csalad.hu - "5 éven belül babyboomra számítok" – interjú Skrabski Fruzsinával
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
"5 éven belül babyboomra számítok" – interjú Skrabski Fruzsinával
Szöveg: Muhari Judit, fotó: Förster Tamás, Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom
2019. máj. 8. 12:32
Családban élni jó
Szombaton világrekord-kísérlet részesei lehetnek országszerte a családok: a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kezdeményezésének célja, hogy 100 000 gyermeket egyszerre emeljenek magasba a szüleik. Skrabski Fruzsina, a mozgalom kuratóriumának elnöke, Kopp Mária orvos-pszichológus lánya a csalad.hu-nak elmondta: ezzel az akcióval is azt hirdetik, hogy egy gyermek születésével nem megáll, hanem elindul az élet.

– Újabb rekordkísérletet kezdeményezett a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom.

– Valóban, május 11-én, szombaton 11 órakor az egyszerre felemelt gyermekek világrekordjára teszünk kísérletet. Remélem, meghaladjuk a tavalyi számokat, akkor országszerte 10 ezer gyermeket emeltek magasba a szüleik, idén jó lenne elérni a 100 ezret. Merek ilyen nagyot álmodni, persze, ha ezt az időjárás is engedi majd. Tavaly zárt térben voltunk, idén a fővárosban a Margitszigeti Sportcentrumba várjuk a családokat, vidéken pedig különböző helyszíneken leszünk jelen.

– Az éppen 10 éves mozgalom célja, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek. A júliustól induló Családvédelmi Akciótervnek is ez a célja. Ön szerint jó az irány?

– Történelmi jelentőségűnek tartom azt, amit a kormány a családokért tesz. Minden képzeletet felülmúl a hétpontos akcióterv. Szerintem ez akkora löketet ad majd a gyermekvállaláshoz, hogy ha mégsem jön be, akkor magam sem tudom, mi a megoldás. A kormány annyit tud tenni, hogy anyagilag segíti a fiatalokat, és ezt maximálisan teljesíti. Ha ezt erős közösségekkel is sikerül megtámogatni, akkor meg kell születniük a vágyott gyermekeknek. A magam részéről 5 éven belül babyboomra számítok.

– Ön mekkora családot tervezett, hány gyermekről ábrándozott kislányként?

– Sok gyermeket szerettem volna. Mi ketten vagyunk testvérek, anyukámnak 10 évig nem volt gyermeke, utána születtünk a nővéremmel. Aztán nálam megismétlődött ez a helyzet, 10 évig nekünk sem volt gyermekünk, öt éve lombikprogram segítségével született a kislányunk. Nagycsaládban nőttem fel, anyukámék nyolcan voltak testvérek, 25 unokatestvérem van, közülük az egyiknek például 11 gyermeke van. Ha összejön a szűk család, 100-an üljük körbe az asztalt.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy pszichológiai kísérletgyermek volt. Mit csinált az édesanyja, Kopp Mária és az édesapja, Skrabski Árpád másként, mint az osztálytársak, barátok szülei?

– Partnerként tekintettek ránk a szüleink, amihez az is hozzátartozott, hogy nem mamának és papának, hanem Marinak és Árpinak hívtuk őket. Később ez ellen fellázadtam, és elkezdtem mamázni és papázni őket. Az engedékenység, a manapság sokat szidott liberális nevelés is kézzel fogható volt nálunk. Én rettenetesen rendetlen voltam, a szobámban akkora kupit csinálhattam, amekkorát akartam. Bezártam az ajtót, a mama és a papa oda nem jöhetett be. Emlékszem, hogy vendégség volt nálunk, és akkor a mama megkérdezte, hogy mi lenne, ha kicsit rendet tennék. Na, én abban a percben le is szereltem kívülről a kilincset. Csak, hogy érzékeltessem a káoszt: egyszer egy kétnapos grillcsirke csontot találtam a ruhakupacom alján. Nálunk tényleg mindenki csinálta, ami jólesett neki, az anyukám soha nem nevelt háziasnak. Gyorsan hozzáteszem, ma tiszta, rendes a lakásunk, a férjemnek köszönhetően mindennek pontos és precíz helye van.

"A tűz akkor marad meg, ha odafigyelünk a társunkra, van rá időnk, energiánk."

– Mi az, amit példaértékűnek tart, és amit továbbvisz a házasságában vagy a gyermeke nevelésében?

