás szerint is azok a gyermekek fejlődnek egészségesen, akik gyerekkorukban mind a szülők, mind a nagyszülők részéről megtapasztalják azt a meleg, szeretetteljes és bensőséges kapcsolatot, amely mindkét fél számára örömteli.

A nagyszülői szerepre készülni kell

A gyermek születése mindenképpen életciklus-váltást jelent a családban: ilyenkor új szerepek alakulnak ki, amikhez minden érintettnek alkalmazkodnia kell.

– Az unoka szempontjából rendkívül fontos, hogy a nagyszülők és a szülők között létrejöjjön egyfajta együttműködés a nevelési elveket, mintákat és az ún. családi szabályrendszert illetően. Ennek hiánya ugyanis feszültséget szülhet a felnőttek között, ami akadályozhatja a felhőtlen nagyszülő-unoka viszonyt – magyarázza a szakember. – A nagyszülői szerepre, feladatra készülni kell, hiszen az unoka születése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza a jó nagyszülő-unoka kapcsolatot. A nagyszülőnek „meg kell dolgoznia” a gyermek kötődéséért, mert a ragaszkodás nem automatikusan alakul ki. A vágyott kapcsolat legfontosabb záloga a sok közös játék, az őszinte érdeklődés és a nyitottság, amivel az unokához viszonyulunk.

– A szakirodalom szerint is a legjobb nagyszülői típus az ún. illeszkedő nagyszülő, aki alkalmazkodik a felnövekvő gyerek igényeihez. Nem feltétlenül vesz részt a mindennapi teendőkben, mégis fontos szerepet tölt be a gyermek életében az együtt töltött minőségi idő révén. A kutatásokból az derül ki, hogy az illeszkedő nagyszülők unokái kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, erősebb önértékeléssel bírnak, több önbizalommal rendelkeznek és könnyebben megküzdenek a kihívást jelentő helyzetekkel.

„Egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat”

A nagyszülő sokszor a gyerek cinkostársa, akiben az unoka megbízható szövetségesre lel, például egy-egy konfliktushelyzetben.

– A jó nagyszülő-unoka kapcsolatba az is beletartozik, hogy a nagyszülő meghallgatja a gyermek érveit, panaszát, és ha úgy ítéli meg, hogy valóban helyt lehet adni az unoka kérésének vagy éppen méltatlankodásának, felháborodásának, akkor valóban mellé áll, az ő pártját fogja – mondja a pszichológus. – Adott esetben a nagyszülő villámhárítóként csillapíthatja a konfliktusokat a szülő és a gyermek között. Nagyon fontos, hogy az unoka érezze, hogy bármikor bizalommal fordulhat a nagyszülőhöz, akkor is, ha nem találkoznak rendszeresen, hiszen előfordulhat, hogy nagyobb távolságra laknak egymástól. A lényeg, hogy a gyermek úgy szocializálódjon, úgy nevelkedjen a családban, hogy tudja: számára a nagyszülő bármikor elérhető. A nagyszülői szeretet egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat.

A közös élmények erősítik a kötődést

A nagyszülők és az unokák közötti szoros érzelmi kapcsolat nagyban befolyásolja a gyermekek pszichológiai és szociális fejlődését, valamint növeli a biztonságérzetüket. Ezért is rendkívül fontos mind a gyerekeknek, mind a nagyszülőknek, hogy minél több minőségi időt töltsenek együtt.

"Az értő figyelem rengeteget jelent, csakúgy, mint a minőségi együttlét, színes, érdekes közös programok, például kirándulás, társasjátékozás, beszélgetés formájában."

– Az unoka abból is érzi, hogy szereti őt a nagyszülő, hogy elegendő értékes időt tölt vele. Ilyenkor figyel rá, meghallgatja, érti és átérzi azt, amit ő mond vagy mesél, esetleg panaszkodik – teszi hozzá a szakember. – Az értő figyelem rengeteget jelent, csakúgy, mint a minőségi együttlét, színes, érdekes közös programok, például kirándulás, társasjátékozás, beszélgetés formájában. Vagy például, ha a nagyszülő olyan helyre viszi az unokáját, ahová a gyermek a szüleivel ritkán vagy egyáltalán nem jut el. És itt most egyáltalán nem drága programokra gondolok. Igazából az élmény és az együttlét a fontos. De az is minőségi időnek számít, ha a nagyszülők bevonják a gyereket olyan tevékenységekbe, amelyekre a szülőnek nincs ideje. Lehet ráérősen sütit sütni, ami a nagymamával megy a legélvezetesebben, vagy kertészkedni, barkácsolni, amit a nagypapától lehet a legjobban megtanulni.

