csalad.hu - Egy botrány margójára…
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Egy botrány margójára…

Bárdosi Ildikó, illusztráció: Jónás Csongor
2020. jan. 22. 8:19
Rambó mami – Bárdosi Ildi blogja

Az anyukák többségének nincs lehetősége arra, hogy a karon ülőjét otthon hagyva lelibegjen az edzőterembe! Az első időszakban, amikor hormonok tömkelege cikázik a testedben, nem prioritás az alakformálás. Mondom ezt én, két gyermekes edzőként.

Teljesen más dimenzióban van egy anyuka még hónapokkal a szülés után is. Vannak, akik azelőtt is sportoltak, ezért szeretnék a lelküket is ápolni azzal, hogy tréningezik a testüket. Az, hogy hány kilót hízik egy nő a várandósság alatt, sokszor genetika kérdése is. Tény, hogy a terhesség alatt is figyelni kell arra, mit és mennyit eszünk, mert a szervezet abban a 9 hónapban raktároz.

Testünk minden energiájával készül a szülésre, valamint a baba táplálására. Kétszer mentem végig ezen az úton. Nehéz, rögös út ez. Én is azt gondoltam, igazán kemény vagyok, és bírom a strapát, könnyek és hisztéria nélkül végig tudok menni rajta. De nem! Első várandóságom alatt 4 hónapig rosszul voltam. Ránézni sem tudtam egészséges ételekre. Túlélésre játszottam – szó szerint.

Én és a tükörképem

Apuka általában kenyérkereső, így sokat vannak egyedül az anyukák, sokszor többet, mint kellene. Aztán jön az a pont, amikor annyira elfáradnak, hogy azt kívánják, valaki lője ki őket a Holdra egy napra, és azt a napot úgy tudják végigaludni, hogy senki nem szól hozzájuk. Itt még mindig nem az edzésen, az alakformáláson, és az életmódváltáson jár az eszük. Gondolom én…

Majd jön az a fajta társadalmi nyomás, ami a tökéletes anyuka képét várja el a nőktől. Szülés után újra úgy nézzen ki, mint „leány korában”. Ennek köszönhetően, és persze a közösségi média hatására bemászik a gondolat az újdonsült anyukák fejébe, majd frusztráltak lesznek, és el is hiszik, hogy valamit rosszul csinálnak. Otthon kevés az inger, a nap java része sírás, gügyögés. Marad a tükörkép, ami az esetek nagy részében nem azt mutatja, amire valójában vágynának.

Boldog anya, boldog baba

Apa későn jön haza, anya már lehet, hogy alszik. Bealudt az altatás alatt, nem tudta megvárni férjét, akivel ma csak telefonon tudott pár percet csevegni. Napok telnek el úgy, hogy maximum egy puszit adnak egymásnak. Anya küzd az elemekkel, hulla fáradt, örül, ha lezuhanyozik. Apa küzd, hogy kapcsolatot tudjon teremteni a feleségével, a gyermeke anyjával. Kávéját hidegen issza, reggelijét délután eszi meg. Ez nem sztereotípia! Ez az kisbabás, átmeneti időszak nehéz, és aki nem ezt mondja, az finoman fogalmazva is szépít. Vannak szerencsés helyzetek, amikor az első időszak nem megy a kapcsolat rovására, mert a baba nagyon jó alvó, apa pedig nem dolgozik késő estig.

És persze, ez csak az érem egyik oldala. Mert akad bőven, ami mindezt kiegyensúlyozza: az a finom babaillat, ami átjárja a lakás minden zeg-zugát, ami soha semmihez nem hasonlítható; az a csoda, ahogyan a nemrég még a szívünk alatt hordott kis élet fejlődik, gyarapszik, egyre okosabb és figyelmesebb lesz. Amikor jó elnézegetni a férjünket, aki a leglehetetlenebb módszerekkel igyekszik elringatni a kisbabánkat. De az sem fogható semmihez, ahogy később az életünk értelme, köztünk szuszogva merül mély álomba. Semmiért nem adnám, ahogy a legtöbb anyuka sem, akik hozzám járnak, hogy ápolják a testüket, lelküket, hogy megfeleljenek önmaguknak. Kiegyensúlyozottak próbálnak lenni, mert ismeri mindenki a mondást: "Boldog anya, boldog baba." “Boldog gyermeket csak kiegyensúlyozott anya tud nevelni” – megmondta Vekerdi is.

"a nőkhöz, anyukákhoz szeretettel, bizalommal kell, hogy közeledjünk a számukra amúgy is érzékeny időszakokban"

Azt, hogy mi játszódik le az anyukákban, csak azok tudják, akik már átélték a fent említett helyzeteket és testileg-lelkileg „megküzdöttek” az anyasággal járó feladatokkal. Ezekhez a nőkhöz, anyukákhoz szeretettel, bizalommal kell, hogy közeledjünk a számukra amúgy is érzékeny időszakokban.