Mióta a négy fal közé kényszerültünk, olyan kifejezések között élünk, mint videókonferencia, digitális munkarend, online óra, chat, home office. A mindennapjaink része lett a Teams, a Zoom, a Classroom, a Skype, a Messenger. Hihetetlen sebességgel és rugalmassággal alkalmazkodtak az új lehetőségekhez a vállalatok, a tanárok, a diákok… és a kiberbűnözők.
A technikai eszközök fejlődésével az utóbbi évtizedekben megváltoztak a párkeresési szokások, különösen igaz ez a tizenévesekre. A kamaszok is sokat lógnak a közösségi oldalakon, de vajon előnyben részesítik-e az online kapcsolattartást, és milyen veszélyekkel járhat a világhálón szövődött szerelem? Többek között erről kérdeztük Tóth Dániel pszichológust, a digitális világ szakértőjét.
Hogyan tudjuk érdekessé tenni az instázó, tiktokozó, snapchatező fiatalok számára az olyan fajsúlyos témákat, mint például a környezetvédelem? A Szent István Egyetem fiatal kutatójának felmérése alapján úgy tűnik, hogy a kíváncsiság megvan az iskolásokban, de környezettudatosságuk erősítéséhez sokkal több nekik szóló online tartalomra is szükség volna.
Meg kell ijednünk, ha ovis gyermekünk nem rajzol? Kimaradhat-e ez a tevékenység a világgal való ismerkedés lépcsőfokai közül? Meddig lehetünk türelmesek e téren? Erre kerestük a választ Szerdahelyi Katalinnal, az ELTE Gyakorló Óvoda óvópedagógusával és Antal Orsolya gyermek klinikai szakpszichológussal.
Bár sokáig úgy tűnt, hogy az idősek nem igazán érdeklődnek a digitális világ nyújtotta lehetőségek iránt, mára a helyzet sokat változott. A legfrissebb felmérések szerint a hatvanévesnél idősebbek körében is egyre többen használnak okostelefont a mindennapokban. Mi több, az internetező szépkorúak mostanra birtokba vették a közösségi médiát is. A mai nagymamák és nagypapák lelkesen posztolnak, csetelnek, videótelefonálnak, sőt, szelfiznek is.