Türelemmel forduljunk feléjük

Az idő előrehaladtával a visszaemlékezés gyakran meghatározza nagymamáink, nagypapáink életét. Talán sokszor elmeséli ugyanazt a történetet: hogy piros biciklivel járt iskolába, és a padtársa volt az első szerelme. Megosztja velünk ugyanazt az információt akár napjában többször is, de mi mégis áldozzunk rá épp akkora figyelmet, mintha először hallanánk. Számára ez a történet ugyanis ugyanolyan értékes, mint egy frissen történt esemény.

Csak néhány percnyi odafigyelés

Nincs annyi munkamennyiség, vagy zsibongó családi élet, amely ne engedné meg, hogy beleférjen néhány kedves szó telefonon, vagy személyesen egy meleg ölelés nagyikánk, papikánk számára a magányos napokon. Apró odafigyelés csupán, számára mégis a világot jelenti, hiszen érzi: nem feledkeztünk meg róla és még mindig fontos számunkra.

Fogadjuk el furcsa szokásait

Úgy bánjunk a körülöttünk lévőkkel, ahogy számunkra is jól esne, ha bánnának velünk.

Gondoljunk bele, hogy mi is eljutunk egyszer életünknek ebbe a szakaszába és nem tudhatjuk, hogy majdan milyen kisebb, vagy nagyobb rigolyákkal hökkentjük meg a rokonságot. Akárhogy is alakul, úgy bánjunk a körülöttünk lévőkkel, ahogy számunkra is jól esne, ha bánnának velünk. Ami ma bosszantó, az talán később nekünk is természetes lesz: megnézzük akár többször is, hogy bezártuk -e az ajtót, vagy csak kedvenc bögrénkből leszünk hajlandók meginni a teát. Az empátia ilyenkor aranyat ér, és nekünk is sokat fog jelenteni egy nap saját gyermekeinktől, unokáinktól.

Kérdezzük meg, hogy van

Elképzelhető, hogy az általános iskolától kezdi majd a regélést, vagy esetleg panaszkodik, hogy itt fáj, ott fáj, mi pedig épp rohannánk a gyerekért az oviba, és az ebéd is mindjárt odakap. Elég ilyenkor annyit mondani a telefonban, vagy személyesen, hogy „Kevés időt tudok most rád szánni, de őszintén érdekel, hogy mi van veled.” Nagyon sokat fog jelenteni számára.

Kérjük ki a véleményét

Egy idős ember hajlamos lehet úgy megélni az öregkorát, hogy haszontalannak, tehernek érzi magát a családban. Szánjuk rá időnként egy fél órát, és beszélgessünk vele. Kérjük, hogy meséljen az életéről! Adjon tanácsot egy szerelmi kérdésben, ossza meg velünk a tökéletes húsleves receptjét, vagy mondja el, milyen sikereket ért el annak idején a munkájában. A nosztalgiázás felidézi benne a régi sikerélményeket, és azzal, hogy a szakértelmére és tapasztalatára támaszkodva hozzá fordulunk, elérhetjük, hogy értékes, bölcs emberként tekintsen magára.

Hasznos segítővé válhat bárki

Hogy ezt a gondolkodásmódot minél többen felismerjék és magukévá tegyék, ebben segíthetnek az idősügyi referensek. Nemsokára bárki ilyen segítővé válhat, akinek van érettségije, érdekli ez a feladatkör, és némi időt rá tud szánni a tanulásra.

Idősügyi referens képzések indulnak szeptembertől Budapesten és vidéken egyaránt. Jelentkezni a kepzesek.csaladbaratorszag.hu oldalon lehet, bővebb információ pedig a Családbarát ország honlapon olvasható.

(fotó: Shutterstock)