– A dicséretet. Megtanultam tőlük, hogy amennyit lehet, dicsérni kell a másikat. Egy idő után megszokjuk, természetesnek vesszük, hogy a másik jó fej, meg aranyos. Pedig nem az, ezeket mindig szóvá kell tenni. Olyan jó látni, hogy ez a kislányomnak is fontos. Ha leöntöm magam, rögtön mondja, hogy nem baj anya, majd legközelebb sikerül, ha valami sikerül, akkor megdicsér, hogy nagyon ügyes vagyok. Amikor hazajön a férjem, kimegyek hozzá köszönni, ezzel is kifejezem, hogy örülök neki. A szüleim nagyon sokat beszélgettek egymással, ez szerintem a legfontosabb egy házasságban. A tűz akkor marad meg, ha odafigyelünk a társunkra, van rá időnk, energiánk. El kell fogadnunk a társunk igényeit is. Ha valakinek egy kicsit magányosabb típusú a férje, felesége, tudomásul kell venni, és el kell engedni akár egy hétre egyedül. De az is normális egy házas embernél, ha szeret bulizni, a barátaival szórakozni, táncolni.

– Sok mindent másképp tesz, másképp él, mint a szülei. Mégis, fontosnak tartotta, hogy tovább vigye az általuk kezdeményezett Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat. Miért?

– A mozgalmat 2009-ben alapította az anyukám, az apukám és a férjem. A magyarok lelki állapotát kutatták a szüleim, az elemzéseikből pedig kiderült, hogy a magyarok sokkal több gyermeket szeretnének, mint amennyi végül megszületik, ezen akartak változtatni. Mivel akkor már 5 éve házasok voltunk a férjemmel, és még nem volt gyermekünk, nekem ez nagyon nehéz téma volt, ezért is maradtam ki belőle. Amikor a mama 3 év múlva meghalt, féltem, hogy minden, amit elkezdett, eltűnik. Ekkor vettem át és építettem újra a mozgalmat. Főleg Vigh József szervezte a programokat, ma pedig ő a mozgalom ügyvezetője és társelnöke, én a kommunikációt vállaltam magamra. Mára az egész országban jelen vagyunk, és nem a kutatásé, a statisztikáé a főszerep, hanem a kommunikációé, az akcióké.

"Én, ahol csak tudom, hirdetem, hogy a gyermekkel nem kell lemondani a szórakozásról, velük nem megáll, hanem elindul az élet."

– Mire jutottak a szülei, miért nem születnek meg a kívánt gyermekek?

– Anyukám egy tízpontos listát állított össze az akadályokról. Ezek között szerepel, hogy a fiatalok nem találnak párt, félnek az elköteleződéstől, nehéz összeegyeztetni a munkát és a magánéletet, de negatívan befolyásol a rossz szülésélmény, a válás vagy a meddőség is. Nemrég újra feltettük a kérdést egyetemistáknak, és a válaszaik nem nagyon változtak. Én, ahol csak tudom, hirdetem, hogy a gyermekkel nem kell lemondani a szórakozásról, velük nem megáll, hanem elindul az élet. Megkaptam már, hogy ne propagáljam a gyermekkel bulizást, de én igenis ezt ajánlom. Sőt, tovább megyek, sokkal nagyobb élmény a férjemmel eltöltött idő is. Mondtam már, hogy nekünk tíz évig nem volt gyermekünk, akkor minden nap elmehettünk moziba vagy bárhova. Most, ha megnézünk egy filmet, az hatalmas élmény, felveszem a legszebb ruhám, és nagyon megélem a pillanatot.

– Mit tud tenni a mozgalom, miként befolyásolhatja, hogy egy pár két gyermek mellé vállaljon harmadikat is?

– Van társkeresőnk, család- és karrier előadásunk, és talán a legfontosabb a családbarát vállalat díjunk. Az ezzel értékelt cégeknél, amikor kiderül, hogy egy nő gyermeket vár, szinte elsőként leül a főnökével, és megbeszélik a következő éveket. Meddig akar dolgozni a kismama, mennyi idő múlva menne vissza dolgozni, ha három évig otthon marad, közben milyen képzéseken vesz részt. Egy ilyen munkahelyen kimagaslóan sok gyermek születik. A férjem az egyik legnagyobb ingatlan adás-vétellel foglalkozó portált vezeti, és kifejezetten szereti a kisgyermekes dolgozókat, mert szerinte elképesztően hatékonyak, három óra alatt megcsinálják azt, ami másnak nyolc órába telik. Népszerű a családbarát hely díjunk is. Ezt olyan kávézók, intézmények kaphatják meg, amelyekben szívesen látják a gyermekeket. Elég, ha kitesznek néhány papírlapot, színes ceruzával. Eleinte ez csak az éttermekre volt jellemző, de most már van piac, kozmetika is. Én is ilyen kerthelyiséges kávézóba járok a barátaimmal, mi megiszunk egy sört, a gyerekek meg remekül elvannak a számukra kialakított játszórészben. Ez a társadalmi hozzáállás is segít abban, hogy merjenek nagyobb családot vállalni a párok, megszülessenek a vágyott gyermekek.