csalad.hu - Játsszunk vagy fejlesszünk?
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Játsszunk vagy fejlesszünk?
Békési Erika, fotó: Förster Tamás
2019. okt. 15. 14:00
Gyermekút /EFOP - 1.9.5./
Manapság minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetünk a fejlesztésre – hála a hatalmas választéknak, intézmények és módszerek tucatja áll rendelkezésre. De otthoni körülmények között mit tegyen a tudatos szülő? Sárosdi Virág gyógypedagógus-logopédussal, a skillo.hu oldal szerkesztőjével a játékos fejlesztésről beszélgettünk.

Játsszunk minél többet, vagy inkább fejlesszük a gyermekünket?

– Minden játék fejlesztőjáték! Játék közben a gyermekek valamilyen képessége biztosan fejlődik, sőt, egyszerre akár több is: szerepjáték közben az érzelmi intelligencia, társasjáték közben a szabálytudat, szabad játék közben a kreativitás, logikai játék közben a matematikai képesség és a gondolkodás, vágás-ragasztgatás közben a finommotorika. És ezen területek mindegyike fontos a tanulásban!

Ezek szerint általános esetben nem is kell a fejlesztésre gondolnunk?

A fejlesztés NEM gyakorlás!

– A gyermekek folyamatosan fejlesztik magukat. Azonban előfordulhat, hogy valamely terület mégsem fejlődik megfelelően, ilyenkor fontos, hogy közbelépjünk és segítsünk. Az első hat év során az esetleges lemaradásokat még játékosan tudjuk korrigálni, nagyon fogékonyak ilyenkor a kicsik. De nem kell azonnal a fejlesztő pedagógushoz rohanni, ha egy picit le van maradva az „átlagtól”, inkább játsszunk és beszélgessünk vele minél többet! Fontos, hogy ne gyakorlás legyen, amit ilyenkor kínálunk, mert a gyakorlás során csak a sikertelenség élménye rögzül a gyermekekben. A fejlesztés NEM gyakorlás!

És ha tényleg fejleszteni kell?

gyakori a túlzott szülői aggódás

– A hatékony fejlesztés apró lépésekre bontja az adott képesség fejlődésének elemeit, és ezeken a lépéseken vezeti végig újra a gyermeket. Hogy mit jelent ez? Először is megkeressük, hogy hol akadt el a gyerkőc, és melyik képessége nem fejlődött a szükséges mértékben. Aztán kitaláljuk, hogy melyik az a tevékenység, amelyben viszont sikeres – erre a szintre kell vele visszalépnünk, ugyanis valószínűleg itt akadt el. Innentől lényegében újra felépítjük azt a képességet, melyben hiányosságokat, eltérő fejlődésmenetet tapasztaltunk. A gyermek számára a fejlesztés így élvezetes időtöltés lesz, hiszen sikerélményt biztosít számára, ráadásul észre sem veszi, hogy „fejlesztjük”. Lássuk be: ha egy gyermek nem szeret rajzolni, akkor legtöbbször inkább távolít a céltól az, ha ezt gyakoroltatni szeretnénk vele, és minden nap ceruzát és papírt teszünk elé! Mi, szülők általában gyorsan szeretnénk eredményt látni, és azt mondjuk, hogy „ne gyurmázz, hanem inkább rajzolj, mert az nem megy!” Pedig valószínűleg pont a gyurmázás fogja továbblendíteni egy olyan szintre, ahol már ceruzát venne a kezébe! De gyakori a túlzott szülői aggódás is: ha négyes matekból a gyerek, hagyjuk békén a fejlesztéssel, vigyük inkább sportolni a magántanár helyett…

Az anyuka hogyan segítheti jól a gyermekét a mindennapokban?

Játék a házimunka is!

– Ó, hát rengeteg módon! Először is, engedje, hogy a gyermeke mellette legyen! De ne csupán az anyukák által „minőségi időnek” nevezett kitüntetett percekben, hanem „mennyiségben” is legyenek együtt! Mert legtöbbször sajnos az a tipikus felállás, hogy anya házmunkát végez, a csemete meg játszik. Pedig a gyerek számára nagyon sokáig játék a házimunka is! És ha tudnánk, hogy mennyi, de mennyi fejlesztő hatású házimunka létezik...! Ha csak a főzést nézzük: ez hatalmas lehetőséget rejt a közös élményekre és a tanulásra! A legfontosabb, hogy végig beszélgetünk, ezzel erősödik a kapcsolatunk, és gyarapszik a szókincsük. Önfegyelmet tanulnak, megélik az alkotás örömét, fejlődik a kézügyességük, látják a munkájuk eredményét, örömet szerezhetnek másoknak, gyakorolják a kreativitást, a mértékegységeket, közben együtt kell működnünk, és egy sor problémát kell megoldanunk. Ráadásul a nagyok még az olvasást is gyakorolhatják... És ne aggódjunk! Ha a főzésen kívül nem marad már idő a közös játékra, a gyereknek így is nagy örömet szerzünk az együttléttel.

Minket fejlesztettek az anyukáink, nagymamáink?

– Fejlesztettek, bizony! Csak másféle területeket tartottak hasznosnak, fontosnak. Akkoriban sütni-főzni, meszelni kellett megtanulnia egy kislánynak, és ezt nagyon tudatosan meg is tanították neki! Az én nagymamám nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy tudjak főzni, és persze ezzel a tevékenységgel együtt sok mást is megtanultam. Ő mindig engedte, hogy mellette legyek, közben akkor mentem játszani, amikor akartam. Így maradt játék a főzés, takarítás, teregetés is. Emlékszem, ahogy együtt nudlit készítettünk – ő összegyúrta a tésztát, kiszaggatta, én sodortam, számoltam a darabokat. Borsót fejtettünk, és megbeszéltük, hogy mivel a legnagyobb részt már megettük, a maradékból nem tudunk főzeléket főzni, csak levest.

