„Adománybankunkat az önzetlen jóság működteti”

Érkezésünkkor csillogó tekintetű, lelkes hatfős társaság fogad bennünket a balatonszemesi Polgármesteri Hivatalban. Élén a település első emberével, aki láthatóan jól ismeri az Adománybank csapatának tagjait. Kiss Gabriella, az immár 3 éves kezdeményezés ötletgazdája bevezetésképpen röviden felvázolja a mai napra tervezett programot.

– Az itt jelenlévő önkéntesek közül Virág sütivel szokott segíteni a minden máson kívül: most is egy tálca finomsággal szeretne kedveskedni Ildikónak, aki az egyik helyi igénylőnk – pillant Gabi a jobbján helyet foglaló két hölgyre. – Lívia ruhaneműt hozott, amit a beszélgetésünk után átviszünk a szomszédos művelődési házba, mert ott tároljuk a jótékonysági gyűjtésre érkező adományokat. Zsolt pedig egy nagy szatyor tartós élelmiszert szeretne átadni Ildikónak, még mielőtt elindulunk az innen 4 kilométerre fekvő Látrányba, ahol egy kedves háromgyermekes család vár bennünket.

„A tevékenységünk lényege a körbesegítség”  

Gabi elmondása szerint a Balatonszemesi Adománybank ötlete 3 évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne.

Egy baráti csoport vagyunk, akiknek az a céljuk, hogy közösséget építsenek és segítsék egymást. 

– Régebben olvastam egy cikket egy Pest vármegyei településen megvalósult civil kezdeményezésről: az ott élők Szeretetbankot hoztak létre egymás megsegítésére – meséli Gabi, aki pedagógusként dolgozik. – A lényege az önzetlen segítségnyújtás volt: bárki felajánlhatott bármit, legyen az egy tárgyi adomány, vagy valamilyen tevékenységben való segítségnyújtás. Akinek szüksége volt rá, igénybe vette, és cserébe neki is fel kellett ajánlania valamit. Megtetszett ez az ötlet, és arra gondoltam, beindíthatnánk valami hasonlót Balatonszemesen. Alapítótársam, Miklovicz Norbert, segített megvalósítani az online technikai hátteret, létrehozta a Facebook-oldalunkat, ahol közzétesszük az igényléseket és a felajánlásokat. Az Adománybank a pandémia második hulláma idején, 2020 novemberében kezdte meg a működését, mint egy helyi karitatív szervezet, amely jó barátokból alakult. Egy baráti csoport vagyunk, akiknek az a céljuk, hogy közösséget építsenek és segítsék egymást. A tevékenységünk lényege a körbesegítség. Azért vagyunk bank, mert ha valaki betesz valamilyen adományt, akkor ki is vehet belőle, és ha valaki kivesz, akkor bele is kell tennie valamit, és ezt mindenki elfogadja.  

Mindenki azzal segít, amivel tud

–  Kezdetben csak mi ajánlottunk fel gyerekruhákat, tartós élelmiszert, bevásárlást időseknek, de nagy örömünkre hihetetlen gyorsasággal szárnyra kapott a segítségnyújtás lehetőségének a híre, és egyre több segítséget ajánló üzenetet kaptunk – idézi fel az első időket. – Nálunk mindenki azzal segít, amivel tud. Pénzadományokat nem fogadunk, csak tárgyakat, illetve tevékenységeket közvetítünk. Bármit fel lehet ajánlani, legyen az egy tárgyi segítség vagy egy tevékenység, tehát nagyon széleskörű a palettánk a süteménytől, a babaruhától, a mosógéptől kezdve a játékokon, szekrénysoron át a kerti munkáig, vagy a színházlátogatásig, és még hosszasan sorolhatnám. Minden felajánlást és igénylést kiposztolunk, kódszámmal, név nélkül. Az anonimitást megőrizzük, mert különösen az igénylők eléggé szemérmesek. Nem szeretik nagydobra verni, hogy rászorulnak valamire, és egyfajta szégyenérzet munkálkodik bennünk amiatt, hogy kérni kényszerülnek. Kevesen vállalják fel azt, hogy igénybe vesznek valamit. Az átadásokról posztot készítünk a közösségi média oldalunkra, hogy megmutassuk, jó helyre került az adomány. A megalakulásunk óta minden felmerülő igényt teljesíteni tudtunk: az emberek szeretnek segíteni, ha úgy érzik, hogy megfelelő ügyet támogatnak. Az alaptagok mellett mindig jönnek hozzánk újak, teljesen idegenek is. Nemrég megjelent egy hölgy egy terepjáróval és hozott egy nagy zsák ruhát. Egyre több nyaralótulajdonos is csatlakozik hozzánk, aminek különösen örülünk. Az egyik kedvencem, akivel személyesen még nem is találkoztam, rendszeresen Budapestről küld csomagot. Emellett nagyon sok Somogy vármegyei településsel van kapcsolatunk.  