– A nagyszülőnek nagy szerep jut a családi szokások, hagyományok átadásában is. Ő az, aki megosztja a régi időkről szóló szomorú vagy éppen humoros történeteit az unokákkal, átörökíti a jellegzetes családi kifejezéseket, szófordulatokat, és akinek a saját élettörténeteit szívesen hallgatják a gyerekek. A közös élmények erősítik a kötődést. A legfőbb cél, hogy ezek az együttlétek pozitívak és felszabadultak legyenek, hogy a nagyszülők és az unokák jól érezzék magukat egymás társaságában.

Ha eljön a kamaszkor...

A pszichológus szerint az ideális nagyszülő-unoka kapcsolat egyik alapszabálya, hogy a gyermek életkorának megfelelően változzon a nagyszülő: az unoka növekedésével alkalmazkodjon annak átalakuló igényeihez, és adott esetben tudjon a háttérbe húzódni.

– A kötődés az unoka kamaszkorba érkezésével lazulhat – jegyzi meg a pszichológus. – Ilyenkor a feltétel nélkül szerető nagyszülő számára az a leginkább célravezető, ha nyit a tinédzser felé, és hajlandó megismerni kamasz unokájának az életét, az értékrendjét. Ha nem utasítja el az ízlésvilágát, vagyis, ha nyitottan áll a tinihez. Az illeszkedő nagyszülő egy nagyobb gyereknél is megtalálja a módját szeretete kifejezésének, és a tartalmas kapcsolattartásnak. Ilyen hozzáállással nagy valószínűséggel számíthat arra – különösen akkor, ha már a gyermek kiskorában kialakult köztük egy szoros, szeretetteli kapcsolat –, hogy az unoka túljutva a kamaszkoron visszatalál a nagyszülőkhöz, és újra nagyon erős kötődéssel fog feléjük fordulni. Például, saját magától fogja meglátogatni őket, nagy örömmel fog segíteni nekik, kikéri a véleményüket és elismeri a bölcsességüket.

Az aktív nagyszülők egészségesebbek

A kiegyensúlyozott unoka-nagyszülő viszony nem csak a gyerekek életére van pozitív hatással. Az idősebb generáció egészségének is jót tesz, ha dolguk, feladatuk van az unokáik körül, és részt vesznek az életükben.

"A gyerekekkel szervezett közös programok fizikailag és szellemileg is fitten tartják a nagyszülőt."

– Számos kutatás alátámasztotta, hogy ha a nagyszülőnek kiegyensúlyozott, szoros kapcsolata van az unokával, az pozitívan hat a fizikai és szellemi állapotára egyaránt – mondja Bajor Anita. – A felmérésekből kiderül, hogy azok a nagyszülők, akik sok időt töltenek az unokákkal, rendszeresen foglalkoznak velük, tehát hasznosnak érzik magukat, jobb egészségnek örvendenek, mint azok, akik nem veszik ki részüket az unokázásból. A gyerekekkel szervezett közös programok fizikailag és szellemileg is fitten tartják a nagyszülőt, a fiatal generáció gondolkodásmódja, újszerű meglátásai, a világhoz való viszonyulása frissítően, inspirálóan hat az idősebbekre.

– Ugyanakkor nagyon fontos, hogy megtartsuk az egyensúlyt, hiszen a nagyszülőnek is lehet saját élete. A szélsőség ártalmas az idősebbekre nézve: ha egyáltalán nincs kapcsolatuk az unokájukkal, az mindenképpen negatívan hat az egészségükre, aktivitásukra, ugyanakkor koruknál fogva a teljeskörű, állandó gyermekfelügyelet sincs rájuk jótékony hatással. A legtöbben szívesen segítenek az unokák körül, de fontos, hogy ez előre egyeztetve, a saját életükhöz, egészségi állapotukhoz igazítva történjen, odafigyelve a teherbírására, fizikai és érzelmi kapacitására.

Unokák közt

A pszichológus úgy véli, ha a nagyszülőnek egynél több unokája van, nagyon fontos, hogy semmiképpen ne tegyen különbséget a gyerekek között. Sőt, fokozottan figyeljen oda arra, hogy egyikkel se kivételezzen.

– Ilyen esetekben az unokákkal való kapcsolattartásnál jó, ha a nagyszülőnek mindegyik unokával van „saját bejáratú” kapcsolata és vannak külön élményei – vélekedik a szakember. – Emellett legyenek olyan alkalmak is, amikor egyszerre találkozik mindegyik unokával, mert ezek az események, a nagyszülőkkel megélt közös élmények mély nyomot hagynak, és életre szóló emlékként maradnak meg a gyermekekben.

(fotó: Shutterstock, privát)