2019-03-22 00:00:00 Nemzetközi kiállítás a Népi Iparművészeti Múzeumban

Egyre népszerűbb Kínában az európai klasszikus zene

A kínai zeneértő közönség körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a nyugati klasszikus zene. Sorra alakulnak a szimfonikus zenekarok, nem mellesleg a nagyobb múltra visszatekintő Hongkongi Filharmonikus Zenekar is alig bírja kielégíteni a távol-keleti országból érkező koncertfelkéréseket.

A közelmúltban két osztrák zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart és Hans Rott műveivel lépett színpadra az 1957-ben, tehát még a brit fennhatóság idején alapított Hongkongi Filharmonikus Zenekar (Hong Kong Philharmonic Orchestra - HK Phil) a kínai Kanton városában David Stern vezényletével. A koncerten olyan művekből csendültek fel dallamok, mint az Esz-dúr Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra, és a Don Giovanni – a muzsikákat jól ismerő kínai hallgatóság legnagyobb örömére. A különleges közigazgatási övezet South China Morning Post című lapja arról ír, az érdeklődés és a visszajelzés is azt mutatja, hogy egyre nagyobb közönsége van a több mint 1,3 milliárd lakosú országban a nyugati klasszikus zenének.

Nem véletlen, hogy a hongkongi nagyzenekarban - ami a területen a legkorábban alapított - több külföldi is muzsikál. A sanghaji születésű zenész, Lin Jiang úgy fogalmazta meg, hogy “a helyzetet a jó bor fogyasztásához lehetne hasonlítani – a kínai emberek szépen lassan felfedezték annak testét, savait, lecsengését”, és rákaptak az ízére.

A Csing-dinasztia (1644-1912) után a nyugati klasszikus zenét szépen lassan elfelejtették, 1966-ban a kulturális forradalom pedig betiltotta ezt a műfajt a kínai emberek számára, így jó pár évtizedes hiátus alakult ki. Legalábbis addig, amíg a kínai-amerikai közeledés meg nem kezdődött a hetvenes években, mert akkor azonnal újraéledt az érdeklődés – persze a mostaninál sokkal szűkebb kör számára.

A helyi legendák szerint a világszerte hírnévre szert tett Tan Dun zeneszerző karrierjét Beethoven 5. szimfóniája indította el. Az akkor húszas éveiben járó ifjú, miután a rádióban meghallotta a művet, azonnal úgy döntött, hogy beiratkozik az akkor, 1977-ben újranyitott pekingi Központi Zenei Konzervatóriumba. Azóta elnyerte többek között a legjobb eredeti filmzenéért járó Oscar-díjat. Legismertebb munkái a Tigris és sárkány és a Hős című filmek zenéi. Manapság a kínai emberek a nyugati klasszikus zene legnagyobb rajongói között tartják számon, jelentős különbség azonban köztük, és az amerikai, vagy európai hallgatóság között, hogy a kínai közönség jóval fiatalabb – állapítja meg a lapban idézett Lin Jiang. Ennek egyik oka, hogy az egyre népesebb kínai középréteg és a leggazdagabbak körében az idegennyelv oktatás mellett a zenei képzés a legfontosabb. Szinte már több mint státusszimbólum, majdnem hogy “kötelező” penzumként kezelik a szülők, hogy gyermeküket igen korán elkezdjék zongoraoktatásban részesíteni.

És természetesen a többség (sok tízmillió ember) nemcsak az iskolában, hanem odahaza is tart ebből a hangszerből. Az egyre növekvő népszerűség, és az ifjak zenei képzettsége miatt folyamatosan nő a zenekarok száma is. Az angol nyelvű kínai lap, a China Daily arról számolt be, hogy 2017-re 82-re nőtt az országban a profi szimfonikus zenekarok száma, mindössze négy év alatt a korábbi harmincról.

(csalad.hu)