„Az emberek mernek szólni, ha szükségünk van valamire”

– Annak idején Gabi keresett meg azzal a kérdéssel, hogy csatlakoznék-e az újonnan indult kezdeményezéséhez, én pedig örömmel mondtam igent – emlékszik vissza Simon Lívia. – Első alkalommal a fiam jó állapotú kinőtt ruháit ajánlottam fel egy rászoruló gyermeknek, és 2020 novembere óta folyamatosan részt veszek az Adománybank munkájában: jótékonysági gyűjtéseket szervezek, koordinálom a felajánlásokat stb. A munkahelyemen van egy kis helyiségem, egy időben oda is folyamatosan gyűjtöttem a még jó állapotban lévő ruhaneműket. Ha van egy nagyobb rendezvény vagy gyűjtés, akkor onnan is szoktam válogatni. 

Legtöbbször ruhaneművel támogatom a rászoruló családokat, de legutóbb érkezett egy olyan igény, ahol tisztító- és tisztálkodószereket kértek felajánlásra, és akkor azokat vásároltam, mert azzal tudtam segíteni. De gyógymasszőrként volt már masszázs-felajánlásom is. Mivel a második covid-hullám alatt alakultunk, több alkalommal bevásároltam időseknek, karanténban lévőknek. Hála istennek, az emberek tudnak és mernek is szólni, ha szükségük van valamire. Nagyon jó érzés, hogy olyanoknak tudok segíteni, akik igazán rászorulnak, és akik rendkívül hálásak azért, amit teszünk értük. Mi, akik itt most beszélgetünk, mindannyian nagyon szeretünk adni, és sokkal inkább adunk, mint kapunk.

csodát művelt a nagymamám kertjével

– Ezzel együtt előfordult, hogy nekem is szükségem volt segítségre, amikor a nagymamám már nem tudta művelni a kertjét, mert én nem vagyok egy nagy kertész – teszi hozzá Lívia. – Ezért is örültem nagyon, amikor Ildikó, aki igénylőként korábban mástól kapott segítséget, felajánlotta, hogy eljön és elvégzi a kerti munkát. A „visszasegítése” igazán jókor jött, és nagyon jólesett, hogy rászánt egy egész délutánt, mert csodát művelt a nagymamám kertjével. Várlak megint szeretettel, Ildi! – néz mosolyogva a mellette ülő halk szavú hölgyre, Borbélyné Paréj Ildikóra.  

– Sok mindent kaptam az Adománybanktól, például több alkalommal élelmiszercsomagot, és általában kerti tevékenységgel segítem vissza az adományokat – szólal meg Ildikó. – A munkámból kifolyólag a faluszépítés, a fák gallyazása, vagy a lombseprés egyébként is a feladataim közé tartozik. Mindig örömmel tölt el, ha megszépül a kert, és adni is jó érzés.