Ma abban a kis közös időben lehetséges lenne ez?

– Hát pont ez a baj, hogy azt mondjuk, kevés időnk van együtt! Mert úgy tekintünk az este fél hattól kilencig tartó időre, hogy ebből levonjuk a vacsorakészítést, a mosógép berakását, a terítést, a fürdést, és akkor tényleg csak tíz perc marad közös játékra. De ha arra törekszünk, hogy együtt készüljön a vacsora, együtt pakoljunk el utána, akkor máris nyertünk még egy közös órát!

És ha anya nem ér rá, jó, ha kéznél van egy-két testvér…

Nem kell folyton közbeavatkozni, sőt!

– Jó, ha van kisebb és nagyobb testvér, unokatestvér, szomszéd a gyermek közelében, mert: a kicsihez alkalmazkodnia kell, a nagyobb meg „fölhúzza” őt magához. De azért nem árt figyelni a gyermekeket játék közben! Nem kell folyton közbeavatkozni, sőt! Azonban ahol csak gyerekek játszanak együtt, könnyen bebetonozódhatnak a szerepek: a nagyobb általában okosabb, gyorsabb, ügyesebb, a kisebbet mindig könnyű legyőzni... Fontos, hogy legalább fél szemmel mi, szülők is benne legyünk a játékokban, és ilyenkor egyenlőbb feltételeket próbáljunk teremteni. Közben képet kaphatunk arról, hol tart a gyermekünk a szabályelfogadásban, a kudarctűrésben, az együttműködésben. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy együtt társasozni a gyermekünkkel nemcsak neki jó, hanem nekünk is!

Polcok hemzsegnek a „fejlesztő” baba- és gyermekjátékoktól. A felelős szülő csak ilyeneket vásároljon?

a gyerekek számára létszükséglet a flow megélése

– Bármit adunk a gyermek kezébe, az fejleszteni fogja: a bot és a karika is. De az biztos, hogy ma túl sok a játék! Én inkább az átgondoltságot ajánlom. Egyszerre ne legyen elérhető tíz játéknál több a gyerekszobában, mert ha túl sok játék van elöl, az folyamatosan arra ösztönzi a gyermekeket, hogy újabb és újabb játékba kezdjenek. A bőség zavarában – ismerjük ezt felnőttként is – azt se tudjuk, melyik lehetőséget válasszuk… Feleslegesen stresszeli ez a gyerekeket, akárcsak a felnőtteket. A gyermekek képesek teljesen belefeledkezni a legegyszerűbb játékba is! Számukra akkor, abban a pillanatban csak a játékon keresztül megélt valóság és a jelen létezik. Ezt az állapotot írja le Csíkszentmihályi Mihály a Flow elméletében. Szerinte akkor kerülünk flow-ba, ha teljesen az adott tevékenységre fókuszálunk. Erre a felnőttek is képesek, de a gyerekek számára egyenesen létszükséglet ennek a megélése. Ezért nagyon fontos megértenünk, hogy amikor vacsorázni hívjuk a gyereket, és ő éppen játszik, azt nem "rosszaság" miatt nem tudja azonnal abbahagyni!

Hatgyermekes nagycsaládban éltek, ez egészen jó terep lehet a mindennapi fejlődésre egy lurkónak…

– Nálunk a vacsora mindig közös, az elkészítéstől az elpakolásig. Amíg kicsik voltak a gyerekek, sokszor játszottunk közben olyan játékokat, amelyekhez nem kellettek eszközök, mondjuk szóláncot. Ez összehozza a családot, kicsi és nagy is be tud kapcsolódni, fejleszti a szókincset, a szociális kompetenciákat – hiszen meg kell várnom, míg én kerülök sorra –, és evés közben is teljesen jól játszható. Nagyon értékesek az esti beszélgetések: bármi szóba kerülhet, végig egymásra figyelhetünk, és közben bizony kemény alkalmazkodás is van, hiszen meg kell várni, hogy a többiek befejezzék a mondókájukat. De ha a családi vacsora nehezen jön össze, használjuk ki akár az autózást a közös játékra!

Mindennek az alapja a közös játék?

A mai gyerekek sokkal kevesebb szenzoros tapasztalattal rendelkeznek, mint a húsz évvel ezelőttiek.

– Szerintem igen! Biciklizni biciklin ülve, úszni a vízben lubickolva tanulunk, számolni pedig az ovisoknak szóló munkafüzetből? Semmiképpen sem jó ez így! Mostanában sokat foglalkozom az érzékelés fejlesztésével, mert a munkám során azt tapasztalom, hogy ez nagyon fontos terület! A mai gyerekek sokkal kevesebb szenzoros tapasztalattal rendelkeznek, mint a húsz évvel ezelőttiek. Ezért érzékelő dobozokat találtam ki, ezek a játékok az érzékszerveken keresztül nagyon hatékonyan fejlesztik a tanulási képességeket. A skillo.hu oldalon található ötletek fillérekből elkészíthetők, ráadásul közösen a gyermekünkkel! Nevezhetjük ezt játéknak és fejlesztésnek is, a lényeg, hogy garantáltan jó szórakozás lesz!