„Ilyen felemelő pillanatokat mindenkinek át kellene élnie”

Az önkéntes csapat egyik Sütiangyala, Böröczky Virág két tálca süteménnyel érkezett a találkozónkra. Az egyikkel a háromfős stábunknak kedveskedik, a másikat Ildikónak sütötte, kedves felajánlásként. Virág elmondása szerint ő is az alapítás óta tagja az Adománybanknak.

– Gabival régóta ismerjük egymást, valószínűleg azért is invitált a csoportba, mert tudta, hogy számíthat rám – meséli. – Az első felajánlásom egy saját készítésű karácsonyi sütemény volt: egy édesapának készítettem, aki egyedül neveli a fiát. Onnantól kezdve örömmel segítek mindenben, amiben tudok. Általában süteményeket, ruhákat vagy játékokat ajánlok fel, attól függően, hogy éppen mire van szükség. Három gyermekem van, úgyhogy nálunk otthon mindig akad olyan kinőtt ruha vagy megunt játék, ami szép és jó állapotban van.  A sütés pedig a legfőbb hobbim, sőt, több is annál, merthogy néhány éve Lívia kitalálta, hogy legyünk cukrászok, és pedig kapva kaptam az ötleten. Azóta mindketten cukrászok lettünk. Egyébként szociális gondozóként és ápolóként dolgozom itt Szemesen. Az Adománybank önkénteseként az egyik leginkább szívbe markoló élményem ahhoz az idős kerekesszékes úrhoz fűződik, akinek ágyat, ruhát és süteményt is vittünk. A bácsi annyira meghatódott azon, hogy annyi mindent kapott, hogy elsírta magát, miközben nem győzött hálálkodni a jóságunkért. Ilyenkor érzem úgy, hogy ilyen felemelő pillanatokat mindenkinek át kellene élnie. 

Az idős emberektől olyan sok kedves, jó szót kapok egy-egy segítség után, hogy úgy gondoltam, ezt valamivel viszonoznom kell a falu felé. Például azzal, hogy karácsonykor is szívesen készítek három rászoruló család számára ünnepi süteményeket, amelyeket december 24-én szeretnék átadni.

„Minden gyereknek joga van gyereknek lenni”

– Szemesen születtem, itt nőttem fel, és ide jártam általános iskolába – nosztalgiázik Iváncsics Zsolt. – Aztán a középiskola és a sport Budapestre szólított, és ott telt a további életem. Mígnem a covid időszakában visszatértem ide. Már a kezdet kezdetén hallottam Gabi kezdeményezéséről, és amint tudtam, csatlakoztam hozzájuk. A legelső megkeresés egy családtól érkezett: a beteg kislányuknak kellett megoldani a fürdési lehetőségét. Mivel több nagy céggel elég jó kapcsolatban állok, az egyiken keresztül beszereztünk egy komplett zuhanykabint a gyermeknek. Ezután akármikor keresett meg Gabi, mindig segítettem neki.  

Zsoltról időközben azt is megtudom, hogy sokan a magyar Forrest Gump-ként emlegetik, és hogy a sporttevékenységeit mindig összekapcsolja valamilyen jótékonykodással, mert a küldetésének érzi, hogy felkarolja az elesett gyerekeket.

Ha nem tudsz segíteni, akkor maradj csendben, de ha van valamid, amit oda tudsz adni, akkor add oda. 

– Abban hiszek, hogy azon felül, hogy tárgyi adományokat adunk a nehéz sorsú srácoknak, az élmények jelentik számukra a legnagyobb és legemlékezetesebb ajándékot, mert azokat senki nem veheti el tőlük. Minden gyereknek joga van gyereknek lenni, és senkinek nincs joga megfosztani őket ettől. Ennek szellemében az elmúlt években több sikeres projektet is megvalósítottunk. Például, helyi és környékbeli gyerekekkel a fővárosba utaztunk egy futballmérkőzésre, amit a srácok a VIP páholyból szurkoltak végig. Egy másik alkalommal pedig megnéztük a Kincses sziget című előadást a Magyar Színházban.

– Gyerekkoromban a nagyszüleim mindig azt mondták: ha nem tudsz segíteni, akkor maradj csendben, de ha van valamid, amit oda tudsz adni, akkor add oda. Azt gondolom, hogy ennek most is így kellene működnie, és ha csak minimális lehetőségünk is van arra, hogy jót tegyünk, segítsünk, és ha van miből adnunk, akkor kutyakötelességünk ezt megtenni. Ha segítünk egymásnak, ha együtt teszünk azokért, akik bajban vannak, ha azt, amink van pluszban, odaadjuk a rászorulónak, azzal nemcsak az önzetlenségünkről teszünk tanúbizonyságot, hanem a közösséget is erősítjük.  

„Büszke vagyok az Adománybank önkénteseire”  

Vajon az Adománybank tevékenysége mit jelent a település életében?  

– Gabit annak idején a kollégám volt, együtt tanítottunk a balatonszemesi általános iskolában – újságolja Németh Kornélné, Balatonszemes polgármestere. – Mivel ismertem a munkásságát, amikor felvetődött benne az Adománybank ötlete, egyértelműen bátorítottam őt. Ebben persze volt egy kis önzés is a részemről, mert polgármesterként a képviselő-testülettel karöltve minden olyan megmozdulást, illetve programot támogatok, ami a közösségépítést szolgálja. 

Úgy gondoltuk, hogy az Adománybank létrehozása egy ragyogó alkalom arra, hogy egy kicsit erősödjön a helyi közösségünk, és hogy a nehezebb körülmények között élők támogatásával az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Három év elteltével azt mondhatom, hogy ez az elképzelésünk abszolút megvalósulni látszik, mert rendkívül sokan kapcsolódtak ebbe a kezdeményezésbe. Az Adománybank önkénteseire azért vagyok nagyon büszke, mert amióta megalakult a csapat, töretlenül, irigylésre méltó hittel és lelkesedéssel dolgoznak.  

„Sokkal jobb így élni!”

– Október végén hirdettük meg legújabb Jótékonysági Adománygyűjtésünket: nehéz helyzetben lévő családok számára gyűjtünk jó állapotú gyermek és felnőtt méretű ruhákat, játékokat, használati tárgyakat, konyhai eszközöket – magyarázza Gabi, útban a Polgármesteri Hivatallal szomszédos Latinovits Zoltán Művelődési Ház felé. – Az összegyűlt adományokat a 40 kilométerre fekvő Somogy vármegyei kistelepülésre, Felsőmocsoládra szállítjuk majd, ahol bőven lesz helye az itt összegyűlt holmiknak.  

Mert jónak lenni tényleg jó, és mert sokkal jobb érzés így élni.

– Amikor idekerültem intézményvezetőként és Gabi megkeresett az Adománybank-projekttel kapcsolatban, egyértelműen nyitott kapukat döngetett – kapcsolódik a beszélgetésbe Moldován István. – Számomra és az intézményünk számára is hatalmas megtiszteltetés, hogy részt vehetünk egy ilyen ügyben. Nagyon örülünk neki, és támogatjuk őt mindenben. Magánemberként a lehetőségeimhez képest tárgyi adományokkal segítem a rászorulókat, és általában a családommal együtt visszük el az adományt az igénylőnek. Van egy vendéglátós vállalkozásom, amellyel többször jártunk már árvaházban, óvodákban, szegényebb településeken. Olyankor odaviszünk egy büfékocsit és kürtőskalácsot sütünk. Hogy miért csinálom? Mert jónak lenni tényleg jó, és mert sokkal jobb érzés így élni. 

Ráadásul a gyerekeink is ebben a szellemben nevelkednek, már most mind a hárman nagyon empatikusak, és szociálisan rendkívül érzékenyek. Mi viszonylagos jólétben élünk, és ha az iskolában azt látják, hogy egy osztálytársuk nélkülözik, akkor máris azon gondolkodnak, hogyan segíthetnének a nehezebb körülmények között élő diáktársuknak.  

Ahol a jóság tényleg körbeért

Gabi elmondása szerint Látrányban egy nagyon kedves, 3 gyermekes édesanya vár bennünket, akinek adományt viszünk, és aki viszonzásképpen maga is felajánlott egy triciklit egy olyan családnak, akik hasznát veszik a jó szívvel adott járgányt.

– Niki egy csupaszív édesanya, sok mindent adott már, és amit különösen tisztelek benne, hogy vállalja azt is, gyermekeivel együtt, ha igénybe vesz valamit – teszi hozzá Gabi.  

Érkezésünkkor 3 gyermek az unokatesóval kiegészülve izgatottan várja a stábot, no meg az Adománybank „pakkját”. Ádám ruhát kapott, a kisebbik húga, a 2 és fél éves Luca az összerakós játékban gyönyörködik az unokabátyjával, Mátéval együtt.  A harmadik osztályos Laura büszkén és hangosan olvassa a plüss szívet ékesítő Szeretlek!-feliratot.

– Ez a szív a lányomé volt, Flóra küldte neked, mert ő már kinőtte a plüssöket – fordul Gabi a 9 éves lányka felé.

– Mi pedig szeretnénk viszonozni a mostani adományt, és a lányok kinőtt ruháit, meg ezt a jó állapotú triciklit ajánljuk fel az általad említett kedves családnak – mondja az anyuka, Koloszár Nikolett mosolyogva.  

– Nagyon szépen köszönjük. Igen, már megvan a helye: egy szemesi anyukának fog nagyon örülni neki, aki egyedül neveli a gyermekeit – jegyzi meg Gabi.

– Első ízben én ajánlottam fel női és gyermekruhákat az Adománybanknak, és utána kaptam egy etetőszéket – idézi fel Niki a kezdeteket. – Nemrég pedig egy szekrénysor érkezett hozzánk: nagyon örültünk neki, a felajánló hatalmas terhet vett le a vállunkról, mert pont azt készültünk venni a gyerekek szobájába – meséli Niki a történetet, és közben isteni saját készítésű almás pitével kínál bennünket. És ha már az efféle csodás finomságoknál tartunk, az édesanya azt is elújságolja: felajánlotta, hogy szeretettel süt annak a fiatal, balatonszemesi anyukának és családjának karácsonyra süteményt, aki egyedül neveli a két kisgyermekét.

„Szükség van ránk”

Miután magunk mögött hagyjuk Látrányt, Niki és a gyerekek kapcsán Gabi megemlíti az utóbbi időszak számára egyik legkedvesebb felajánlását. A 7 éves balatonboglári kisfiú ezt írta az Adománybank közösségi oldalára: „Szeretettel odaadom annak a kisfiúnak az autós szőnyegemet, aki nagyon szeretett volna ilyet.”

ez a megható felajánlás mutatja, hogy a munkánk nem hiábavaló

– A szőnyeg egy szárszói kisfiúnak fog örömet okozni, aki nagyon vágyott ilyenre – teszi hozzá Gabi. – Mit is mondhatnék erre? Talán azt, hogy ez a megható felajánlás mutatja, hogy a munkánk nem hiábavaló. Ha már a legfiatalabb korosztályból is vannak tagjaink, akkor azt hiszem, sokáig üzemelni fog az Adománybankunk. Mostanában többször elgondolkoztam azon, vajon mitől működünk sikeresen immár 3 éve. Aztán rögtön megválaszolom a kérdést: azért, mert szükség van ránk. Ahogy nemrég megfogalmaztam, ebben az egyre jobban elanyagiasodó és elszemélytelenedő világban szükség van arra, hogy önzetlenül jót tegyünk egy embertársunkkal. Mindenkit jó érzéssel tölt el, ha adhat. Ez az, ami működteti az Adománybankot: a jóság.